Acélos karmú
Rideg a táj
Meleg szobák mellett
Hideg a kád
Szívod a cigit
Biggyeszted a szád
A tükröket rejtő rejtekhelyen
Találod meg magad
Keretek közt a sok ezer darab
Szerelemfüggők
Lakatok a hidakon
Szerelem függők
Lógtok egymáson
Szíveken csontokon inakon
Idegenek csonkjain illatos
Rózsaszirom csillagok
A szemekben akár
Szentjánosbogár lámpák
Üresen álló
Rozsdás hidakon
Elpattant tűzkövek
Állatkertes kirakós
Két hallucináció közt
Megkeresem ki vagyok
Hogy az elhagyatott lakásban
Az én előtt ki lakott
Táskákból kipakolt csomagok
Felszedett sínek lefestett vonatok
A papíron csúszik a toll
A szív zakatol
Nincsen kulcslyuk a szívlakaton
Örökmozgóknak az élet
Csak egy kis maraton
Ez megint csak egy kis darabom
Kinyitom a zárt ajtót benézek és visszacsapom
Így vagyok öregen kíváncsi nehéz lenne kizárni
Mint Casperrel a szellemmel velem kár lenne vigyázni
Amit ma adok az életnek tudom egyszer visszakapom
Ezért nem issza már a tintát sok oldal
Nincsen sok ezres követőtábor
Se giccses blogoldal
Se YouTube vlogolda
Összecsapnak a lángok a városban
Óriásplakátok üdvözölnek a pokolban
Démonok mosolyognak rád a megállókban
Visít a malac a bohóc tart a porondra
A swiftben ott a 23 porontya
Kortyokat isztok a halászléből
Nem jutott sokra
De a talált léből
Lesz a legolcsóbbra
Benne felejtették a horgot a pontyba
Így akadtok rá mint ruhák a szárítóra
Megtalált a zsák mert én vagyok foltja
Ami belőled hiányzik az rajtam pont ott van
Ami egy nyögés végére az elmédben pontot rak
A paplanokba tekert virágszirom vagy
Pompázol az öblítő illatodban
Még mindig úgy szeretem ezt csinálni
Mint réges régen
Nem kár érte
Hogy nem Disneylanden nevelkedtem
Hanem rémmeséken
Számomra citromhús
Az édes élet
S később más miért ne érne?
Nekem kell tennem érte
Ha szebb dolgokat szeretnétek
A ti dolgotok hogy a kerteteket
Eperfákkal bevessétek
A napokat nevessétek
Ne kifogást keress nézve
Ahogy mások mindent megtesznek érte
Készülj fel szépen meghalni
Attól majd most szebben élhetsz
S tudom úgy tűnik ezek a fogalmak szemben élnek
De az élet s a halál egyaránt benned élnek
Ahogy az esztendők mendegélnek
Úgyis elfelejted idővel a szentbeszédet
A 85 éves nagyanyám se a
Legszebben kérte istent
Hogy legyen végre vége
Hiába hitt benne egész életében
A mesék véget érnek s akik ma is élnek
Már régen meghaltak elfutottak nélkülünk
Magunkra hagytak innentől a mi dolgunk
Hogy Csernobilból üveghegyet csiszoljunk
Hogy Dávidokként Góliátokat tiporjunk
Az erdőbe eltévedve minden magot kiszórjunk
Álomba zuhant kedveseink csókoljuk
Legyen egy égig érő paszuly amitől
Betömődik a hatalmas ózonlyuk
Akkor lesz majd aranytojást tojó tyúk
Nem kell gyárakban dolgozzunk
Láncra verve
Pár perc szabadtáncra nevelve
A tárca tartalma határozta helyzet
Épp annyira evidens lett
Mint a bőrszínekre alapozott rendszer
Ne itt keressétek a mézes mázas valóságot
Itt őszinte érzelmeket kaptok
Könnyeket és verejtéket
Győzelmet és vereséget
Vágyakat amiket egy hamis rendszer ébreszt
Összegyűjtött tapasztalatokba
Sűrűsüdott emberélet
Csak mert emlékszik
Nem biztos hogy emberré lesz
Örökölt sorsok körkörös szenvedése
Az élet röpke akár
Lepke szárnyak rebbenése
Nehéz az embernek
Hogy önmagával szembenézzen
Felkészületlenül a sok megvetésre
A kések a hátban mind egy helyre érnek
Akár a szúrós szemek dárdái
A szembogár belsejébe
Így keresel párhuzamost a mindenség tengelyével
Hogy együtt zendülhess fel minden rezzenéssel
Együtt érezhess minden egyes teremtéssel
A hit az elmében azonos a teremtéssel
Ugyanaz a teremnyi puha párna
Mint a terem tele késsel
Az idő relatív
Az a lényeg te ne késs el
Korán kezdődik a fizikai ruhák levetése
Látszódjon alatta a lélek
Színe éppúgy mint a feketéje
Minden ember kormosan kezdi
Akár a szénbányászok
A kérdés az
Ki mennyire akar megfürdeni
Ki mennyire akar megszokni
Kinek mire van szüksége
Kinek milyen vágyai vannak
Nincs sok álmom se
Vágyam se lányok
Se barátok
Az elmémben
Egyedül ülök
S nézem a pusztuló világot
Egy írógép felől
Egy tóparti faházból
Ahol mosollyal arcomon
Karjaim kitárva várom halálom.
