Én sosem ittam volna lúgkövet
Az öngyilkosság gondolata mint az árnyékom úgy követ
Lehet hogy tényleg rossz embernek születtem
Hiába mentek volna jól a dolgok
Kezem közt kuszálódtak a lángok
S tengerük a nővérem ablakán kiúszott
Okkal vagy ok nélkül is üthettek tudtam vége lesz
S akkor majd az egész világon bosszút állok
Az anyám hazug ember volt
Rózsás kertet ígért nekem s mámort
Amit kaptam helyette az egy Auschwitzi tábor
Szívtam satívából és indicából
Beöltöztem farsangra és játszottam indiánost
De bármilyen messze mentem
Mindig visszahúztak az indák
Amik tüskéik alatt a cica vitte nyelvemet szorítják
Mint az anyjuk a kismacskákat az udvarunkon
Talán 8 lehettem nem számított hogy cselekszem
Ha elaludtam nem keltettek fel nélkülem ettek
Mikor felkeltem úgy éreztem kirekesztettek
A családi fantázia fogságából kieresztettek
Én lettem az aki semmit se tett az asztalra
Sőt amit a többiek odatettek ellopta és odaköpött
Valójában fontos lett volna hogy valaki
Észrevegyen és foglalkozzon velem
Egy pillanatig tegye félre saját harcait
Magához öleljen meleg vállára vegyen
Égesse belém mosolygó és síró arcait
Cipeljen árkon bokron át minden hegyen
Tartsa meg magának szívének karcait
S kaptam volna inkább tiszta
Mint két bolond szemet
Az arcom kettéreped
Szemembe szúrták maguk az őseim
S kaptam magam fölé is szemet
Megfelelési kényszert és készletet a megfeleléshez
A lázadás is végig a készlet része volt
S valahányszor magam kezdem keresni
Rájövök hogy én nem vagyok még sehol
Minden elpazarolt szó egy szál fenyőtüske
Lehullva a padlóra míg a karácsonyfánknak
Csillog ezüstje
Magamra rántottam én eszement gyerek
A zöld tűk véresre kentek
Pedig én csak a fényeket akartam bekapcsolni
Mint amikor konnektorba nyúltam
Pedig csak a villanyt akartam lekapcsolni
Mint amikor felgyújtottam a lakást
Pedig én csak a tűzzel akartam játszani
Mint amikor bezártam a húgomat
Pedig én csak a világra voltam dühös
Mikor elszöktem apámtól
Pedig én csak anyámmal akartam lenni
Mikor beleestem a tűzbe
Pedig én csak begyújtani akartam
Mikor megbuktam
Pedig én csak élni akartam
Mikor loptam
Pedig én kértem de sose kaptam
Mikor hazudtam
Pedig az igazat mindig is tudtam
Mikor néma voltam
Pedig belül végig sírtam
Mikor elestem a biciklivel
Pedig csak sietni akartam
Mikor azt színleltem hogy elájulok
Pedig csak figyelmet akartam
Mikor folyton rám szóltak hogy ne hadarjak
Pedig sose volt elég idő a mondandómra
Mikor azt mondták ne mondjam hogy mi?
