Aki legelőször elmondja
S a titkokat feloldja
Egy falatnyi őrület
Bődület
Érzéstenger
Érzékeld ember
Ne észérvekkel
Értékeld a rendet
Törd meg hát
Ha már kaptad
Lovagold a káoszt
Zabolázatlan
A napok
Egyre több mindent láttatnak
Őszbe hulló levelek a japánkertben
Köszönöm hogy ennyiszer láthatlak
Hogy ennyi esélyt adsz
Hogy tanítasz
Szeretsz
Hogy ha nincs senki itt vagy velem
S ha még egyszer eszedbe jut
Hogy magadnak árts
Jusson eszedbe
Hogy mindenkinek megy a meghalás
A tartózások dugók
Mint a bűnök
A tartozásod üldöz
Menj hát vissza rendbe tenni
Otthon érzem magam
A barátok tekintete
Feltölt egy kis melegséggel
De szép lenne
Ha sohase mehetnénk el
A teák gőzölögnek az asztalon
Kiss matt absztrakt forma
12-ből
A vásznon
4 kis folt van
De mégis mint egy kompozícióban
Anyagból porból millióval
S mellettük
Nem csak inni szívni jó
Velük
Vagyok
S eltűnnek
Rusnya milliók
Nem lettünk filiszterek
De lettünk valakik
Mennyi mindent tettünk
Sosem értettek minket
Figyelték mindenünk
Ahogy jártunk
Amit tettünk
Ahogy beszéltünk
S örülök
Hogy nem telefonoztunk
Hanem ezeket megéltük
De minden mese
S lám nem vagy igaz te se
Futok hát nélküle
Ha nem lehet vele
Szeretném
Ha egyszer végre minden rendbe lenne
Egy falat káosz direkt ne lenne benne
De ez van
S így járok én
Fekete köpenyben lelkeket dermesztve
Fejemre hullnak a rozsdás levelek
Hóhér vagyok én
Vágóhíd a vágyaknak
S a szülészet is én vagyok
Ahol a vágyak megfogannak
S így leszek egyre üresebb
Ahogy minden vágy elhaláloz
Szeretném
De a sötétben a kezed
Sehol sem találom
Fontos lenne hogy folytonos legyen
Ne csak egy foltos álom
Van köztünk egy seprűnyél
Ami jótáll minden rossztettünkért
Milyen érdekes
Hogy nem akarok fájdalmat okozni
Milyen édes ez
Pedig ezért én szoktam zokogni
Hát ha már megígértem
Tessék őszintén
Hiányzol
S mikor felidézlek
Mégis csak egy fél vagyunk
Az idők amikor én csókoltalak meg
S te meg sem próbáltad egyszer sem
Az idők amikor nekem kell helyszínt választani
S te meg sem próbáltad egyszer sem
Az idők amikor már megszeretnélek de elmész
S te meg sem próbáltál tovább maradni
Az idők amiken nem tudtunk volna változtatni
Vagy mégis?
Ezek csak idők
És a sok kérdés
Talán én boroztam sokat
Talán én szívtam sokat
Talán én
Nem voltam boldog soha
S ezért kereslek téged így
Hogy ölelj
Mint a hiány pótló komfortja
Akitől megkérdezem hogy volt ma?
De hát kezdünk megfakulni
Mint a sárgás újságoldalak
S majd most
A kettőből egyre faragott napban
Egy esélyt kapsz az alkonyatban
Nem pazarlom időmet
Korhadó tönk az erdőben kidőlve
S bár te jól elheverészel
Amikor éppen erre jársz
De ha erre lenne szükség
Lenne más
S kicsit furcsa
De nem érezlek különlegesnek
Nem érzek semmit
Mindig mikor kezdtem volna
Na pont akkor kellett valakinek hazamenni
S most mikor nem kellene
Sem tudsz maradni
Én nem akarok így maradni
Mint alkalmi kéj a hold sötét féltekén
S rólad készül nem rólam
Azért olyan szép a kép
S a szélére kezemtől ég a szén
Csak egyetlen egyszer
Nyitnál te végre
Hisz én
Nyitott könyv vagyok
Vajon szeret bárki?
