Szitakötők szállnak a víz felett
Hajlongva táncolnak a nádak
Két rideg üveglap vagyunk neki tapadva egymásnak
Az érzelem közénk ragadt kavics
Darabokra törünk és egymásba fagyunk
Csak szúró jégszilánk vagy itt
Sok szilánkból álló jégvilág van itt
S minden szilánkon jégvirág lakik
Lassan szipolyoznak ki így áll helyre a dolog
Lehet hogy fordítva gondolkozok
Számomra kicsit szebb ha valamit visszaadhatok
Mintha a világon minden kincset megkaphatok
Te tenger fenekére süllyedt kincses láda
Habár most takarnak a felhők
Egyszer rád süt a nap sugárzó lángja
Hiába tuszkollak mélyre mindig újra feltörsz
Ezek a száraz tények hogy korábbról idézzek
Kiült az arcomra hogy mennyit ér nekem az élet
A csontjaim ropognak az izmaim égnek
Összetört keretek a földön szétszakított képek
Most csak tüzes kapukban benzinben ázva várlak
Hátha lemosod rólam a kínt és a mocskot
Fázok de azért is ledobom a bocskort
Talpamon állva érezzem milyen hideg minden
S milyen meleg bennem az élet lüktető lángja
Kiszakadnak a fák a földből eltépődik a gyökerük
A konferanszé beüvölti a nevem
Én előrelépek s kitárom mellkasom
Míg két karommal tartom a közönség falatozik
Csak addig hullik a könny míg eljutnak a nagyobb darabokig.
