A láncok hozzánk simulván
Idézik fel bennünk a kimúlást
Szorongató keretek közül
Kellemes a kibújás
Ha te nem is valaki mindig örül
Így lebegünk isten üstöke alatt
Körös körül a ringlispíl székein
Az oldalak fércelt szélein
Csak hadarsz
S én kapkodom kezeim szavaid után
Olyan gyorsan égtél el mint a bután
Sok lett köztünk a tabu tán?
Miért az apró közönyt választod?
A nagy van után mások a valuták
Tudod szebb voltál azelőtt
S majd szebb leszel ezután
Posztulálsz
S bennem itt élsz
Posztul állsz
A posztóban
Posztolsz csak
Hullik a pozdorja
Fa ereimbe húzod a csavarokat
Harapod a tányéromról a falatokat
Szeretem a fagylaltot
De nem a csavartat
Szívem a szívem kifacsartad
Mint a narancsot figyeld az ablakban a mangót
Csak hangolódom a hullámaidra
A hullámat ültesd egy hullámvasútra
Hogy együtt hullahoppozhassunk
Ebben a haláli hullámzásban
A zárófalaimnál egy új zárványban
Csak ármány és márvány
Mert ami egyszer fantázia volt
Az már vénypapírra nyomtatott
A diagnózisok vakok
Én csak fáradt vagyok
Ablakok alatt önmagam otthagyom
Ablakod alatt mozdulatlan szoborrá fagyok
Le nem írt körök
S kiradírozottak
Telefirkáltak mások
Kiradírozlak
Az igazán fájdalmas finom csak
Mint egy elhasznált rongyot kidobnak
A pokemonok picsognak
Szerelemhajó az álomzátonyon csúf a vitorla
Alatta a vízben egyre több lesz az olajfolt
Valaki ma is gazdagabb lett az olajból
Mond csak jó lesz az Otelló?
Majd a limo hazavisz a motelból
Analóg képek a szobáról
Hányinger a homártól
Mintha fogva tartana egy rozsdás rákolló
Ami várja hogy a szaftom ráfolyjon
Teknőspáncél az ingem
Acélsodrony zubbonyom
Nem vesznek körbe engem
Kamerák és ugató bulldogok
Aranyesőben két lyukas kéz vagyok
Köszönöm a múltnak hogy ilyen szép a most
A tankcsapdák között leszakadt végtagok
A raklapsánc mögött beszakadt téglabolt
Majd téged is megtanítanak inni mértékkel
A második kör után elveszted a mértéket
Önismereti kérdések hova helyezzük a mércéket
Persze még eléggé kész vagyok miért kérded?
Jó lenne valami most összefirkálni a várost
Üres falak tornaterméhez tintaszertárom
Remélem egy égő házban reggel vörös fényre kelsz
Annyit kívánok én csak innen hogy boldogságra lelj
Legyen az tűzoltó vagy solymász
Mellőlem már eliszkoltál
S vissza ne térj te sírva hozzám
Én csak a szeretetet viszonzom már
Kevés ide egy két viszonyszó kár
Lenne pazarolni szót bitorló srác
Az ígéreteim némán betartom
Fiákerek helyett buszokon elalszom
Visszavezethet ez egy Gönyűi lakáshoz
Sötét arcok techno rossz szokások
Az idő málló szobákba társaságot kovácsol
Hideg testem húzom közelebb a forró parázshoz
Dohányzószobába zárom a rosszabbik énem
Kezébe igékkel ígérem csontokból fent késem
Állatkert az élet hol mindenfélék élnek
Az erősek taposnak a gyengék mind félnek
Én az Arzenálban tágítom az arzenálom
Ránk zárják a rendőrök a kócerájt én kooperálok
Kőfejtőkben pattogó kavicsok között
Mégis hogy lennék röghöz kötött?
