Vajon mit gondolnál rólam most ha látnál?
Többre viszem majd apámnál?
Van kecsegtetőbb a halálnál?
Hamarabb őszülök majd anyámnál?
Különb vagyok egy macskánál?
Biztos valamit amire én nem gondoltam
A születésem pillanatában eldőlt
Nincs
Gyanús
Nem nem sokban azt hiszem
Vajon az a lány szeret még?
Állítok még magamnak kelepcét?
Vajon megtalálják valaha a nagyapám testét?
Vajon megváltja a világot a hamis eszméd?
Talán én is csak hisztérikus lennék?
Talán a nevemre még emlékszik
Bele is lépek általában
Nem hiszem hogy azokat a gödröket újra meszelik
Előtte omlik majd össze
Nyílván velem van a baj
Klisé hogy én nem mulatok a kisére
Az asztalra csapom a szívem miután kitéptem
Egymást marcangoló lidércek vigyétek
Majd kötetekbe szedik maradványaim
S innen már legfeljebb a határra intenek
Az elmúló emlékem légáramlatának
Szebbnek láttalak a tükör előtt a postokban
Mit is mondjak
Elég ocsmány vagy a valóságban nekidőlve ennek az oszlopnak
Így hogy a melleid nincsenek feltolva és még az arcodon sincs filter
Bottal se érintenélek hidd el
Menj a helyedre barlanglakó
Visszavár a tüzes tinder
Vagy ahova akarsz
Csak menj el innen
Ne lássak tovább embereket
Kikaparom a szemeim miután meresztgetem
Leeresztett mint a botox
Szemen lőnek mint Dávid a Góliátot
A lét a szemed felöl lepislogod
Elvisznek mekibe ha meg is szokod
Lesz majd sör pizza palacsinta
S postolni hajol majd gyermeked hamvaidra
Te vagy a Fiona a Shrekből eltakarja a baldachinja
Menjünk szoliba és plázába
Menjünk moziba és a sztrádára
Ezeknek a vásárlás a lázálma
Nevetne ha élne a Lázár ma
Talán egy meselakatot ezekre a boszorkányokra rávágna
Nem vagy jobb de hagylak nyerni kártyában
Mert annyira hangosan sipítasz
Vörösen mint a lámpa kivillansz
Kéne ide egy kis balansz
Te vagy a százszor penetrált falanx
S ha gyógyszert szedek rád az xanax
Könnyeiddel mindenért mint az ég rám szakadsz
S ha idelépnének se hinnék el páran azt
Hogy a valósághoz képest
Az interneten milyen pára vagy
Mint a rágógumi a cipőkre ráragadsz
Mennyi szempár kerülgeti a kontaktust egyetlen szerelvényen
És mégis összeérnek a szerény szemek
Igyekeznek minél hamarabb oldani a kellemetlen helyzetet
Ez a lány is itt előttem szinte remeg
Mintha félne hogy megeszem
Pedig csak szép a szeme
És ez is csak egy pillanat éppen nélküle
Majd egy másik pontján a városnak pont vele
S a kérdés felesleges hogy miért pont vele?
