Az emberek általában több csalódást hoznak
Mint tartalmat
Az enyém egy fekete arkangyal
Mi vállam felett lebeg
S ha akarom
Szem elől akkor sem veszthetem
Talán a láncoktól érzem ilyen közelinek
Amikről a sár csöpög
S valahányszor felemelem állam már csörög
Bent valaki a zárkában ücsörög
Én pedig a szemeid figyelem
Amíg zenél egy tücsök
Tudod
Aranyos
Hogy engem különbnek gondolsz
Pedig én is ember vagyok
Semmi más
Kósza identitás
Formálható és alakítható
Születése után már aligha jó
Szűkek ezek a vájatok bennem
Tüskések benn a kandeláberek
A fény fehér és minél távolabb állsz annál jobban bomlik
Darabokra esik
Mint egy kripto kredit
Érdekes lesz a következő éra
Ahol láthat aki vak
Beszélhet aki néma
Mert ezeket itt hagyjuk
A szemüvegnek ennek a felén
Mikor felemeli mindenki a headsetet
A vég majd végre elér
Mintha csak erre vártunk volna
Hogy a kezünkbe adják a kést
S nem hogy lázadás nincs
Nincs ellenvetés
A szellem az ész ellen beszél
De elfogadod mert fentről jött
Rég nem volt közünk az erkölcshöz
Csak legyen kivel
Meg legyen mit elköltsön
S ön előtt is önt látom
Ahogy pár szőtt vászon
Lefedi az ideátok
Azt a pár jól istápolt hazugságot
Mintha az istállóból állítanátok
A manézsra ördögi táncot
Pompából és bájból
Ott ahol a sok démon vihorászott
Ott ahol megszülettek a kifogások
Érti ezt aki horgászott
Ki látott száz Lochnessit
Kincsnek tekinti a jobb kezit
S hogy még él csupán vakszerencse
De ennél jobbat tudja nem tehetne
Ezért foglalja talán rendszerekbe
Azt amit ha magában megkeresne
Az örök pillanatban megrekedne
Egy embernek egy út
Egy másiknak egy kelepce
Hát ha a halál nem
Majd az élet tesz keresztbe
S fogalmam sincs vajon te még szeretsz-e?
Már kínos lenne megkérdezni nemde?
A párhuzamosok távolodnak
Kevesek voltak ezek az egyenesek egy egyenetlen egyenletnek
S még a tekinteteid rendesen el sem nyeltek
Csak későn eszméltem fel és máris az enyém volt a tested
Ahogy az ablakra a párát fellihegted
Talán még a saját szememnek sem hihettem
Így működik a kémia elviekben
Egy röpke pillanat alatt szellemiből testi lettem
Episztola az elismertnek
Nem csak eltudnak menni az emberek
El is mernek
S valami felvirágzik megint benned
A láp közepén lótuszok növekszenek
A fény felé törekszenek
S azokat figyelik a partról az öreg szemek
Míg lassanként elöregszenek
Alattam ez a kőzetlemez
Idős öreg szenek
Sok csont beléjük porladt
Elődjeink a földnek ebédül voltak
Ez csak egy újabban elévült holnap
Hogy az elindulás csak egy elkékült szótag
Végtag amit már az elején kellett volna kiszúrni
Tudod az alól a takaró alól
Sose szeretnék kibújni
Mint az a láng ott akkor
Úgy szeretnék kigyúlni
S mint háló a világ felett kinyúlni
Magamba foglalni mindent amit lehet
Addig faragni amíg van keret
S ennél messzebb jutni aligha lehet
Vajon mi van veled?
Talán nekem általam lesz kapott kenyerem a bánat
De te sose gondolsz már arra a pár órára?
Abban a fekete szobában
A csontok végre okkal koptak
Ahogy a könnyek elfogytak
S azok az ágyak összetolva
Valamit bennünk összefontak
Miért nem alkotok valami korszakalkotót?
