Végig sétálom az utat a rákig
A fájdalmak tudata rág ki
Az élet a legrövidebb út a halálig
Út koporsótól egészen az anyámig
Felvágva állnak a pultban a szalámik
Keresztre feszítve gyakorlom az arámit
A kertben hatalmasra nő a bazsalikom
A pokolból csak karnyújtás a paradicsom
A földről felszedik a férgeket a madarak
Megjavulhattam volna hamarabb
Szivar lóg a számból bort iszom
Nem akármilyen szivar Dominikáról van bizony
Mit szólna a Nika ha most látna?
Penge nélkül nem tükör előtt állva
Ki gondolta volna hogy egyszer
Szomszédok leszünk a Tisch Tamással
A lelkem tiszta habár nincs isten ki ha lássa
Megbocsássa angyal emelte palásttal
Bennem csak hedonizmus és tiszta vágy van
Vágy az alkotásra zongorabillentyűk koppanása
Sírja bánatát szívem harmónikája
Nincs gyönyör a harmóniában
A szép akár húgy az ammóniában
Szúrja orrom újra oldom
Gyöngye testem bánatát
A vénáimat alkohol és nikotin járja át
Számomra csupa újdonság a láthatár
Melynek végtelen karja folyton várva vár
Nincsen rajtam semmi lánc
Nem fog semmi hátra már
Szeretnék menni már
Rám az ördög hátha vár
Lássa művét lássa hát
A szellem alkonyát
Aminek lángja takarja a galagonyát.
