Ma főzni fogok
Ölni fogok
Ölben ülve ölelnek mások
Hát ölök majd én is
Ez az örökség
Könnyes szobroknál törött kés
Rajta finom rozsda
Pontokból kipattogva
Ja hogy te így vagy jobban
Közben én lassanként üresedem
Mint az agyag edényt formáznak
Akiket egy nap szerettem
Most mond hol járnak?
Nappali
Holdalló
Szívfájdalmak
Szemből-oldalról
Minden más lesz holnaptól
Semmi sem lett más csak én
Csekély
Csupornyi
Csapnivaló kis hibácska
Pedig minden olyan szép
Kár hogy én nem látom
Csak minden mást
Ami fáj ami éget
S érzem hogy a szemeim egyre gyengébbek
Ha megvakulok majd miközben élek
A halál nyújtson menedéket
Nem látni többé szemeket
Nem látni többé bennetek
Önmagam
Hisz igazán ez érdekel
A viszonyítás túlságosan a tárgytól
Sose térhet el
Lennék veled
Nem érlek el
Messze van a víz
Nem érem el
Azért dolgozom
Hogy legyen mit ennem
Azért van időm
Hogy legyen mi teljen
Fakó zongora mellett tej
A nap felkel
Te elmész
S valaki más visszatér
Minden össze
Vissza a körbe tér
23 főnek körlevél
Főbelövetés
Táborok
Instagram követés
Tömeg én
Te meg én
Tö meg én
Tájszólás
Ásítozás
Kárpitok
Fürdesz?
Rád nyitok
Szájak
Pánikok
Biztos olyan egyedül
Van valaki más is most
Élet a túlzásnak
Még a sírodat is
Túlástad
S úgy rád vall
Az agyad kicsit
Túráztasd
Tudással
Ruház a holnap
Az átdúlt ma árulása
Járva múltunk talaján
Az egyiken az öltöny
Börtön s benne bourbon
A másikon sport ruha
A mosolya is pont úgy feszül
Mindkettejük nagyjából 70-80
Itt ülnek velem szemben
Az öltönyös a szemét vakargatja
Bár a ráncok és a táskák
Folyton lehúzzák
A másik a többi sportembert figyeli
És mosolyogva néz az égre
Sisakot szorít két kezében
Az első napról napra szomorúbb és öregebb
Míg a másik kicsit ma is fiatalodott
Önkényes törvények
Képviselők köpném le
Egy következő kört kérek
A körtéren előbb utóbb
Úgyis elfáradnak az elöl futók
A sötétségből előbújók
Úgyis elmúlok
Előbb utóbb
Ha közelebb jössz
Valamit előhúzok
Nincsenek nyulak a kalapban
Csak fegyver a kezemben
Bár kár mikor a fegyver a kezem
S az élet pusztul ha elengedem
Lehet nem hiszed
De nem kell ne tedd
Aki veszteni akar
Csak ember lehet
Ezért nem nyerhetek
Kék szemek
Belemeredek
De meredek
Ledermedek
Lehet csak nekem
Vagy talán neki is
Lehet csak beteg
Vagy talán happy is
Bezár még a meki is
Bazár nincs is
Az utak se érnek el Rómáig
A holnap is csak holtág itt
Hol közel húz hol tágít
Nem bírnám hogy ne lássalak sokáig
Ígérjünk meg egymásnak dolgokat
Legyen a másik önmagunknál fontosabb
Nézd az arcomon a foltokat
Tedd az ujjad pont oda
Elindul bennem egy újabb gondolat
Mint mikor tüntettem el csonkokat
Fekete tokba véres gondola
Az élet mostoha
S hintóján
Kőkerék
Az húz maga után
Kerékbe törve
Belépne ő
De ráhullott a cseréptető
Vagy elvitte a vonat a karját
S mégis él
S ki meghalt élhetne
Nincs igazság az életben
A rosszak kapnak 100 esélyt
A jók meg egyet sem
Kár hogy meg sem menthettem
Haltam volna meg én
Kevesebb ember lett volna a gyászmisén
Azt se tudják ki vagyok
Bagoly hontalann merka mikor meghalok
Csak kódok ezek amit senkise dekódol
Tüzet rakok aztán eloltom
Építek valamit
Majd lebontom
Tekergetem előre a kezemen a jeget
Mint a ben10
Többen vagyunk egy körben benn
Magamon erőt vettem
Semmit sem erőltettem
Mindenhol fátylak
Csak előtted nem
Fehér hattyú piros folttal
Ezt előre ki gondolta?
