A hajamban a lágy tavaszi szél sziesztázik
A nap sugarai beleköltöznek a fekete ingem
Cérnalakásainak fonálszobáiba s nyomják a gombokat
A lift elindul a gyomromból beszállnak a lepkék
Majd félúton leszakad és az aknába zuhan
A lepkék mellett ott vannak a dolgozó
Lélekhangyák s a konyhaférgek akik az ételt rakják
Az egész liftet egyetlen orrszőrszálon lógattam eddig
Nyílván azért lógott az orrom is az óra üt
S a liftben a zene megáll
Valahányszor lélegzek minden leáll
Majd hirtelen újraindul
A szervezetem dinamója végső soron a lélek
Attól égnek a liftben és a bélfolyosókon a fények
Bőrcserepeimen repedések nyelik el a verejtéket
S repülőhangár a szám abban áll össze a nyál
Körömkoporsóim alatt a kosz halálra talál
S minden ráncom jelképezi az elmúlást magát
A szarkalábaimhoz a szempilláim tollas szárnyak
S ha belenézek a tükörbe a szememben hívnak
Hogy tollast játszak meg kell szoknom a sötétet
S jobban lát majd a vérbefordult szemem
Cipőfűzők s csomóra vannak kötve az erek
Mind a szívembe vezet
S idebe többet nem engedek idegeneket
Ismeretleneket a mocskos bakancsaikkal
Itt helye van mindennek
Ott egy levágott disznófej s mellette a fakard
A hinta s a halálra gázolt kutyám
A szüleim és az írás
A sok megevett foci és a virgács
Virgoncok voltunk mi úgy ám
Kiknek harsány kiabálások kisérték útját
A levegő vibrál a szemmel játszik a meleg
A fák könnyedséggel hajtanak a szélnek fejet
Az elméleteimben villanydrótokat keresztezek
Hogy a frissen alakult gerlepárok letelepedhessenek
Ahhoz hogy elfelejthessem túl sok mindent teremtettem
Megjött a vonatom
Letelt a 15 percem.