Hova ürül vajon belőlem ez a sok alkohol?
Aligha fogható az adás sekély vízben gyenge kapás
A statikusságot hallod csak vergődni abban
A régi TV készülékben nagyanyád kisszobájában
Abban a szobában ahol hideg van
Abban a szobában aminek becsukjuk az ajtaját
S ha vendégek jönnek akkor se fűtjük föl
Majd mi elalszunk ott a hidegben
S aligha igyekszel már
A betonra kifekszel
Hogy egy kicsit kirekeszd a fájdalmat
Az is fájdalom ha láthatlak
Hogy a hideg falra felvéssük a kedves üzeneteink
Ott érzem magam szabadnak ahol füvezhetek is
S ezek az üregek itt a szívemben
Aligha telnek meg a díványról csöpögő lével
Ezen a csörlőn ott lóg az elégtétel
S mégsem te értékelsz
Ezek a leértékelt értéktelen értéktárgyak
Értéktrágya
Vegyél még TV-ket nézd 4K-ba
Hogy olvadnak a jéghegyek
És döglik meg minden állat
S most hogy elmondtam ezt
Bólogass és tégy úgy mintha értenéd
Mintha nem folytatnád amint leteszed a telefont
Tudod néha még felhívlak
Hallgatom a hangot aki elmondja
Hogy ez a szám már nem kapcsolható
És ez a szál már nem tagolható
Legalább az ő hangját újra hallhatom
Ha már a tiedet nem
Tudod kedves én igyekeztem
Én is csak ennyi voltam
Egy kiszakított naplóoldal
Kölykök voltunk naplopók csak
Aligha maradt apró apropóra
S a penészből bőrünk alá nő a sok spóra
Spriccel belőlük a zöld genny
Sose kérnélek hogy jöjj el
Nem élesztettek még krisztust böjttel
De az élesztőből a Mama mindig kenyeret
Varázsolt
S volt szaloncukor igéretek ajándékok karácsony
S most ahogy elmúlni látszik a varázslat
A Mama pedig úgy megy össze mint a mazsola
Már nem ugyanolyan ízű az a családi vacsora
Kacsa az asztalon
Sétálok fel-alá míg a számban elolvad a katona
Lehet annak kellett volna állnom
Akkor nem állnék most ilyen gyönge lábakon
Nem lennék ilyen érzelmes
Rezgésekre érzékeny képes hogy szétessek
Aligha hívnád ezt életnek s lám
Még mindig lélegzem
De ez is csak én bennem lángol
S valahogy máshogy látjuk ugyanazt a valóságot
Olyan szürke lett minden
Meszelni sincs kedvem
A színeket pedig meg se vetted
Megterveztük a házat
Majd a bulldózert a telekre elvezetted
S ezekből a tettekből lettek sebek
De mi sem vagyunk mások
Csak testek
S mindannyiunkat a gödrök elnyelnek
S csak pödrök még egyet
Égessen szét hogy valamit érezzek
Se fájdalom se boldogság
Se halálvágy se életkedv
Mekkora csoda ez hogy lélegzem
Hogy még nem omlottam össze
Hogy napról napra van pénzem kajára
Hogy egyre kevesebbet gondolok anyámra
S talán majd a halál határának hatása
Segít hogy magamhoz visszataláljak
De ezt is csak gondoltam vigaszváróban
Az elmúlt napokban
Autók dudáltak rám
Még elütni se képesek
Pedig a figyelmetlenség sugárzik
Engem látsz a városban a sugárúton szétesetten
Édes kettes ami lehúzza az átlagod
Mérlegeld az áthatást
Talán sose kellett volna adni a szüleimnek
Láthatást talán
Jobban felnevelt volna egy árvaház
Talán akkor az érzéseket nem magamnak gyártanám
A gyertyaláng már a máz alákúszott
S látom magamat az udvarunkban
A fenyő tetején hintázva
Lógni.
