9. Szint

11 2 0
                                    

Ugyan innen már hova állnék meg?
Sok a szándék bent
Itt a zárt térben
Lihegsz mint Darth Vader
Elleszel taposva rád lépnek
Haljak meg
Ha már élek
Célokat keresni
Mintha nem rád gondolnék
Mikor a legjobban kellesz
Pont most mész
Oltott mészbe mártott
Foltos kéz
Tán egy Pollock kép
Mutatja a rendszerünk
Én kutatlak
Te elkerülsz
Valójában nem vagyok ilyen szomorú
Sokkal szomorúbb vagyok
De kizökkent a pillanat
Hisz újra itt a pirkadat s táncra hív a nap
Lehet hogy most távol párom
De érted bejárnék száz országot
Nem számolván a távolságot
Lám most más volt
Látomás volt
Remélem néha én is eszedbe jutok
Úgy ragadtál belém mint a fekete szurok
Abba kéne ezt hagyjam tudom
Egy a baj
Nem tudom
Nem az lenne a lényeg hogy lássák
Leszarom ki mit lát
Az lenne a fontos hogy te lásd
Bagoly kérlek ne már
Nyílván
Megszoktam már
Elfolyt a mám
Minden nap lentebbről feljebb
Ejj mamám
Tán meg sem öregszem
Nincs aki szeretne tisztán
Szereznek isznak
Hívnak
Én ott vagyok
Mert hát hol máshol lennék?
Más
Hol lennék?
Már mindegy
Nincs konstans cél
Csak a program ép
Ami hajt előre
Úgy zenélek mint a gép
A két kéz tiszta haze
Nincs készpénz nem kell a fame
Akinek nem tetszek
Nem flash a téma
Merre mennék ha
Minden könnyebb volna
Lennék-e egyáltalán?
Vagy csak elégtek a plejádok?
Kurva szerelem
Vágjunk hát bele
Lássunk bele
Belátom mintha
Meg se történt volna
Csak egy újabb csend
A sok csended ember
Csempe közt a fuga
Ahogy ugat
Az összes kutya
Érzik mi vérzik
Mint a félig ki
Tisztult ellenzéki vezér is
Akadnának a miniszter szájába
Helikopterből a Berki kivasalt heréi
Aki miatt annyi a poklot megéli
Azt csak az önzés vezérli
Egy perc
Se kár
Mert az idő tér
Hol ha mész
Buksz
Ha állsz se nyersz
Nem halad
Elfogy
Mint a víz
Az olaj
Mint te
Durva
De őszinte
Az idő nem szarozik
Hogy holnap jobb lesz
Élj úgy hogy lehet
Holnap megdöglessz
Eggyel több lesz
Közben levetkőzve
A gátlásokat
Meg a ruhákat
Szeretem a szemed
Na meg a
Persze mindenhova elmegyek veled
Hagyom hogy az erdőbe bevezessenek
Cserébe te meg
Elengeded a múltat
Na meg a jelent
Az egész semmit sem jelent
Hazugsággal tele szemek
Sokszor belereszketek
Mikor a mosolyom arcokat dermeszt
Bent mindig csak csend lesz
Valamit be csentem
Elolvadt a villanykörte bennem
A saját börtönömben rekedten
Mint az átok
Úgy szorít a testem
Ahogy a szürkét
A tollal bíborra festem
S te csak iszod a nedvet
Mint egy medve
A barlangjába benne
Eltemetve minden gondot
Alszol mély álmot
Ha alszok miért látok?
Ezek a rémálmok
Folyton visszajárnak
A szép emlékek mindig visszavárnak
Fontos a király a várnak és a vár a királynak
Hiába a korona ha egyedül bort kortyolgat
Valami belül szelíden fortyog csak
Csordogál a méreg
Kehelyből a torkomba
Mond mikor haldokoltam
Hol voltak?
Mint a hold a nap
A fények sötét oldala
Pislantás a serpenyőben oldalas
A camamberem tiszta holdalak
Ú de para rendes beremegtet
Mintha minden mindenbe
Benne lenne
De benne sem kering úgy
Mint bennem