Ruhák kigombolva
Mint a fűzők
Kibomlottam
Kimondottan
Kutattalak
Karszalagok között kerestelek
Kopár keresztúton menesztelek
Hisz ez csak egy szerep neked
Én balga fasz megszerettelek
Köröket futni
Örökre unni
Az örökkévalóságot
Én a halhatatlan
A szavak marasztalnak
Hogyha majd elföldelnek
Akkor fölfedeznek
Rólam ne írjatok könyveket
S rólam semmit ne nevezzetek
Rám ne is emlékezzetek
Megbűnhődök a rosszért
Amit megtettetek
Holttestek közt tespedek
Fogda
Tettesek
Reszketek
Megnyugvás
Mi lenne ha megtudnák?
Ugyan akkor ki lenne kíváncsi?
A titkaim hajtanak
De nem szoktam kitárni
Akkora gangszterek vagytok ti
Majd a ti meséiteknek hisznek
Hallottál már rémtörténetet?
Én megéltem mindet
Amiben ti
Még csak mesélve se hisztek
A túloldalt semmi sincsen
Itt hagyom majd minden kincsem
Hontalan hitetlen
A hidegben
Fogak
Kiverve
Pattognak az aszfalton
Ezüsttálcán a fejed
A kezemben azt tartom
Plata o plomo
Fekete aszfaltnyom
Sötétített ablakok
Hol daimónok kacagnak
S a tűz köré gyűlt a nép
Az igazság a nap túlfelén
Egy lelki rotakapa dúl fel épp
Csak a szemed ami húz feléd
Téged olyan nagyra tartanak
S mi van ha szarba vagy?
Az egész világ szarba hagy
Kár hogy nincsen tartalék
Addig tartasz amíg tart a léd
A lenge pengetés
A gitár mint a pengeél
Édes méreg a szenvedés
S ott lakom a pohár alján
Benne én
Benned én
Tükrök mása
Sok nehéz mázsa
Az idő elmúlása
Matracokon elnyúlás
Az elmúlásnak
Eltúrázott
Pedig csak sátrazni akartam
Makkok közt vadmalac maradtam
S a levelek se leptek el
Merre mehetett a molylepke el?
Bábokban az indigólárvák
A világ üres papír
Arra koptatja szárnyát
S egymásba fordulva találja párját
Így alkotja a zűrzavarában
Önmaga festett mását
A ligetben a hidegben didergem
A fény a szemem kiverte
Az életet valaki belőlem kimerte
Csak a halál hintóján hontalan
Húzom dalom el a hold alatt
S előttem csörtetnek a csontlovak
Fekete köpenye mellett szöges ostora
Úgy vágtatunk egymáshoz láncolva
Élni a halálhoz vágyódva
Kevés lenne pár óra
Hogy rájöjj száz szóra
Mindenki mennyire megért
Mocskos mártírkodás az egész
Amíg megtudod
Szorítsd a kezét
A végzet
Mindenkit elér
A mechanonnak sosem elég
Fogy az emberélet
Ha te felállsz kerül a helyedre szék
Talán nem is sejted
De szeretlek én
Itt a magány mélyén
A metronóm
Folyton szól
A csend nem megszokott
Előttem darabokra hull a világ
Hullához virágot hullatni kár
Ő úgyse fog mulatni már
S az enyészetre hull a virág
Szépbe borítani burkolni a merényletet
A halál elemészti az életet
S mókuskerekébe én is beléveszek
Nézd egy kocsma
Betévedek
Tévedés
Én az árva
Ha az alkohol helyett oda mennék
Talán az a lány
A karjaiba zárna
A templom zárva
Nem megyek litániára
Szivárványt keresni
Egy színhibás
Szürke világban.
