Lepraváros mentén
Posvány a tenger
Szép a világ
Ocsmány az ember
Szaladnék
De nem ereszt el
Csak te ne menessz el
Hogy maradjon manasz
Ha a holnap nem szar
A ma az
De a végére úgyis mindegy lesz
Hé te ott
Tekerj fel egy tízezrest
Semmit sem bánok hogy így tettem
Aki most vagyok így lettem
Kendőzetlen semmi sincsen erőltetve
Bár sokszor kell magamon erőt vennem
Az összes domino eldől bennem
Fény nélkül tapogatózom az erdőben bent
Felszabdalnak a gallyak és a tüskék
Te miért követsz?
Fordulj meg tüstént
Ne válaszd a csillogást
Mindössze pár ezüstért
Az arany vénákba futnak
Utcákba húzzák a port
Nagy önkormányzati autók
S befordul pár pártelnök a sarkon
A kurvákat félrelökve buknak orra
Tudod
Néha feladnám
Az egészet a picsába
Ezt amit most csinálok
Amit csinálni fogok
A legröhejesebb
Hogy még én sem tudom
Miért nem teszem?
Magamat ahogy bírom széjjel szedem
Darabokra tépve fanyalog a facen
A sok elbaszott unalmas élet
Amennyitek van annyit is értek
Idétlen
Igéznek téged a reklámok
Ígérnek majd megbánod
Így élsz le egy életet
Megszállottan
Félmosolyokba fancsalodottan
Furcsa lett ez az állapot
Családos ember most
Tegnap árva volt
Kezemben egy lárva
Bont szárnyakat
S messze száll
Ami egyszer engem elhagy
Többet meg sem áll
Becsukom a szemem
Hogy ne lássam
Mond csak
Elment-e már?
S habár szívem kis testében benne száll
Ha kedvem igen
Időm nem lenne rá
Az életem a szerelemre menne rá
Az egyetlenre aki tudom
Hogy nem verne át
Jajj szegény
Szurokba áztatott
Elmúlt fekete foltok szívemen
A régiek emléke tegnap még forrón folyt
Mostmár egyre hidegebb
S felrepedez mikor a fényre kimegyek
Markában tartja ez a lány a szívemet
A kiszemelt még most sem hiszem el
Vigyél te ha már az ördög se vinne el
Olyan rossz lettem
Az emberek körbeállnak
A templomkertben
S vicsorogva köpködnek
Felakasztanának
Szívük szerint
Mert ég a fülük
A szavam szemükből
Vért ont
S látják
Hogy kicsit mind azok
Mint én ott
Mint én most
Nekem nem kell minta
Nem akarok beilleszkedni
Nem akarok rendes életet élni
Nem akarok veled beszélni
Nem kell hogy elfogadj
Az sem hogy megérts
Nekem nem fontos hogy te elérd
Futóverseny az egész
Te nyúl
Én teknőc vagyok
De a győzelem nem az enyém
Senkise nyer
Mindenki vesztes
Mert mindig a halál győz
A halál a mozgatórugó
Pedig elég ergyén fekszik ott
A halál a nagy kéz
Pedig már eléggé lilás lett
A halál mindent lát
Pedig egyre jobban megvakul
A halál úgyis kiszagol
Pedig húsdarabok hullnak orrából
S újra az utcakőre lépek
Dohányszemcsékkel zakók zsebében
Ilyen ez a Budapesti élet
Kurvák
Cigányok
Alkoholisták
Hajléktalanok
S közéjűk vegyül a középréteg
Akiket lenézve lépnek át
A kiváltságos neoarisztokraták
Kár hogy nem Arisztotelészek
Totalitárius szenvedélybeteg népek
Nekik a szebb jövő csak elmélet
Egyre szomorúbbak
Egyre több pénzzel
Nem akarok kimenni még
Fáradt vagyok
Szeretnék pihenni még
Miért a mérleg méri
Hogy ki mennyit ér?
