Mindent belep a köd
Sétálok föl a temetőhöz
Figyelem az őszi ruhát öltő Pilist
Úgy tűnik ez sem volt kompatibilis
Üvöltenék de folyton csak a tátogásig jutok
Azt ígérted velem jössz elkísérsz az úton
Ha a te utad ilyen nehéz volt én szó nélkül mentem
Miközben tanultam tőled neked segítettem
Mert egyben voltál a mesterem és esküdt ellenségem
Így éreztem magam egyensúlyban veled régen
Ahogy figyeltelek hogyan festesz
Miként készítesz tökéletes vonalakat ecsettel
Milyen illata van a terpentinnek
Néha azt gondolom csak hallucináltalak
Majd rájövök el kell hinnem
Hogy egy nap neked hála és veled voltam
Restaurátor az Esztergomi bazilikán
S talán senki se tudja majd
Mennyi munkát fektettünk azokba a műkövekbe
Hányszor romboltattad le velem és építteted újra
Míg meg nem értettem milyen a művészet
Törekedés a tökéletesség felé
Akár a virágok a természetben
A fájdalom felvezetése önmagában nem okoz katarzist
Sem az ha ügyesen konszolidálod a feloldással vagy pozitív képekkel
A gyönyör hoz egyensúlyt
S hogyan is lehet gyönyört alkotni
Így ni:
Tollfosztott galambok vagyunk a pályaudvaron
Egy szál krumplit húzunk kétfelé
A krumpli eltörik s te bezuhansz a sínek közé
A kötődés úgy törik meg akár szakadt szalma krumpli
Jobb lett volna rólad talán semmit se tudni
Nem megállni a menekülésben csak futni
Nem kellene most önmagammal dűlőre jutni
Eddig veled ültem szőlő dűlőkben
Városi padokon vagy épp a Margitszigeten
Betépve részegen volt hogy vakon vezettelek
Csak kapaszkodtál s közben játszottam én veled
Mikor elengedtelek mint gyermek a sötétben egyhelyben álltál
Én mosolyogtam rád részegen bár tudom semmit se láttál
A sok rossz között megmutattad hogy lehet minden szép is
Még ha belül minden ég is
Megszerettem neked hála az élőlényeket
Mostanra jobban kedvelem az embereknél a növényeket
Az ég újra beborul
A felhők folyton sírnak
A boldogsággal
Csak teret adsz a kínnak
Mostanra megtanultam
Az élet szimpla szenvedés
Annak a következménye
Hova születtél
Már nem szeretnék élni
De megölni magam nincs erőm véget ér ha véget ér
Egy élet van kár lenne aggódni a végzetért
Ha rákos leszek rákos leszek
Ha másba hát másba halok bele
Az egyetlen amit elértem az életemben
Itt van feljegyezve
Igazán akkor halok majd meg
Mikor leteszem az asztalra végleg a tollat
Mindenki amit szeretne azt gondol majd
Rólam.
