Az álmaimban visszajársz
Bár tisztában vagyok vele
Hogy ez sosem lesz egy tiszta gyász
Hisz kihagytam a temetésed
Nekem nem maradt a torz látványból
Csak aranyló fürtjeid és a nevetésed
Ahogy a kezemet szorítod
S borral a kezünkben átfutunk a városon
Ahogy cigiket tekerünk
S sötét termekben hajnalig táncolunk
Hiányzik hogy kócosan is szebb legyél
Mint sokan mások sminkben
Hiányzik a hangod hogy az élet nyűgjein
Egy kicsit enyhítsen
Az alternatívád is csak rád emlékeztet
Most csak álmélkodok a szeretetről egy pszichológussal beszélgetve
Talán azért vagyok ilyen zárt
Elbarikádozott
Mert elveszett az egyetlen dolog ami hiányozott
S most hiába nyomnak számra forró csókokat
Lángok nélkül távoznak csak vizes faágak oly sokan
Te ropogtál és recsegtél hatalmas lángokban eredtél
Az égnek s ha mi együtt voltunk még az állatok is
Folyton minket néztek
Ilyen az élet
Én azt mondom nektek hogy nem minden rólatok szól
S nekem azt mondja valaki hogy nem minden rólam szól
A legédesebb múzsa mindig te leszel
Mert rád a kezem már sosem tehetem
Ez nekrofília
Amit szeretek csak a tetemed
Mégis ha elalszom
Odaképzelem a homlokomra tenyered.