Megfigyelő szobában megfigyelőnek öltözött
Önmagát sem ismerő vágya vezérelte kiskölyök
A műtőben vetett rideg pillantások mögött
Az ablakokba szökött ördögöt gipszkartonba kötöm
A hidegszobába az ágyneműkbe mumus költözött
Ha az igazságot fölfödöm égbe repülnek a főfödők
A gardróbba járok kémia órára
De én csak táncolok a csontvázzal
Tudod ha tapasztalatlanabb lennék
Maradtam volna mint mások mellett nemrég
Megvadultam egyetlen egyért
S most annyit mondtam magamnak
Az animaért animavá lettél
Fehér szobámban daimónók kaparnak
A falak a tapéták alatt mind véresek
Az életet repedésekbe érlelve érezem
Nagyfiú lettem én nem kérlellek
Ha más kell hogy a szemébe nézz ennek
Adj te értéket megrökönyödött lényemnek
Hát ha így alakult így alakult
Volt Gellért hegyünk emlékünk s fapadunk
Majd az álmok fellegin rózsákban alhatunk
Jobban fáj a jelen mindig mint a múlt
S tudod minden csókunk fehér tinta volt
Csak te láttad míg lecseppent s máris kifakult
Kár volt harapnod belőlem ily vadul
Ha e falat oly könnyen torkodra szorult
Mert én változni kezdtem hozzád közeledni
De te kerestél mást akihez lehet hasonulni
Kár is lenne ezt a végső órán nem bevallani
Bárcsak lenne egy kurva nő ki értékeli ha valaki
Képes rózsatövises szívébe büszke szemmel
Belehalni a fájdalom vacsoraasztalába belefalni
Válaszd a konszolidációt egy angyal lelket
De ha mással látsz majd idő múltán szemed se rebbenjen
Átkozom a napot mikor ebbe a csonka szívbe beleszerettem
Önmagamról megfeledkeztem mert azt hittem
Hogy nem csak én és te vagyunk hanem mi ketten
Visszafagy most az mi olvadni kezdett
Nitrogénkalitkába zárt szívemben
Egy madártollal ékelt fekete fekély lettél
Nézz a szemembe nézz bele és mond sosem szerettél
Tagadd meg mi voltál az már sose leszel tán
S én balga még is akarnám lábadnál
Loholva várnám hogy karomba dőlj
Gyönge mátkám ki múzsámként szolgáltál
Mert nincs szebb e hivatásnál
Hogy tudom látom csak kihasználtál
Szállj te szegett szárnyú madár szálljál
Talán visszatalálnál ha gyógyulásra vágynál
Égő kankalinok járják
Kénköves poklunk utolsó bálját
Nem voltál több vérnél sárnál s olcsó bájnál
Tán nem szeretted jobban a Pesti boldogságot
Egy Budai palotánál?
Ajkamra unszolom neved egy csalogánynál
Hogy úgy karoljanak ahogy te karoltál át
Szállj szállj te büszke madár szálljál
Hibáztasd magad ahelyett hogy velem hibáznál
Gyűlölőm magamban az érzést ami irántad táplál
Ezernyi vágyat s mindössze fáj már
Mert ez mind célt nem ért
Te kipótoltál engem egy olyannal
Aki ellen nincs miért szavam emeljem
S fáj nekem épp ezért
Az én csurgó csepegő lelkem helyett
Komor lila fátylú lánykám
Egy másik fiú száján találja megnyugvását
Én voltam az ádáz aki várt s a változásnál
Könnyebb az ármány ahol te honodra találtál
S korábban bántani nem akartalak
De te erre vágytál s én mint te magad annyira tartalak
Hátha észre veszed majd magad
Én azért hogy hátha hátat fordítasz tartalak
Két karomban más erősebb karjába hajtalak
Rajtam nincsen számtalan tetoválás
Te voltál ki lelkemre tetováltál
Szorítottál s lángokban álltál
Olyan lángokat tápláltál
Amik többet vártak egy tűzoltóállomásnál
Én utolsónak szántalak láttalak
Nem volt szükségem hogy állj oltárnál
Kicsit szomorúvá tesz hogy nem vágyol már rám
Feláldoztál a véres vágy oltárán
A voliere üresen áll s én mégis várok rád
Ki oly olcsón adtad szíved mi nekem drágább
Ezer csillagfényben fürdő ékes gyémántnál
Nincs élesebb penge néma szádnál
Tégy úgy mintha szemeimben semmit sem látnál
Én sem leszek több mint egy feldarabolt fácán
Csak annyit mondj hogy képes lennél változni
S én buta gyermek képes lennék feláldozni
Mindent ami most megóv hogy könnyedén felégess
Papírlap vagyok ami tüzes könnyeidben
Könnyedén eléghet.