Ösztönök hajtanak én csak nyomukban lebegve megyek
S ez is csak egy újabb perc
Ahol elfelejtek számolni
Ahol a párától a szemüvegen alig látok ki
Ahol érzem hogy figyel rám
A tér köztünk hibernált mégis vibrál
Mint a rezgések a csilláron
Most meg már a Hannán jár az eszem
Ahogy a templomot néztük és arról mesélt az anyja hogy szereti az ilyesmit
Az étteremben is a születésnapomon a szüleiről beszélt hogy egyszer majd elhozza őket mert mennyire szeretik az ilyen kis otthonos vidéki helyeket
Épp mielőtt szakított velem
Ilyenek ezek a kapcsolatok
Szakadásra vannak ítélve
Nehéz lépés meghúzni a margókat
Ráfogni valamire az ellentétét
A kitölthető határtalan lapot
Kitölteni és behatárolni
Miután belepisiltük a nevünket a hóba
A lakásba belapátolni
A vizet újra megfagyasztani és hóembert építeni
Az orra helyére kanalat tenni és répával kanalazni a húslevest
Egy vasárnap reggelen ahol te vagy józan és anyádék részegek
Egy ponton ahol te válsz el a családodtól és nem a szüleid egymástól
A próbálkozásokban látod a valóságot
Mikor már órák óta a porba rajzolsz egy bottal
És az ég rád szakad
A csigákat az út szélére teszed hogy versenyezzenek
De a táv felénél egy kocsi átmegy rajtuk
Kár lenne ezen a ponton azt hazudni
Hogy na majd most
Csak a szépet
Soha többet feketét
Csak a fehéret
De fontos dolog a balansz
Anélkül hasztalan a manasz
Ez még egy nap fáradtan
Keresve a kenyeret
Már csak meg kéne találni
Jó lenne ha nem nekem kéne ennem a legolcsóbb szalámit
Furcsa nyelvet beszélek mégsem arámi
Gyere te birka elkísérlek a karámig
Kikapcsolt elme benne a hamu alatt parázst szít
Sajna bennetek csak parányi
Ezen a ponton már csak szégyenből töltöd le a tindert
Hasztalan reménykedsz hogy senki sem ismer
De ez is csak egy pillanat
Pillanat az elmúlásnak
Ami úgy szalad el mint egy elnyúlt másnap
S a tükör mögött én
Nem a megnyugvás van
Ígérjük meg egymásnak hogy nem ígérünk semmit
Talán ennél szebbet nem is lehetne tenni
Hát így érdemes csónakra szállni azon feküdni
Az evezőket a vízbe dobva borral elmerülni
Nyomasztó fogyasztó korhasztó bomlasztó
Termeli a szemetet vég nélkül
A rohadó műanyag szatyrokból sarjad
Pet palackvirág színtelenül
S ha már a derekad nem bírja a terhet
Ültesd a sorra a gyereked majd termel
Nyugdíjat neked mert a kapitalizmus elvette
Az eszed és amint meglátod a bekódolt terméked
Megveszed majd tolod a bevásárlókocsit
Ahogy az ökör húzza a szekeret nem vagy sértődékeny mert a pláza tükrei kellemesen hazudnak feldobják a fos önértékelésed mert a
Te életed lassan már egy forintot sem ér
A leszögezett elveid borítod fel épp
Mert a pillanatnyi endorfin mindennel felér
Jól esik ez az idegenkedés otthon van
Hisz te hoztál idebentre kést s a kezek
Mind kizárva ott hol már nincs szív kitárva
Hát hunyd le szemeid s nyiss ki bátran
Rút álom vár a kinti világban de bent
A sötétben a csillagok közt a révész kísér
S nem hallod a zenét csak a csobogást
Ezek a belső hullámok amiktől fűszálak
Hajlanak a hulládon míg ringatnak a hullámok
Két hullám töréspontján valami keletkezik
Ott ahol az isten a teremtményről megfeledkezik
Elburjánzik mint a gaz egy halott komcsi udvarában
A rendszer az embert mint nagyanyám a kukoricát
Úgy darálja fúl a vágyba s a keze ragad a szalagra
Pakolja az anyagot míg egyre magasabb a főnök
Kalapja neki a morzsák maradnak de hűen nyal
Mert a remény nyal meg utoljára
S te hiszed
Hogy a hitel
Megment
S akkora leszel mint a Kiszel
Aztán mégis itthagy a Wizzair
Mert egy ilyen ócska élőlényt mint te senkise
Visz el túl szaporodott lett az ember
Senkinek sem kell
Már érdekesebb egy kihalófélben lévő állat
Nem érdekelsz senkit írd ki instára a tragédiádat
Itt hagytam teret az
Öniróniának.