Én vagyok az aki megkeverte
Miután két kezével megemelte
Az a baj
Hogy egy nap leszerelnek
A szerekkel tele nesszeszernek
Bereszelnek de egyre megy
El kell engedjem nem engedem
Beljebb mert bennem nem
Kelthet ez sem rendet kert
Lelkem melyben szeget
Verten elfelejtem merre
Menjek egyre-egyre
Nehezebb lesz nem
Kellene belekezdjek
Berekedten szeretetlen
Beleszerettem
El-el felejtettem
Felejtettek
Szerettelek
Nem szerettél
Nem szerettelek
Megszerettél
Te erre mennél
Nekem ez megy
Mennem kell
Menj
El
Tulajdonképpen vagyok itt
A sajátom vagy épp a tied
Az övék vagy ez épp a mienk
Magadért kiállni vagy élj a minek
Az ebéd fénykép a coke diet
Kárpiton a fekália
Itt kell a szürkeállománynak leválnia
Nem muszáj de jó beállni
A másik véleménye litánia
A cél mindig hibázni csak
Nekem ez nem munka
De be eshetne egy-egy nulla
Csak pakolom nincs szükségem red bullra
Átrappelem az életem ez szlengtúra
Szúr mint az akupunktúra
A szemedbe pár centis ampulla
Követnek a kékek a faluban
Ezért építek alagutat
Elég mocskos az alakulat
Higany cseppek alatt
A viasz megköt mint a gleccserek
Olvadnak az oldalak s meghalnak az emberek
A sarkokon nincsen piros pózna
Mert a télapó eltörte mikor kint pornóztak
Mindegy mi lesz csak legyen olcsóbban
Nincs már mámor a jó borban
Forgótáras a golyóstollam
Az adagot előkóstoltam
Elosztottam lefosztottak
Bosszút nem álltam
Majd áll az élet
Mint a bál
A kacsalábon forgó
Palotában lakomázva
Arcon álarc
Majomlárma
Sok-sok lárva
Malária
Tegnap még vicc
Ma már ima
Élni
Talán hiba
Pótolják a hiányérzeted a családival
De mire jók az anyagi javak
Ha ami alattuk marad az a fekete salak?
A betartatlan szavak
A karok hiánya
Iskolai eseményeken a magány köröttem
Sok család
Vajon hol van most az anyám?
Annyi lett a talán
Bezár a karám
Annyi
Lett a parám
Már nem parányi
Álmomban nem hagy vegetálni
Miért kellet mindennek így leszedálni?
Már szívem szerint disszidálnék
Ha szeretnél nem tudom mit csinálnék
Új lenne
Úgy tettem ahogy tennem kellett
Ebbe tört bele az élesre fent penge
De az a baj nem érhette meg ezt se
Nem értette meg ez se
Csak szeretetre vágyom
Hogy a sötétben valaki
Utánam markolásszon
Absztrakt vászon ő
A benső hasonmásom
De valójában szarok rátok
Eddig is egyedül toltam
Így is megcsinálom
A titkom hogy hibázok
Nem tartok titkokat
Nyitott könyv vagyok mint a messiásod
Kóborló sötét entitások
Közt a lelkipásztor
A nagy ember nem kint gazdag
Benti lelki vándor
Az étert megkívánom
Az esszenciám megcsinál mó
Azt hittem elaludt de pislákol
Depis lányok de riszáltok
Keki vibeok
Neki látok
Aztán a szobát
Teli hányom
A mérgek összemosódtak
Acél szegeződik a toroknak
Sötétített ablak mögött a mokoja
Az ütemre bólintok
Üvegcse frontinok
Nem kell a fentanil
Elrepedsz mint a krepp papír
A trapp papír
Eltépem összegyűröm
Aztán kibaszom a kukába
Annyit ér a műfaj mint a kulája
A hip hop gulágja
Nem véletlen utálnak
Semmitmondó kutyáknak
Ott van a mondocon
Ne sírj
Gondolkozzunk
Jó dolgokon.

Szabad szavakKde žijí příběhy. Začni objevovat