Ezek új ébredések
Régi álmokból
De megszokott a megkérdőjelezés
Van-e értelme hogy élnem kell még?
Legfeljebb két hét
Nagyjából tiszta lesz majd minden
Sok minden szétég
De van ami nem hagy nyugodni itt sem
Talán egy jó évvel szemben
Tíz rossz nem ér semmit sem
Csak felesleges könny a szemben
Majd valaki elsírja helyettem
Nekem már nem maradt könnyem
A testem napról napra nehezebb
Így lesz a lelkem napról napra könnyebb
Tudom egyszerű út is van hogy csak úgy megszökjek
De szeretnék a jelenlegi helyzetben egy kicsit többet
Megismerni az erdőt és a növényeket
Felszállni a kövér fehér felhők közé veled
Csak a felhők vannak és a hegyek
Tikkel az óra az előszobában
Csak öregebb leszek
Lehullik az eső majd nemsokára
Felváltja az aszályt
Apály idején a szél réteket kaszál
A számban cigarettaszál füstje száll
Szállnak a madarak a kaszáló felett
A póznákra gyűlnek mind véresen és sebesen
Egymás húsát marják örök szerelmesen
Mert könny sár és vér minden mi mulatságos
Ördögtől való nekem legyen tarka a hullazsákom
Majd orcájába turházok ha az istent újra látom
Számomra akkor se lesz s ha fent nincsen drog
Akkor se szesz számlálatlan unalmas napom nekem
Se lesz milyen paradicsom az hol átlag embernek
Kell lennem? szállnak a legyek a pulton a hús felett
Vágok egy karika paradicsomot az eremből egy csepp
Kicsorog a kerítés előtt a véreb vicsorog
Nem kell vele foglalkozzak hisz a tied
A nekem szánt vicsorod
Az élet rétén pipacsok sose tudom meg mi vagyok
Mire megérkezik a diagnózis a szív majd kihagy ott
Hol eddig ütem volt és tele lesz minden mi eddig
Üres volt színes vásznon az üres folt újratölt
Poharakat s valami szakadtat a lányka újrasző
Szövőszék mellett a durva kő szomszédjaként
Dudva nő egy percig más aztán újra ő ez új erő
Végtelen a kalapom nyúl vagyok aki a színpadról
Bűvészt húz elő akárhogy nézzük ez nyelvtani túlerő
Nem épp előkelő de nem is kell hogy elkeljen
Ma is indulunk
Gyertyalángok vagyunk
Majd kihunyunk
Hervadás a japánkertben
Az élet hulló szirmai alatt friss hamu
Ködös jövő előtt a sűrű jelen mögötte tiszta múlt
Nem baj ha poros nem kell a tiszta út
Ha elalszik a láng máshol visszagyúl
Egy kéz visszanyúl értem érzem visszahúz
Hervadás van csak már bent nem
Hozok új hajtásokat nem akarok virágokat
Belülről színezek mindent mi látszódik
Elég volt nem akarok többet vágyódni
Érezni a hiányodat szeress és igyál sokat
Én se hiányozzak
Kókadnak a napraforgók a réteken
Már rég nem olyan délcegek
Pedig emlékezem
Hogy nyúltak gyermekszemeim előtt az égre fel
A fehér galamb szögesdrótba gabalyodott
Mozsarakba öntöttek engem a szavatokkal
Már nem fáj liszt lett a bordámból
Fehér porfoltos kordbársony
Nézz szemembe s megtudod magam hol látom
Átugrok a süllyedt Dunába egy korláton
Röptömben még visszagondolok
Jöttömre vártak tiszta bokrok ott
Hol ma csak száradt ágak vannak
Száradt szervem helyette százat hajt majd
Megmutatták hogyan kell élni s halni
Innentől minden rajtam áll
Ez az aranyszabály
A fejemben ami van arra vár
Hogy súlyát más vállra hajtsa át
Ideje hát a sajátomra vennem
Bárhogy is tagadnám tényleg felnőtt lettem
Tudod megbaszhatod
Nem azért kérdeztem mi jár a fejedben
Mert furakodna a kíváncsiság bennem
Feleslegesen vagyok kedves egy arrogáns emberrel
Gyermekkoromban sokat hazudtam
Mert mást gondoltam s most is mást gondolok
Nem vagy felsőbbrendű téged is csak holtodig
Fűtenek a hormonok én legalább nem horkolok
Tudod néha igazán dühös vagyok őszintén
Haragszom rád de én nem vagyok büszke
Nem húz a harag sziklát s a harang se kondul
Csendben figyelek mint légy betompulva a betonról
Ez is csak egy fajtája a valóságnak
Ideiglenes jó és rossz
Úgyis megszöksz hisz te nem megszoksz
S látod csak magamnak írom nem mondom el
Neked ezt most
Minden apró szúrás visszanyúl a múltig
Nem vagyok műköves és igazad van nem
Tudok falat húzni se nyulat nyúzni
De nem tartozok magyarázattal minden múlik
Én rímeket faragok
Szavakból vannak a szobrok
A fugák helyett szótagolok
De a felületet végül sose kezelem
Nem vagyok perfekcionista
Látszik a kezemen
Én a funkciót szeretem
Az esztétika felesleges giccs nekem
Ha azért bánnál velem másképp
Mert a tudatodra adtam volna nem lennék másutt
Majd elfásul minden friss rügy
S ha most borult is minden a nap kisüt
Nem tartozom magyarázattal
Senkinek semmiért
Minden döntés az enyém
Apró semmiség ami senki másé csak az enyimé
Most még élek napszám a mennyiség
S ha meghalok hát nem lesz majd semmi
Csak ennyi kész a nagy talány villanás az egész
Elnyel majd a föld s a földet szintúgy elnyelem én
Számomra ez elég bár tudom csekély
De nekem nem kell honorárium
Sem a nyeremény
Hazugság a remény.