Pedig csak nekik hangzott ez hülyén
Mikor azt mondták kukás leszek
Pedig belül tudtam én buták ezek
Mikor azt mondták utolsó drogos vagyok
Pedig mondanom se kell később drogoztatok
Mikor azt mondták ne dohányozzak
Pedig engem nem a dohány érdekelt hanem a tiltás
Mikor megszabták hogyan nézzek ki
Pedig engem sosem érdekelt bennem ki mit lát
Mikor csak játszani szerettem volna
Pedig azok a dögök mindenemet szidták
Mikor disznót kellett vágnom
Pedig undorodtam a látványtól
Mikor mosolyogtam
Pedig belül korhadoztam
Az elmém börtönében rabszolga voltam
Mindig csak olcsó
Sose volt töltőtollam
Sőt még sokszor toll se volt
Löncshúst ettem paradicsommal
Vagy rizst magában
Kakaót vízzel
Játszottam csigákkal az úton a porban
Aztán átment rajtuk egy autó a picsába
Építettem fészket a lekaszált fűből
Én hittem ebben a hazug világban
S annyit szívtam hogy elfelejtettem ki vagyok
A fűtől fűtött hazug barátságaim füstjében
Álltam a templomban vittem a keresztet
Fogtam a tömjént meg
De mégis ily kárhozott átkozott lettem
A hosszú évek alatt mennyi embert megismertem
Akik a menekülésemet mindig megkönnyítették
Rengetegen elfeledtek el is mentek
Az életem feketéjét megszőkítették
S nicsak mama
Már nem fecnire írok sorokat
Micsoda szókincsem lett
Azaz mit gondolok soknak
Az utcák komoly öregei közt
Suhanc gyerek voltam
Becsöngettünk a lakásokba
Majd mikor kiabáltak elszaladtunk nevetve
Gunyit építettünk az erdőben odvas fákra
Légpuskával sóstölténnyel abban kergettek
Valahányszor megvertek mindig arra jutottam
Fekhetek ott összerogyottan könnyesen
Sose lett volna aki visszafordul értem és összeszed
Mert fiúnak születtem
S ha leszakad majd a fejem
Valaki akkor is odamosolyog
Hogy: -Katona dolog-
Lehet hogy minduntalan felesleges köröket futottam
Hallgattam hogy neveznek rondának bolondnak szarnak
Hogy roppan el a karom ahogy nekitolnak a bordásfalnak
Hogy köpködött az a mocskos kurva a Berta néni
Aki az állkapcsomba markolt valahányszor leszidott
Hogy felpofozott a földrajztanár és senki se csinált semmit
Hogyan hugyoztak bele a poharamba
Hogy köpködtek le
Hogy dobtak a tóba
Hogy rúgták ki a lábam a jégen
Hogyan löktek a bokorba
Hogy rúgták le a lépem
Hogy gatyáztak meg
Hogy lehettem én a legalja a rendnek
Hogyan voltam mindenütt a legkiközösítettebb
Ezek a viccek mindig addig viccesek
Ameddig elmondom hogy ez nem vicc
De az én lelkem tiszta lássa mindenki
Akaratom ellenére engem hiába bántottak
Én akarattal sose bántottam senkit
Kidobtam az ellenőrzöm a kukába
Aztán ülhettem az igazgatói irodában
Voltam fegyelmi tárgyaláson
Rendőrségen bíróságon
Jártam pszichológusnál és logopédusnál
Sok ezer ember bőszen rángatta nekem fejét jobbra-balra
Ugyanakként a gyerekként ültem ott én a balga
S ha annyi szívem volna ahány lányt szerettem
Ki tudja hány giliszta kúszna bennem
Visszagondolva hogy magamat hányszor belül megölhettem
Kívül sosem sikerült magamon végső erőt vennem
Mint amikor a kollégiumban álltam a tükör előtt
A kezemben csillant a fényben a borotvapenge
De valahányszor felnéztem a tükörbe gyűlölettel tele nevettem
Szánalmat és bánatot éreztem
Ez mind összefüggött velem
De ezek a dolgok mára tőlem függetlenek
Ha csak egy ember is de neki fontos legyek
Kinek tekintete rózsaszín egemben lebeg
Van aki karjába fogad betakar megetet
Lehet hogy egy élet alatt csak tőle kaptam
Színtiszta szeretetet
Az hogy milyen voltam nem határozza meg
Azt hogy milyen lehetek felülemelkedek
A múlton ami lassan feltüremkedett
Kipukkasztom a púpot a hátamon had folyjon
A genny szanaszét alatta vidámpark s kabaré
A falunapot látom ahol ültünk olcsó hintákon
Recsegtek a rozsdás vasak nevetve néztük a cigányokat
Hogy ültek lakókocsik tetején s egy cigi rágót
Próbálok épp meggyújtani a szerkezetek alatt elbújva
Vagy amikor a focipályán azt kiáltom hogy egy-nulla
Sokkal jobban szerettem meccsezni mert
Mikor huszonegyeztünk
A végén mindig engem állítottak a kapuba.
