Tudod ami belém épül belőled
Egy nap mindent
Szétlopnak majd szavanként
Széthordják akár avart a szél
Már nem soká tart a tél
Talán nyáron felolvadsz
Ez is már csak a tartalék
A halmazállapotod mint a harmaté
Csak az estémé vagy és a hajnalé
Napközben már alig gondolok rád
Te borotvapengékkel tele orkán
Szöges fagylaltgombóc az ember torkában
Olyan vagy mint a lecsöppent festék
Feltöröllek de sosem felejtem hova estél
Valahogy mindig a szemét néztem sosem a testét
A türkiz íriszed bevilágította minden estém
Sok futás után olykor ölembe estél
S ha én téged te éppen mást szerettél majd te engem
Mikor én mást szerettem tudom mikor rólad írok
A sírodból ölembe visszaveszlek
De már nem látok egy tiszta testet
Csak foszló húst és inakat
A csodaszép szemed a helyéről kiszakadt
Felettünk köröznek a hollók
Csupa csörgő csont vagy: kifeszítem a bordád
Ernyedt szíved mellkasomra emelem
Míg koponyád hátuljára szorítom kezemet
A könnyeim az esővel keveredve mosnak darabokra
Ahogy lassan kihullassz a kezeim közül kopva
Már lábamnál vicsorítanak a farkasok éhesen
Míg én a maradványaid kérdezem
Miért ölted meg magad 19 évesen?
Mint egy nem happy enddel végződő történet
Úgy vagy bennem mint revolverben a töltények
Mikor kilőlek éget s ahogy a tár elforog visszatértek
Megállás nélkül tüzelek s hangod csiklandozza fülemet
Lángokban áll a lelkemen a heged
Az ördög a vállamon ülve nevet
Ő tudta hogy ez lesz
Előre látott minden jelenetben
Hogyan karoltál kézen
Jóban rosszban szerelemben
Talán egy nap mindezt elfelejtem
Többet fel se sejlesz a jelenléted
Meg se sejtem
Talán ez a jelen élet
S benne a jelenlétem
Neked létet kölcsönöz
Mezítelen testeden én vagyok a köntösöd
Mi a hideg világba lépve meleg sírodból melenget.
