Az esőcseppek szétcsattannak a turbinákon
Lesz majd időm pihenni a túlvilágon
A tüskék közül innen túl világos
Hogy csak nefelejcseket kultiválok
S nevüket dadogom elharapott számon
Minden leszakadt bőrdarab egy vágy volt
Rajta vagyok egy hatalmas lapáton
S az úr kezébe seprű
Tele vízhólyaggal nincsen rajta kesztyű
A te védelmed szolgálják a kiásott gödreid
De hiába ha újra beleesel
A szememet betakarom a fejemet belevetem
Alámerülök a lápba körül vesznek a nádak
Rácsként funkcionálnak
Akkor tudod hogy baj van
Mikor el kell ismételned hogy itt négy fal van
Alattad a talaj az tartja a talpad
S nem azonosulhatsz a benned sípoló hanggal
A kongó vészharanggal
Aki él tapasztal
Változásokat a játékszabályokon
Meglátod a hamis varázslatot a csalásokon
Ahogy a tér háló módjára bomlik szét
A belső építészed csak holmi kém
Aki szervez valami könyvklub szerűt beléd
S hallgatod a savanyú hangok szonettjét
Mikor azt kérdezed magadtól szeretni tudsz-e még?
Mikor érzed hogy magad elől futsz pont ezért
Talán vérzek
De ugyan kit érdekel?
A sebeimből a varr-ba rajzolódnak a minták
Kik a rosszabbak?
Akik szidtak vagy azok akik hagyták?
Ebben a bolyban játszotok ti is hangyát
Szerepeket a szervezett szerkezetben
Boltba mész
Szókratész
A filozófiád mindössze annyi
Venni enni baszni
S ha a gyereked értékeiről van szó
Majd a telefon megtanítja neki mi a világ
Hogy elég egy zacskó heroinra pár marék apró
S hogy itt semmi sem a mi hibánk
Mert hát tudjuk jól ilyen ez a világ
Sivár ahol senkise hezitál
Mert ha megállsz eltaposnak
Ha túl messze futsz lehet elrabolnak
Kaptam sok időpontot
Mindent elnapoltak
Mi ez ami a szívemből kinő pont most?
A térből kiforduló fájdalmaim kottája
Leveleket hajt apró írólapokból
A tetején a sok hangjegy nárciszba bomlott
Vigasztaljon az hogy még mindig itt vagy
Ha megismersz valakit valaki mindig itt hagy
Vigasztaljon az hogy még mindig itt vagyok
Mert azáltal hogy idekerültem biztos hogy itt hagyok
Nyomot leiratot vagy talán majd egy lerakatot
De mindez tévút s te álmélkodva felé nyúlsz
A saját lelkedbe beléfúrsz fellapátolod a koszt
Ami lassanként lepotyogott a kifolyó nedűt
Elkortyolod én sosem horkolok
Az alvás van a legközelebb a halálhoz
S a legszebb önmagam az álmaimban találom
Így lesz nekem minden nap karácsony
Az én legnagyobb ajándékom a determinált halálom
Mert nem kell aggódjak
Hogy mi végre ez az egész?
Hogy lesz-e aki megért?
Kit érdekel az egész?
Ha a végén felfalnak a férgek s elemészt a penész
Mozgólépcsőkön lefelé futok felfele csak állok
Mikor elindulunk az életben mindig sietünk
Végül mire megöregszünk csak várunk
Ahonnan jöttünk visszatalálunk
Az úgynevezett mókuskerékből kikerülsz
Egyesek szerint egy másik kerékbe
De a keréknek csak itt volt ez a fogalma
Hogy tudhatnák bármit is pontosan?
Ha előttem bármikor megjelenhet egy új molekula
Átszakítva időt és a teret mint az emlékek
Amiket neked címezek s reped a nyelvem
Miközben lenyalom a borítékot mert nyálam már nem nagyon
Van elhagyó félben vagyok ilyenkor kissé elhalóban
A tükreimet egyesével töröm össze
A szilánkokból ötszöget építek a parkettán
Ott ülök a közepében véres kézfejekkel
Felettem köröznek a varjak
Felállok talpamba vágnak a szilánkok
De nincs időm rá hogy itt maradjak
Édes a könnyed nem sótlan csak
Mérgező ez toxikus egy tolvaj vagy
Minden szárnyra kapott gondolatom a toll hajtsa
Kergesse jobb vizekre amik ringatják
Mint gyermeket a friss anyák
Napsütés-kert-hintaágy
Viszlát drága tisztaság
A tabula rasa tele van mocsokkal
Úgy indultam el a szemem tele volt homokkal
Számolni kell mindig a belül maradt romokkal
A roncsemlékekkel és a poncsókba gyűrt porokkal
Ez egy gyilkosság
Én vagyok a tettes és az áldozat
Magamat hívom de elrejtem a számomat
Huszonhárom kaszás a szívem zátonya mentén
A korall szigeteken építették isten kertjét
Körös körbe táncolja
Én tapsolok és kiáltok
Rajta halál
Táncolj!
Táncolj csak!
Perdíts meg engem is
A meleg testemből a vizet elveszi
Így meszesedem lassanként
Majd egy nap múzeumba tesznek
Ha meg elfelednek hát elfelednek
Kár
Lenne
Túl nagy jelentőséget adni az embereknek
Sajnálom azokat akik engem megszerettek
Sajnálom hogy én ezt nem tudtam érzékelni
Ha más az értékrend nem tudsz úgy értékelni
Szeretném a feszültségeim mérsékelni
Miért tud még mindig a szív vérezni?
Ez léklélekhorgászat a fagyos vizeim felett
Olyan apró a lyuk de ha rálépsz minden megreped
S te így zuhansz a fagyos kásába bele
Ahol mostanra két hulla fehér arc tekint egymásba
Keressük a saját hibáinkat meg másban
Hogy mindenkin lássuk miként reagálnak
S ha nem baj az a hiba másban
Majd megmutatjuk mi is hogy nekünk is van
Így érezzük magunk biztonságban
Kiszolgáltatom magam minden egyes szóval
Mert én nekem semmi hasznom csak járatom
A tollat és a pofámat nézem a kofákat miként
Manipulálnak artikulálva üvöltök
A mező lengő kalászainak zabszemeibe
Hátha viszonozza a pillantásaim egy-egy kaláb
Annyi palacsintát sütöttem s mennyit elégettem
Most pont annyi van hogy 4 napra elég legyen
Mert nem nem vagyok magammal elégedett
De legalább egy ember szeret és nem éhezem
Innentől kezdve csak tevékenyen panaszkodom
Keresek a bánat hátán kapaszkodót
Mert ilyen vagyok én ragaszkodom
A bú a fogasomra fel akaszkodott
Azt hiszem mostanra már talajt fogott
Pedig azt ígérték majd kötelestül visszapattan
Bungee jumping a sziklaparkban
Úgy érzem ez itt a delirium tremens
Te vagy az alkoholom
S én halálos beteged
A sebeidbe fúrom ujjaim hegyét
Látod ez itt még pont befért
Te csak mozdulatlan állsz és úgy nézünk egymásra
Vértócsa csepeg a plafonról
Érzem hogy vágnak belül elegem van a huzalokból
Ha már betiltották a Zorrót
Nekem senki ne tiltsa meg
Hogy a belső fonalaimhoz
Hozzak ollót.