Aki valaha olvasott
Vajon el tudja képzelni?
Hogy létezem mint ember
Vagy neked is?
Csak egy aranyos emoji
Meg pár versláb lettem?
Néha visszagondolok
Milyen menthetetlenül szomorú voltam pár éve
Még mindig az vagyok
Egy dolog vált meg a fehérbőrű harmatos angyalok
S te is az voltál
Mígnem szárnyaid tépték
Akárcsak az enyémeket
S én hittem hogy ettől de szép lehet
Én növesztenék egy újat
De ő a letépettel elégedett
Hátha minden megváltozik
Ha még egy szálat elégetek
Nem szeretném tovább tettetni az erőset
Az objektívet
Önző vagyok én is
Mint mindenki jól mondtad
Szükségem van valakire
Aki éjjelente karjába zár
S ha nincs máshol helyük
A fekete pár a pajtába hál
S talán sötét vagyok
Talán magas az ingerküszöböm
Talán nem vagyok egy egyszerű eset
Talán nem érzek empátiát sem
De nem vagyok kötelező
Azért őrzöm az embereket körülöttem
Mert nehezen kerülnek körém
De ha nem tetszik nincs rajtad kötél
Valami pozitív kényszer
Amit csak heti egyszer érsz el
Vagyis most ez vagyok
De nem sokáig
Nyakig vagyok az élettel
Nem bokáig
Sajnálom de nekem
Már nem fér bele
Még egy pohárnyi
S ha neked nem tudok ennyit jelenteni
Szándékot egy csókra
2 napot hol nem kerget óra
Két kezet mi nem csak óhajt
Hát legyen bármilyen
De nélküled lesz a holnap
Milyen irónikus
Hogy te is pont erre gondoltál
Sajnálom ha valaha bántottalak
Szóval vagy tettel
Sajnálom amiket fentebb írtam indulatból
Nem a jobbik fajtából
Sajnálom hogy kitöröltem amit írtam
2000 jó szó volt
Köszönöm hogy velem voltál
Még a sötét folyosón is
Köszönöm hogy velem voltál
Még ha féltetted is a veséd
Köszönöm hogy velem voltál
Ha itt leszel legközelebb
Köszönöm hogy velem voltál
Ha elmennél legközelebb
A leginkább azt becsülöm
Hogy őszinte voltál
S bár az egyik legszörnyűbb szülinapi ebéd volt ez
Keserű íze lett a húsnak
Egy gyönyörű kép maradt az ablak mellett rólad
Ahogy a napsugarak az arcodra folynak
Így viszlek téged el magammal
Ebben a darabban
S kétlem hogy örültél volna
Annak a 2000 őrült szónak
Ahogy én sem örültem volna
Ha hazudtunk volna
Itt van hát 1000 őszinte
Gyönyörű vagy kár hogy ezt magadban tagadod
Elképesztően szépek a szemeid
Borzasztóan csókolsz de nem menthetetlen
Szerintem nem csak álmodoznod kellene a divattervezésről
S néha le kéne mondanod a mindent megtervezésről
Nagyon szerencsétlennek éreztem magam a közeledben
Mikor a kínai étteremben küszködtem hogy ne egyek undorítóan
Pedig 1,5 napja nem ettem
De mikor elmesélted a storyt a srácról aki undorítóan evett megérte
Jó hogy nem vettem neked virágot
Pont aznap mikor elmondtad hogy mennyire nem örültél volna neki
S szomorú vagyok
Hogy azt hitted
Szükségem volt tőled
Egyetlen forintra is
Vagy vártam bármit cserébe
A pillanatnyi jelenléteden kívül
Próbáltalak szeretni feltételek nélkül
Ez egy szép kísérlet volt
Mindössze egy-két könnyet szöktettél szemembe
De ezek az öröm könnyei
Hogy nem úgy mentél el
Hogy csak fájdalom maradjon
S az hogy el se mentél
Talán majd visszatérsz
Egyenlőre én is stagnálok
Tudod hol találsz
Ha nap helyett holdra vágysz.
