Ez egy újabb karácsony
Még egy évvel késleltetett halálom
Találó a világ hogy plakátol
Eléd pakolja a valóságot
A részvét jelei
A személyiségemhez nem passzoló ajándékok az
anyámtól
Ezek az évek óta szar poénok apámtól
Talán azért nem passzolnak mert én passzoltam
A kártyában majd felülemelkedik tarolva
Az emberek azt hinnék szerencse
De adatok vannak a fejekben
Mint a hiány vagy mint a teljesség
Ez az első betegen eltöltött szentestém
Sok dolog változik évről évre
A mama mindig felháborodik hogy neki már minek ajándék ennyi idősen?
A mama szerint mindig szórjuk a pénzt
A mama ilyenkor mindig sokat mesél
A falubéliekről és azokról az őseimről akiket sosem ismertem
Ezek a karácsonyi asztalok
Évről évre kisebbnek tűnnek
Az ételek évről évre íztelenebbek
A mama süteményei egyre formátlanabbak
S már a lépcsőn is nehezen tud feljönni
Pedig régen erősködött hogy hagyjuk őt egyedül lépcsőzni
Mintha egy hirtelen villanás választana el a pillanattól
Ahol még úgy hat rám a karácsony mint az unokaöcsémre
Attól a pillanattól ahol a húgom még nem kért sunnyogva hogy töltsek neki bort
Amikor még a játékokon kívül semmi nem mozgatta a fantáziám
Az őszintét megvallva gyűlölöm ezt a színjátékot
Én nem vagyok boldog itt
De ha ezt kimondanám úgyse értené senki
Ez a közös szenvedés a tradíció
Ami elől menedéket nyújtanak a közelebbi generációk
Ilyenkor mindig kikandikál a mentalitás
Ami idáig vezette ezt a nemzetet
Az asztal mellől mindenki felháborodik
Régen apám volt a legharsányabb e téren
De már befásult
Vagy csak megunta nem tudni
A többiek mindig ezeket a mocskos gazembereket szidják
A mama visszavezetése a legérdekesebb
Az ő története mindig onnan kezdődik ahol a háború még tartott
A vödörbe vizelős krumpli evős pincében bujkálós történetek mindig megalapozzák az ünnepeket
Ettől a ponttól a történet addig jut amíg meg nem tudjuk hogy a mama nyugdíja mindössze 16 ezer forint
Hallottuk minden alkalommal
Az első alkalomra is szomorú volt
De ez az átöröklésről szól
Itt kéne nekem meg a felnövő nemzedéknek ezt a világfájdalmat a vállára venni
Megvagyok köszönöm
Egy dolog különbözik az idei karácsonyban
Talán azért mert nincs itt a bátyám
De nem téptem be
És nem is dohányoztam
Mindössze két pohár bort ittam
Amiből a második harmadát a lefolyóba öntöttem
Borzalmas íze volt nem szeretem az ennyire karakteres bort
Jobban kedvelem a lágy dolgokat
Mint a szorongást amit régen csak én éreztem de már a húgom is
A helyzeteket ahol már nem nekem kell kimondani a kellemetlen vétókat a szituációkra
Ezeket az ármánnyal átitatott mondatokat
Amik kedvesnek tűnnek de valójában nem az a céljuk
Azok a beszélgetések az asztal felett ahol meglehet magyarázni a világot
Csak az a baj hogy mindenki a saját világát szajkózza
Talán ezért nem volt sose közös világunk
A mama korán elment
Már nem bírja szegény
El sem tudom képzelni
Milyen érzés lehet ülni otthon
Egyedül karácsonykor
Egy oxigénmaszkkal
84 évesen cukorbetegen
Visszerekkel asztmával
Sorolhatnám
Túlélni mindent
A mama már nagyjából 14 éves korom óta azt hajtogatja: ha még megélem
Mire én és mindenki más mindig azt mondtuk hogy ne butáskodjon
Én már nem mondom ezt a mamának
Meghagyom a többieknek ezt az erkölcsös cselekedetet
Én látom rajta hogy már a hócipője tele van az egésszel
Hogy ez lett abból hogy egy pincében szenvedett
Hogy telefonokkal semmit sem becsülve szaladják körbe 8 éves gyermekek
A mama nem ezt várta a világtól
De a mama nem mond ki semmi ilyet
A mama büszke rá
Hogy kisdobos volt a faluban
És akárhogy is
De megélte ezt a 84 évet
Ahol meghurcolták sokszor
S hozzá képest
Panaszra sem emelhetem karom
Az ő szenvedése még valós volt
Az enyém már tanult
Átöröklött leképzett
A tanult rosszból egy lélegzet
S abban fulladnak az erények
Szintén kiábrándító a gyerekszobám
Aminél kevesebb fájdalmasabb helyet ismerek
Ezek a falak amik suttognak hozzám mikor mindent kikapcsolok
Ezek a falak amik hallottak és láttak mindent amit senki sem láthatott
A napokat mikor még önfeledten sírtam
És a napot amikor az első graffitit felírtam
Ezek a falak meghallgattak a világ helyett
S ez a 4 fal magában kínált helyet
Talán azért fájnak ezek a falak ennyire
És azért nem érti ezt igazán senki sem
Mert én is belekerültem ezekbe a falakba
A húsomból és a lelkemből akad benne darabka
Azokat csaptam a falnak
Nagyon kevés ember látta ezeket a falakat
Az összes rosszul lett köztük
Kivéve egyet
Ő is szorongott tőlük
De megbírt maradni maga
Ami eszméletlen
Bár valószínűleg az őrültségéből fakad
Elég populáris voltam de sose hoztam ide senkit
Ez egy sebezhető pont
A falak amikre a fájdalmaim jegyzeteltem
Na meg az igazságokat amiket megneszeltem
Ezek a falak amik hallották hogyan gyakoroltam freestylozni
Ezek a falak ahogy látták hogyan írok verseket
Ezek a falak ahogy látták hogyan sírok meztelen
Mind egyszerre velem könnyezni kezdtek el
Még az ördög is fel lett festve rájuk
Az apró jelei a szétesésnek
Amit senki se vett észre
Az apró rések ahova nem sokan néztek be
Azok a részek amit nem sokan értettek
Ezek a falak amik keretet adtak 10 év eltékozolt életnek
Ezek a falak amik most arra sarkalnak hogy létezzek
Szarom le hogy ki mit gondol
Ha kell egyedül hugyozok majd le a holdról
Mert engem odáig repítenek majd a szárnyaim
Ahol látom megvalósulni álmaim
S nem
Már nem kell senki sem
Nem kell valaki aki kihasznál
Akinek ez csak játék
Mert ez nekem az élet
S hagyom had szaladjanak
Szerteszéjjel az érzések
Akkor is ha olykor széttépnek
Hagyok egy kis teret az élménynek
Ahol kibontakozhat az elmémmel
Talán sose lesz párom
Talán eltérek
De már nem állnék kötéllel az erkélynek
Azt hiszem 20 év alatt
Valami minimálisat elértem
Egy nap úgyis rám gyújtják az egészet
Hogy mit tettem
Jól számon leszek kérve
Kár hogy leszarom
Nekem csak ezek a sorok vannak
És az hogy valakinek ezek vagy én segíthetek
Ezen túl minden más hamis vágy illúzió vagy csonka álom
Talán áldás talán átok
Hogy volt családom
Hogy az otthont
Tudom hol találom
Hogy ezekbe a falakba
Leszek örökre malterezve
S hogy menjek bármilyen messze
Tudom hogy vissza kell jönnöm majd
Egyszer-egyszer.
