Most már nem mondhatom el az álmaim
Mert elkergetnék a barátaim
Már nem lehetek az aki igazán vagyok
Ha nem akarok egy cellát magamnak s arra lakatot
Azzá kell játszanom magam aminek gondoltok
Tükörszemélyiségek között sodródok
Ha őszinte vagyok az emberek szaladnak
Nem akarok hatalmat
Jobb szeretem magam s másokat szabadnak
Feleslegesen hisznek a demokráciában
Akik szavaznak parancsra
Teszik a kezük krumplira vagy narancsra
Valami idegen folyton folyvást azt kérdezi
Gut Báli gut?
Még a nevemet se tudja kimondani
Ha ilyen emberek vesznek körül
Szerinte vajon jó?
Szerinte van kiút a rémálmokból?
Nem tanulunk a féktávokból
Az újraépült várost szétágyúzzuk
Pedig még időnk se volt megágyazni
Piros telefonkészülékek lettek a fákból
A gyermekkori játszótérből
Buszmegálló mögötte kaszárnya
Tudod angyalom én előbb ölök játékból
Minthogy hagyjam hogy bezárva tartsanak
Bontogatom a szárnyaim
Sokáig veszendőbe ment csak az időm
Fojtogatom a vágyaim
Dolgozni jöttem szórakozni nincs időm
Nem kicsiben játszunk nagy a tét
Alattam mély kék szakadék
Nem számít ha szar a lét
Amíg szavam s penna van
Leszarom ha fent semmi sem marad
Aki velem van lent annak szánom
Te vagy ott velem ha senki sem maradt
Alig lelem majd meg hajdan várt ott
Most mindketten külön utakra tévedtünk
Ez még nem gátol meg benne hogy elmélkedjünk
Elvesszük a fonalat majd minden ötletet elvetéljünk
Csak mesélünk mégis szavakkal koponyákat lékelünk
Ez körülmetélés születés avagy a vetélés
Halál vagy a megélek
Mert fontos a megélés
Se rendszerbeli szám se fénykép
Szellem vagyok a városomhoz se térkép
Se utcák kapucnis alakok árnyékuk húzzák
Csillognak a kések s viperák
A hold harmatos hajnali sugaraiban
Kilógok az ablakon argentín rappet hallgatunk
Mögöttünk kék szirénák s az ülésen két lidérclány
Az ölükben üvegek és kábítószerek
Bedőlők közéjük mámorosan ez egy kábító szerep
A szemünk előtt peregnek folyton a dollárjelek
S eltűnnek a bankszámládon ott állt hegyek
Ez befektetés mondod magadnak majd kést szegeznek a nyakadnak ebben a világban nincs hatalma a szavaknak
Engem megtanítottak ütni
S megtanítottak forgatni a kést
Lőni is tudok bár sosem vettem részt
Katonai bevetésen
Kacér a nevetésem
Szeretem a vért s a remegésed
Most bizonyára azt gondolod mind ez hecc lehet
Hogy én ezzel ezreket heccelek
Gyere nevess velem
Míg lemosom kezemről e cseppeket
Felcseperedtünk
Kis tagek helyett nagy bombák
Kis pakkok helyett nagy táskák
Elrepedeztünk
Szemünk szélén szarkaláb
Szájunkból cigaretta füstje száll
Fekete angyalokon hamuszürke szárny
Szögesdrót lebeg nincsen glóriánk
A pokol lángjai léptünk nyomán válnak valódivá
Belénk a lélek mostanra már csak hálni jár
Néha úgy érezzük harcba szállni kár már
A sarc se számít semmit sem enyhít a számlán
Az élettel fizetendő adósságnál
Fogom a hajad látom hánysz már
Várj már had álljak hátrább
Nem elég hogy te hánysz?
Ne hányj te már rám
Nem vagy te felhő se bárány
Lombos fák árnyának sziluettje
Kipirulsz este itt ott be is lilul
A háttérben mint szilvák a horizont
Egyszer elalszol s mint főnix lobogni fogsz
Újra mintha mi se történt volna
Mintha a mi se történt volna meg
A bögrémben fekete ücsörög
A kávéfőző kotyog
A nagyanyám valamit motyog
Míg kezei kopognak a tányérokon.
