A bordáimon csengők fityegnek
A te szavaid szőke szellők
A drótkerítésen fekete festék csöpög
Egy holló tollászkodik apró testén
Egy kiégett villanykörte
Csak ennyit rajzolt rólam a profilozó
Feleslegesen kopik értem a grafit
Felmarja majd a könny és a radír
Keresem a szeretetet amit megadtak
Már csak magamban kellene megtalálni
Egy rémcirkuszban eladnak
Jó leszek a műsört eszkalálni
Nem ment a kapálás én feladtam
Én akiből kukás lesz utolsó ebadta
Se szerelme se fattya
A gyertya cseppen a lelket viasszal takarja
-elemzés-
A költő túlérzékeny
Utalás a költő néhai szerelmére
Szomorú, nyomasztó és fájdalmas expozíció
Szimbolista utalás egy másik szerelemre
Kitolódott ingerküszöb önazonosítás a körtével
A költő kívülről tekint önmagára a profilozóból
A költő tisztában van halandósága tényével
Tudja hogy az anyagi világban nyomai eltűnnek
Éhség rá ugyanakkor képtelenség az elfogadására
A gondolatok és emlékek káoszának labirintusa
A költő elégedetlensége a külsejével
Majd az elégedetlenség hisztérikus túlfokozása
A gyermekkori emlékek felszínre törnek
Az apa által a költő nyakába akasztott címkék
Magány
Beletörődés a fentiekbe
Talán ha abban a rózsás kertben ragadok
Sose lett volna a kezem ragacsos
Nem leszek fiatalok közt kakukktojás
Szippantás képszakadás kakukkolás
Felettem más élő ember ne bíráskodjék
Az ítélet úgyis belénk vésett kár írásosért
Én még mindig mondom ti bírjátok még?
Lyukas kerítés a mosoly ferde a hát így járok én
Rajta ez az még még tépjetek nézzetek vérezzek
Csak hogy egy röpke másodpercig újra érezzek
Az órám megállt elfutott mellettem egy évezred
Az lesz a sorsom mint a falra akasztott képeknek
Mikor a lábamon csüngve a busznál sírtál
Ahogy éjjelente a 204-ben a dunyhámon szívtál
Olyan kard vagyok amit nem húznak ki a kőből
Az odaégett álmaink füstölnek a serpenyőből
-elemzés-
A költő az anyjára emlékszik vissza
A költő a fűre céloz
A költő megbukott az iskolában
Drogok képszakadás ébredés
Képtelenség a kritika elfogadására
Újra emlékeztet bennünket a halandóságra
A költő folytatja amit eddig és kikérdez az olvasóhoz
A költő testi fogyatékosságait ecseteli azonosul velük
Ez a barom teljesen odaveti magát a közönségnek
A költő mártír mégis érzéki
Az időt paradoxonban ábrázolja és megszemélyesíti
A költő lógni fog
Megjelenik a harmadik meghatározó szerelem
Bemutatja olykori otthonát a szerelem helyszínét
Az excalibur jelkép ellentéte makacsság, nem akarás
Beteljesületlen közös vágyak
Felvezetés merengés és végül tragédia
Tüskebokrok a sorok párjai keresztre feszítve
A könnyeim pohárba öntöm míg reped a drapéria
A fájó izmok fellazulnak könnyebbek könnyesen
Hajó a Mariana árokban repülő a Kékesen
Ezek a vádlotti székek eleve véresek
A kalapács a bíró kezében szétrepedt
Visszaforgatom a zárakat bezárom a széfeket
Ezek Pandora szelencéi a csapdák alatt
Minden hasonló délibáb egy rablánc
Egyaránt vagyok kis- és nagykanál
Nem csak pösze a szívem de dadog is
Rozsda vagyok egy kék Corvetten
Köszönöm nekem egy szép roncs lettem
Kár hogy nincs egy két rolexem
-elemzés-
A mű szerkezeti felépítése
Utalás jézusra és a rímképletekre
A költő sír az ócska függöny pedig megreped
A költő mosolyog
Természeti képekkel leírt lelki ingadozás
A korábbi bűnök alól való szabadulás képtelensége
A költőre dühös az ítélkező
A költő elzárja fájdalmait és érzelmeit a világtól
Szeretné ha valaki feláldozna magát és megkeresné
Gyorsan elhesegeti a gondolatot
Önmagát öleli át elalvás előtt
A költő fizikuma gyenge
A bánatot a hidegségen át mutatja be
Az önvád
Silány anyagi helyzet
Föl-alá jár a téboly bennem
A lírai én épp aludni készül
-Te etted meg a fél sós kekszem?-
Jó lenne szeretve kihunyni végül.
-elemzés-
A költő zavart elméjű
A lírai ént önmagával azonosítja
A költőt kizökkentik de a verset nem hagyja el
Visszalép önmagába és egy kétértelmű szót használ majd a halálra gondol.
