Örülök hogy szabad vagyok
Az igaz szeretetben
A függetlenség van ott
Ha szükségetek lenne
Vagy függnétek egymástól
Az már nem lenne szeretet
Mennyi szóra bomlik fel bennem
Késő este küzdeni sincsen kedvem
Csak magamban kergetnek
Gyermek a felnőttek között
Nagy fiú lett
Elköltözött
Azt gondoljuk ha máshova megyünk
A gondjaink ott hagyhatjuk
De csak a helyszínek és a szereplők változnak
Mi nem
Az idő nem telik
Mi tettük mulandóvá
Kifeszülve csillannunk meg ebben a pillanatban
Mint az állkapcsod a kézfejemre ráhajtva
Szebb
Szebb az a bizonyos váratlan
A két szemem alatt telnek a táskák
Suttognak hátam mögött a sáskák
Én is ott ültem a tóparti sásnál
Annál a bizonyos társnál
Nincs igazabb a magánynál
Már nincs kinek játszani
Virágokat tenni a vázákba
Vagy összetörni a vázákat
A magánynak mindegy
Nem fog másképp viselkedni
Ha te másképp viselkedsz
Ki van bent a hidegben míg én a melegben?
A buszra igyekszem
Mintha minden sarkon te lennél
Madárcsicsergés és bizsergetés
Ahogy stagnálsz az időben
Figyellek én
Tudod megváltoznék én ha menne
Gyenge ember vagyok ha ti azt mondjátok
Gyenge
Ha nem mondanánk valakikre hogy őrült
Mindenki az lenne
Ezek a lakások
A húgyfoltok amiket reggeli rutin megkerülni
A bánat a csövesek a bűz
Hiány az alkohol a fű
Ház a víz a tűz
Egy tükörteremben egyedül ülsz
Mond mit látsz?
Miért van hogy te is rezignálsz?
Valaki majd biztos elhozza
Ami téged levitt már
A halál után nem vár már senki rám
A kötött falakon túl merengni kár
Vajon valami helyrehozna ennyi kárt?
Késő lenne
Magamból elmenni már
Tudod mit kell tenni
Tenni rá
Az élet elinal
Fény mint a dzsedikard
Ezek hegyomlások
A vesémben
Rekesz felbomlások
A mesémben
Amit valaha szerettem volna
El sem értem
Oda hova nem szabadna
Nem önmagam reméltem
Néha mindenki csak megszakadna
Fáradt vagyok azt hiszem ez sem tart ma
Spontánabban
Majd elég lesz
Megmaradva
Nekem
Érdekes hogy mikor nevetnek rajtam az emberek
Miután elmosolyodtam
Már nem nevetnek.
