Lányok lányok lányok
Ha tudnám mit vártok
Tán az átok
Amit a szememben láttok
Az vonz hozzátok
Mint mágnes párok
Negatívumok
Pozitívumok
Lányok
Mit vártok?
Össze vissza dobáltok
Szeleteltek
Szabotáltok
Szabad álmoknak
Szabtok gátakat
Szerelmek sara
Szürke gályámra
Szépen lerakódott
Szép képek
Széjjel feslettek
Szétvertek darabokra
Szakadt kotta
Szikkadt pentagramma
Szívem jer
Szívjunk együtt
Szívélyes gangomon
Szeszélyek baljós
Szúró árnyalatok
Szegény ráharapott
Szomorú extázis
Szívizomgörcs lesz már is
Szívni most kell várni
Szállni kár
Szóra szó
Szájra száj,
Sarkon Záró Eszmerendszer Rengeteg
Emelj Terelj Lebegtess Eressz Keress
Mintha nem múlt volna el
Ami elmúlt
A jelenben a közelmúlt
Az elnyúlt
Vörhenyes sebekbe ragadt inak
Megmutatják ki vagy
Mikor az ekg kihagy
Akár a windows kifagy
S a fagyban aligha
Vagy nyakig a matisba
S mindegy mennyire
Feszes a lánynak a farizma
Elveszik a sok összegyűlt karizma
Akár az izomagyak kar izma
Aligha lett bármi más
Minden egyre rosszabb
Na nem baj
Majd egyszer
Holnap
Alzheimer
Mond hol vagy?
Úgy szerettelek
Sok volt az
Kicsi lelkekbe medreket árasztani
Badarság de a tengerben cseppnek lenni
Unalmas
S ha untatlak
Semmire se vagy utalva
Vagy mellém állsz
Vagy ne állj az utamba
Minek az erőszakra utazzak?
A túlélés bennem van
De a halál megnyugvás lenne
Önmagam nem tehetem
Ami furcsa
Valami által az emberbe lett kódolva
Lerakódott
Kapargattam
De teljesen beleégett
Meg nem értett
Nemzedékek
Nem szeretlek
De megkeféllek persze miért ne?
Akinek ez kell
Az nem kell messze menjen érte
A falak mögül már szivárog a dögszag
Ott vannak elásva a maradványaim
S belőlem valójában több van
Több szituáció több arc
Koda
Koda
Koda
Több kétely s több harc
Minden ugyanúgy végződik
Egymás haját tépve futva a végsőkig
A mércék kevesek nem úgy mint felmérőik
Megvan a véleményem a fairplayről is
Az életben mindenki megmérkőzik
Önmagával a végsőkig
Végig
Elsőtől
Az utolsó lépcsőig
Mosollyal az arcomon
Ha épp tép ő is
A zárat gyorsan rántsa le
Hátha hirtelen
Könnyebben múlik a bánat el
Mond csak
Annyit mondj hogy várjak
Hogy még látlak
Hátha most épp nálad
Ott alszom benned én is
Szeretlek de szeretném ha
Szeretnél is
Nem kéne de megyek mégis
Ez egy fétis
A szeretet a legjobb drog mindközül
Aminek mind örül
S az emel ki
A mind
Közül
Miképp közlöd
Kukászsákokba csomagolt egyedi hibáid
Hogy elfogadjon valamiképp a világ is
Mi lett azzal, ami benned világít?
Alighanem hiányzik
Mond csak kedvesem
Utoljára ki járt itt?
Onnan a szíved helyéről
Valami hiányzik
Alighanem hibák is
Hiányzol
S ha én nem is
Meg is értem
Na meg nem is
Minek szeret
Ha nem is
Nem hamis
De minek
Elég kevés
Pedig nekünk nem kell az elismerés
De hogy megismerj ez is kevés
Mennem kell
Sakkban megint te lépsz
Hátamon az izmok mint a repedt tetőcserép
Figyelj most rám ebből elég
Szeretnék előbb menni
Szeretnék előbb lenni
Hogy aztán ez hiányozzon
Ültetni gazt máshol
Hogy ez virágozzon
S hirtelen minden világos most
Ha látnád hogy bennem mi lángol most
A tüzet megteremtve
Itt bent
Világos volt
A változás a legnehezebb
Mert abban elveszel
Magad kell felfedezd
Majd lelked pilácsát
A jó úton kell vezesd
Az idő melletted elmehet
Ha nem látsz csak
Bámulod a seggeket meg a melleket
Néha még visszatér hogy szerettelek
Mikor elsétálsz mellettem a hideg is végigráz
Én voltam az aki végig várt
S mond miért is rád?
