Mások ezek az újkeletű csendek
Amik a hangzavarban érettek meg
A külső káosz keveredik a belső véletlennel
Egyre csak gyűlik a kétely hogy élnem kell
Valaki majd érvel velem
S lesz aki érvel ellenem
Fehér lepedőmet meglobogtatom
A vacogó fogaimnak érméket kocogtatok
Nem nyitnak ajtót hiába kopogtatok
Szende szüzek hajai a szélben lobogjatok
Fussatok bolondok az élet szalad loholjatok
Akadjon a torkotokon a falat a lyukba bort locsoljatok
Locsogjatok és fecsegjetek
Sírjatok és nevessetek
Vessetek meg had teremjek
A szánt szándéktól eltérőt
A szám már végső betérő
Egy szektányi törzsgyökeres szájhoz
Élvezetet és fájdalmat társítani a vágyhoz
Így leszünk önmagukat faló kannibálok
Egy üresedő teremben a lábaimon alig állok
Körbevesznek a fantomok elszakadó
Kötelekbe kapaszkodok hasztalan
Elakadt a gramofon az asztallap felpúposodik
Leesik róla s világos folyadék folyik
Nyomában minden fehéredni kezd
Snasszá válik letisztul és elmúl
Fehér szoba a jelen
De csak ha tökéletesen igazítgatom a lencséket
Akkor fogom látni az igazságot egy idegen szemében
Egy nap majd szebb leszek az emlékeidben remélem
Az egyetlen biztos pontom beszorult a reménybe
Kitikkadt szájak szakadásain szövik szótlan
A pókok a szószövevényeket a szószéken voltam
Most magamban dalolok felelőtlen a parton
Majd nagyobbra megnövök fejem ölbe hajtom
Latolgatom a lehetőségeket mégsem Platón vagyok
Én voltam a gyerek akit az apja a platón hagyott
Elhajtott személyautóval gondolta majd hazasétálok
Két napig kerestek messze szaladtam én
Futottam a rendőrök elől s ismerőséknél bújtam én
Mindössze 9 vagy 10 lehettem
Kisgyermek akit felfalt az ismeretlen
S néha még haragszom magamra
Hogy mindenkit így szerettem
Mert én jó voltam akkor is
Amikor rossznak kellett volna lennem
Nyílván nem mondom hogy nem voltam sose rossz
De én nem tartozok felelősséggel senkiért
Semmiért amit mondok vagy teszek ha te megölöd magad
Se teszel pontot ide ezek közé
Mert ez az egyetlen felelősségem hogy eldöntsem
Mit hozok felszínre de az nem hogy az mit okoz
Túl sok a kimenetel hogy mindennel számoljak
Túl keveset fogok élni hogy mindenkinek beszámoljak
Valami széppé változzak magammal elszámoljak
Néha rút leszek
Fekete lebernyegem
Vörösre festett hold fényében
Szélsebesen lebegtetem
S a szarvaim hegyesek
Farkam kilóg a végén tüske
Kezemben vasvilla
Szemembe üres csend ül be
Néha gyönyörű leszek
Mint egy bábból felszálló pillangó
Mint két kacsa ami visszavándorol
Az emléked arról a gyerekkori illatról
Mint egy apa és anya aki visszatér
Egy családi idill leszek
Egy makulátlan szerelem
Egy fa ami örökre nő
Egyszerre fel és lefelé
Mindig csak én leszek
Mindegy hogy mit akarsz látni vagy hallani bennem
Üvegnek születtem s annyi zsíros új érintett meg
Megrepedezett tükör lettem s már csak te vagyok
Hozzád járulok bevallom néha játszom veled
Mert ami szerintem igazság
Szerinted imagináció lehet
Hát akkor képzelj el valami csendesebbnek
Valami szebbnek kedvesebbnek emberebbnek
Hozz egy gipszformát hogy belemerevedjek
Tárd ki szíveid hamisan hogy beletekeredjek
Szögesdrótokkal vájatokat húznak rám
De én csak nevetve sírok
A legszűkebb ketrec is túl nagy rám
Kicsúszok amikor írok
S nyomomban világ nyílott
Kettészakad a kép mint a milkás zacskó
Olyanok mint a hot-dogok a tacskók
Sajnálom azoktól akikre ez rámarad
Hogy nem lettem igazi költő vagy slammer
Hivatásos rapper igazi zenész ember
Hogy nem zongoráztam hiába kényszerítettek
Hogy nem akartam dolgozni soha és most sem akarok
Hogy én ezt gondolom az életről azt gondolom hogy csak az én saram
Előttem rózsaszín a nappal
Mögöttem barnul az éjszaka
Hogyha benézek magamba és az elmúlt szerelmeket vizsgálom
Egy leszedhető fej mindegyik egy örökké forgó spirálon
S ez az amin a bú a bánat a fájdalom virágot hoz
S én vagyok aki ledől lábához s számára virágot hoz
Nekem nem azért kell egy lány hogy virágozzon
Nekem nem kell egy lány én szeretnék kelleni
Valakinek de végül a hosszú idő alatt
Csak annyit tanultam meg veletek hogy mind elmentetek
Még az is elment aki a legjobban szeretett
Vagy én mentem el lényegtelen
S mi a tanulság?
Ezek után hogyan létezhetek?
Minden pillanatot úgy éljek meg
Mintha az utolsó lenne ez éppen veled
Mert lehet
Gyűlnek bennem a rögök
S reggel vért köpök
20 éves vén dög
A csontjaim vésők
A bensőségeim szobrok
Ropognak a porcok
Nem megyek orvoshoz
Csak ha kórboncnok
A boncnokom szeretném hogy a Bogi legyen
Hátha akkor majd értékeli azt amit tanul
Belenézni egy hideg hulla szemébe
Úgy hogy az csak fekszik ott váratlanul
Tükrözi vissza önmagunk a teljes csend
Amiben csak azt hallod ha a szikét elejted
Engem elejtett az élet vad voltam s ifjú
Ki a sötét utcákra útnak indult
Akit az iskolákból kirúgtak
Akit kinevettek
Akit megvertek
Akit kifosztottak
Az anyátlan
A befásult apjú
Akinek folyton dolgozni kellett
Aki még így is éhezett
Akire azt mondták kukás lesz
Aki drogos volt
Akinek nem voltak barátai
Akinek egyetlen ép kapcsolata sem volt
S aki most vagyok
Az többé soha nem lesz az
Mint ami én voltam
Akkor
A szívem a jelené
Ettől a pillanattól
Ne legyen takarva többé a színes jelen
A múltamban elhelyezett szürke naptól.