Mikor bennem több a tejútrendszeriség
Mintsem a testiséggé lett esti kéj
Csókolj úgy hogy elfogyjak benne
Szeress úgy ahogy sosem szerettek
Hátha még a végén valamit érzek
Most csak azt érzem hogy valamit kéne
De nem lép a valami a nagy semmi helyébe
Helyette legyél te sokkal jobban mint én
Én megpróbálok úgy tenni mintha
Hátha majd akkor olyan lesz
Szeretném ha minden rendben lenne
Ha mindenki mindenkit szeretne
Nem vagyok szépségkirálynő
És ez nem verseny
De te is tudod hogy én vagyok a vesztes
És mint minden történetben
Tőlem aztán lehetsz itt is nyertes
Én azért élek hogy éljek
Nem azért hogy nyerjek
Ti folyton csak nyeltek
Mennem kell
Hozom a nyerget
Görnyedt a tested
Görbe benne a gerinced
Tönkretettek
Tökre tetted a mercidet
S végül kör lett
Akkor érzed magad igazán
Öld meg
A jó vagy a rossz részed
A kis öngyilkosságokból
Lesz egy nap dicső nagy halál
Az élet leves
S a kezetekben nagy kanál
Én lábosból öntöm a számba
Had fogyjon
Nem baj ha egy részét kihánytam
Több jut majd másnak
Beszippantottak a blokkok
Nem kell kösz
Dobd csak el a blokkot
Két járdalap közt
Elbotlok
Megfogtok
Nem jó most?
Majd megszoktok
Majdnem jó volt
De mégsem eléggé
Szeretnék valamit mindig
Csak sosem eléggé
Magasan vagyok
Ahhoz hogy te elérjél
Már nem vagyok Bagoly
De mindig több voltam egy verébnél
Elégséghez képest elégia
Nincsen aki feléri az égbolt alját
Mező a dunyhám csillagokból van a pajtám
Nem jutott mellém bajtárs
Egyedül frontember a bűn a pajtás
S kezünkön vaskos a rablánc
Azzal rángat maga mögött
A mocsok
Egyszer
Belebolondulok
De hát legyen ahogy lennie kell
Aki nem akar jönni
Annak mennie kell
Elég jó lennél
De ennyire nem
Nem vagyok tökéletes
Elismerem
Nem is szeretnék az lenni
A te szinteden
Hogy ez az egész kinek szól?
Megint nekem
Magamat magammal megihletem
A csillárról lógó hullákat keringetem
Szép is ez a keringő
S ha valaki leesne
Lesz megint ő
Mindig egy újabb és újabb
Aki lilás nyakkal a csillár után fordulhat
Bájos holdudvar
Ébresztő
Fényvesztő
Színtévesztő
Minden szürke
S alatta kékes föld
A szemed méregzöld
Táncolni sem kérlek föl
Aki nem is ismer
Pont az kérdez föl
A felhőket grafittal karcolták fel
S a szél is csak sarlóvá lett
A napban még látni halvány sárga foltokat
De a hold fénye a vidéken mindent fojtogat
Ez most rólunk szól
Vagy megint másról?
Üvegtükrökben lelt megnyugvások
Az érzés hogy aki veled szembeáll
De megkúrnád most
S pont így el is inal
Vagy nem
Babszem
Zacskó
Babszemjankó
Belebandzsulsz a Badooba
Hátha lesz valaki rajtad kívül elvadulva
S ha már nincs több eladó tender
Láb kitár világ irányba virágárba tinder
A technikus
A techni kuss
A technos
Meg a krónikus fáradtság
Az élet sűrű tinta kevés pár lap rá
A lányok is izzadnak
S az valamiért sokkal feltűnőbb
Mintha egy férfi tenné
Felépíteni magam
Hogy aztán összetörjem
Veszek egy tükröt
Hogy lássam magam az egészben
Így összetörten
Nem lettem egészebb
Pedig a tükröt összetörtem
Akik azt ígérték
Ha más nem ők igen
Ők se jöttek
S akik azt hiszik igen
Ők se többek
Akik lőni fognak
Sose lőnek.