Mikor te tudtad hogy csak váratsz
Vályogtéglákból építettem monszun előtt házat
Tán a bennem lévő csodálat
Ami belőlünk maradt okádat
A menyasszony
Én megpróbáltam
Az öves nadrágot felpróbáltam
Csak a cigány meg a baj összehajt
Ajjaj a szivem meg nem sejti senki sem
Hogy én ezt a barna kislányt szeretem
De elfeledem ahogy elfogynak a
Vég lassú kortyai
Mint a percek
Szól az automata zene
Kezemben a serleg
Holnapra mindent elfelejtek
Minden emlék múló
Mint az elménk felsejlett
Nem baj maradjunk
Fiam ne csináld csak nevetnek rajtad
A fater csinálja csak nevetek rajta
Asszem megértettem
A pia a legalja
Soha többet mihaszna
Jó jó jó de jó nekem
Magányosan izzadtan porlepte
Lámpabúra alatt molylepke
Én sorsverte
Sose voltam kegyeltje
Ne hulljon rám kegyelme
Akkor mi haszna a kengyelnek?
Semmit se tudok
Csak engedj el
Fáj de azt érzem mennem kell
Benned igen?
Bennem nem
Sajnálom
Én mindent megtettem
Már nem elég semmi
Hogy elfelejtsem
Minden rendben lesz
Ezt te ígérted
Úgy látszik de nem így érted
Örökké szeretlek
Megígérem
Te nem ígérsz meg
Te nem is érzel
Jól eljátszol az egésszel
Mit csináljak az evégre lett
Szennyesem kosarával?
Vajon ugyanilyen nehéz lesz odaát majd?
Minek legyek okosabb
Gazdagabb
Mikor igyis halhatatlan vagyok
Átkozom a napot
Amikor tollat ragadok
Talán a Keca tudná
Ha a Keca itt lenne
Megmondaná mit tegyek
A Kecát már egy éve keresem
Hiányzik mindenki
Akit valaha szerettem
Hogyha összefutnánk újra
Úgy mint én
Még soha nem szerettek
Fordulj vele ragadj belé
Szorítsd a savas kezét
Fordulj csak a nap felé
Életek pörögnek
Isten szeme nagykerék
Aki messze mászik az felér
Akinek szüksége van az se kér
Aki fut az sem él sem ér
Semmibe menetel s elébe lép a végzet
Csöpög róla a lépes
Fekete szemek elől nem lelsz menedéket
Le kell rakjam ezt a cigit
Baszki de betéptem
Annyi kínom legyen
Hogy ne legyen papírom
Végignézem miként omlik Babilon
Hisz minden tart papíron
Liliomok a baziliszkuszom hátán
Szó szót váltván
Lát a sátán látom vár rám
Démonokkal jár kán kánt
A Kant se érti hogy mi van
Hobbitok és prolik a lobbyban
Mélyre húz horgonyom
Acélmellény sodronyom
Beszorulva a fenyvesbe
Kezemben penge rajta fekete
Sár és vér letapadva
Az ásót hozom a szemei fent akadtak
Lehúzom a héjakat
A konyhán narancsokat hámozok
Valami sötét alak mögöttem átoson
Úgy hiányzol de már fosok
Félek elmondani
Élek
De nem szeretnék lemondani
Bárcsak minden más lenne
Így sose lesz jobb semmi
Én a virág aki a saját szárát töri el
A siker vagy a drogok visznek a böribe
De ilyen ez majd megszokom
Így sincs nekem otthonom
Hova menjek mikor a semmire gondolok?
Csak ölelne meg valaki amikor gondolom
Lenne bárki aki nem nevet a gondomon
Gondnokom.
