Önfejlesztés címszó alatt
Belső házbontás
Számolod a téglákat amiket félbetörsz
Útközben te is érlelődsz
Mérgelődsz hogy merre billen a mérleg
Bevallom ilyen gyerek vagyok
Szeretem a mérget
Ahogy ízeit megérzem
És számban a húst kimarja
Mert hát ez a sorsod
Eredj dolgozni rabszolga marha
Legyél egészséges vagy egészségtelen
Mind az élet kurvái vagyunk
Ő a legnagyobb strici
Alatta sok kis strici van
A főnököd az analitikusod a barátaid
Akikhez kurválkodni jársz azért amit adnak
Érzelmek szavak gondolatok ezeket is fogyasztod
Éhesen mint a vadállat
Mert csak egy porhüvely vagy te is
A szüleid ki nem élt vágyai meg a rossz döntéseid
Tudván hogy a jókat nem tartjuk számon
A faszom se láncolja valaki máshoz a boldogságom
Meg a láncokat se teszem rá
Én vagyok a felelős a saját felemelkedésemért
Ez a mocsár édeskés de ez rapszódia lesz az életért
A főhős én vagyok és ohh akad még dalom
A kultúra malmára vizet épp ha hoz
Egy léha fiatal ki csak néha volt
Épp ahhoz mérhető ami értékelhető
Hát kinek mi az érték
Ez nem azért van mert önök kérték
Fejek felett pálcát török
Az orrotokba borsot dörgölök
Ezek nem olcsó körök
Mégis a korsó törött
A korcsoporttal nem közösködök
Orsócsont és oldalborda
Forró bor és rohadt kóla
A boltos nénik elbújnak ha jöttömet látják
A rácsot is lehúzzák és a kaput bezárják
Úgy figyelnek mint magát a sátánt
Életet áldozok a halál oltárán
Eltárolom azt ami másokból elpárolog
Nem gondolkozom pártokon
Én az igazságot pártolom
De latolgassuk akad még itt pár dolog
Szavakat tekerek és húzok
Valamit lenyúzok
Amik maradnak
Keselyűk és csontok
Én rendet bontok
A mi portánkon nem rendel boncnok
Pockon pöckölnek a pockok
Szívrohamot kapok a logopédustól
Ő meg cédulát hogy eldiskurált
Velem egy egész délutánt
Sötétebb az elmém dél után
Mit van így meglepődve miért néz bután?
Ha maga se tudja
Miért pont én tudnám?
Ha nem én kezdtem
Miért én fejezzem be?
Mindannyian választhatunk
Nem biztos hogy választ kaptunk
Ilyen ez rohanás a talpad tiszta gomba
Szivart szívok bent a pentagonba
Én vagyok minden egyes olajvezeték
Atomrakéta és a menedék
Horgászbot és ólom
Korbácsom és bókom
A saját szorongásom oldom
Költői tűzzel éget csókom
Elmerengek egy égett csonkon
Kibicsaklik a bokám
Neked meg lobog a tokád
Mert ilyen ez a szokás
Te csak zabálsz meg szlopálsz
Kár lenne ide a fohász
A saját életedben vagy te sorstárs
Mert önmagadtól eliszkoltál
Felülnézetből nézed amit eddig belülről
Lepakoljuk a lelki parkettákat aztán együtt
Szedjük föl gyere menjünk föl
Mert a mennyünk föld
Ne nyüstöld az üstöt
Csak fújd ki a füstöt
Én szótárakat írok amíg ti betűztök
Ez nem Tibet és nem pattintott tűzkő
Aligha tűnsz föl
Mert ez csak nekem szól
Ez az én megváltásom
Ami megvár máshol
Nem kellenek mágnások
Jártam pórul már párszor
Nem láttam birkát úgy hogy nem volt rá pásztor
Eszitek a templomban a pászkát
Otthon a falat a patkányok rágják
Álmokkal tömitek meg a kályhát
Ezek a templom szegény egerei
Akik alamizsnát adnak hátha a bűneik elfelejthetik
Sajnálom barátom
Hogy megütöttelek azon a nyáron
S talán ez hozzád el sem jut
Annak a kurvának sem mondhatom el
Hogy még mindig egy kurvának tartom
Nem változott semmi ebből nem lesz pardon
Döglött halszag van a parton
A la kart-on egy kartonnal
Kardhal egy kardfoggal
A saját elmém tart fogva
Vékony vagyok mint egy Egyiptomi rabszolga
Talán jól is állna a glaukóma
A Balkánon kiállok a balkonra
Egy rohadt szót sem ér
Nem elég szemérmes
Az útról letérve
Majd visszalépve rá
Most visszatérve rád
Már nem is fáj
Egy apró csillanás voltál
Egy leszakadt csillár
Ami eddig is imbolygott
Könnyebb minden ha olykor kimondom
Szeretném hogy belőlem a tinta kifogyjon
Hogy valami megírhatatlan legyen és kifogjon rajtam
Szavakkal rendezem be a saját poklom
A sátánnal lepaktáltam és figyelnek a démonok
Nagy szavakhoz dukál a mélytorok az én elődeim
Valószínűleg mind rétorok
Az beszél róla milyen nehéz az élet
Aki egy jachton minden faszt szétszopott
Én is csak magam okolhatom
Kollaboránsom vagyok
Kettészakadva anyagra és manaszra
Nincs szükség sebtapaszra
Párát lehelek az ablakra
A lelkemet meg az tartja
Majd gyorsan visszaszippantom
Nehogy elillanjon
Mert felesleges lenne panaszkodni
Ha úgyis meghalok kár lenne sorvadozni
Önmagamban bomladozni
Az óra ketyeg és minden sorra bomlik
Orvoshoz sem járok nincs rólam látlelet
A lakcímemen is csak a hűlt helyem
Ül tort velem a falakra vésett szavakkal
A gondolataim mind a szobámba zártam
Magukra hagyva most is ott poroszkálnak
Mennyi mindent tettem Oroszlányban
Tévutat mutattunk egy korosztálynak
Autókban ültünk és bulikban álltunk
Parkolókban zülltünk és erdőkben hánytunk
Épp a normarendszerünk alkotta a hiányunk
Ha látta volna valaki akkor mennyi mindent
Kitártunk majd visszazártunk ezek mind
Gótikus nagykapuk az asztalra keserű hagyma jut
Falusi élet lószar és strandpapucs
Beverték a viharok az ablakunk
Kakasok tarkították a hajnalunk
Hajdanán másképp néztem a világra
Fekete volt minden és csak fájdalmat láttam
Most elillanó lett a lét kár lenne fordulni utána
Mert talán többet sose látom
Hát akkor boldogan járom el vele az utolsó táncot
Majd gondoljatok rám hogyha megszaporodnak arcomon a ráncok
Olvassátok hogy hatottak rám a dekoltázsok
Hogy pakoltam a depóban és hasítottam sáncot
Lapátoltam trágyát és festettem egy várost
Kevertem maltert és voltam eladó Spáros
Akibe mostanra az élet visszatáncolt
Ez vagyok én aki még mindig dohányzom
Mert szeretek dohányozni
S ha le nem akkor lesz hová szokni
Ettem anélkülit és kovászost is
Én is elhagytam pár zoknit
Így lettek mindannyian páratlanok
Nem nem vagyok szomorú
Kedves én csak fáradt vagyok
A legszebb szerelmek a váratlanok.
