Az üres ágyon figyelem az összepakolt táskákat
Mindössze 6 csomag
Ennyi vagyok én
A szerelem láza most sem égetett el
Persze időre van még szükséged
Jól megcsináltam magamnak
Már megint valaki olyanba szerettem bele
Aki ellen az ő helyzetében szavam sem lehet
Az asztalnál ülök
Pöckölgetek egy kávészemet
Talán ha újra bekötnek végleg kisülök
Pörköltet eszem és tányér levest
Amíg még lehet
Most hogy igazán kezdem jól érezni magam
Elkezdődik egy háború
Mit lehet tenni
A színészre a színpad ráborul
A gerendák alatt fekszem én
Számlálva a szálkákat
Vércseppek sercegnek a kályhán csak
Körbeülve figyeljük
Itt ül bennem mindenki
Együtt nézzük mit tettünk
Vajon ki lettem?
Melyik emlékképem
Melyik elraktározott személy
Lett bennem az uralkodó?
Mi ez ami most felszínen van?
Mi volt tegnap?
Mennyi lehetőség van?
Vajon mennyire emlékszem?
Mennyi van ott úgy hogy nem is tudom?
Hozzáférhetetlen kérdések
Tudom egyszer úgyis megunom
Addig csak futok
A szalaggal egyirányban
Nektek kihívás kell
Nekem menetszél
Még meg sem érkeztem
Látom a szemetekben hogy mehetnék
Apropó itt pihen a polcon ez a jelenség
Nem találtam mellette se babot se lencsét
Mintha a tükörben se lennék
Csak a fogaim csillannak vissza
De magamat hiába is keresném
Folyékony vagyok a térben mint tollban a tinta
Akropoliszban tetőfedő voltam
Az oszlopcsarnokban csak ott loholtam
Tógában meg nagyobb szakállal
Ugyanúgy előttem egy lánnyal a talánnyal
Rózsaszín ruhája szögekbe akad és szálakra szakad
Addig forog míg mint egy virág le nem dobja szirmait
Gyere bontsuk egymás szívének titkait
Úgysem lennél megváltás csak csekély belátás
Hogy ez sem az és hogy én még mindig én vagyok
S ez ellen nincs mit tenni
Hosszútávon nem öröm magad kiismerni
Ha felszámolod a traumákat nincs itt semmi
Csak kemény felszínű becsapódásra kész víztükör
Arra esik a súlyos ballaszt a hasam bezuhan
Úgy zuhanok alatta mosolyogva a füst felettem
Gomolyogva hordja oldalra a martalékot
Kiszakadt homokzsákok a léghajóban
Az ember általában akkor fél ha józan
Fájdalmak szálakra széttagolva
A gyertya felé tesszük
Nem kellene mindent elégetnünk
Elégetjük hogy megelégedjünk
Hogy semmiképp ne reménykedjünk
Kidobjuk vagy bent hagyjuk?
Felemelkedés és zuhanás
Készpénz és utalás
Érintkezések
Szerelmek az utcán rövid pillanatokra
Nem azért nem megyek el mert nem mehetnék
Itt maradok ma
Olyan leszek mint az emberek akiket megvetek
Kocsmaablak mögött kezében
Ital s magányosan reszketeg ül csendesen
Az egyetlen fájdalom talán abból fakad hogy már
Nem szeretnék próbálkozni
Ez talán a fáradtság jele
Hogy fáj a máj
S megreped a vese
Hazudott
Hazudott a szeme
Ez az egész mese
Nem igaz a fele se
De te nem feleselsz
Mondom magamnak
Hogy megértsem a tartalmat
Hogy ne csak szavak legyenek
Lefojtások közt fellélegzel
Mond csak éreznéd még egyszer?
Mikor már tudod mi az ára?
Fájdalomért felállni a vidámparki mizériára
Elindulok zöldséget kimérni hátha
A hagymavágás közben majd nem rád gondolok
Madarakat figyelek miként kergetik a parkban a
Gondnokot
Ez egy máglya
Amit etet a túlgondolás fája
Recseg-ropog a fekete kuszaságban
A vörösen táncoló láng
Feketévé változott már a tüdőm
Érzem reggelente érzem lassul már az ütő
Kifutni látszik az idő.
