Lassan 7 óra lesz
A Rákóczi téren
A fények közt várlak
A metrólejáró
Meg a fák törzséhez
Simulnak az árnyak
Én egy padról
Szemezgetek a világgal
Egy-egy szembejövővel
Ja meg rámosolyogtam
Arra a lányra aki a maradék diákcsemegéjét
Annak ellenére hogy a csöves nem tudta mi az
Odaadta
Ezután nem sokkal felálltak
Mikor elmentek végignéztem ahogy a csöves
Azt a marék diákcsemegét pár száz forintra cseréli
Elbaktat a boltig a balga
Majd kezében bástyabort szorongatva
Visszaül a padra
S ma is mint mindig
Hazament a Hanna
Nem maradt meg belőled az a 2000 szó
Hozzád nem elég ez a sok butaság
Összevissza elvetve
A metrón ülök
Nem feltétlen érzem magam embernek
Mosolygok
Akkor is ha megvernek
Mostmár úgy sem lehet rosszabb
Hát miért ne nevessek?
Nagykabát volt rajtam a hazugság
Bundás
Téli
Levettem
Mégis
Nem a megértésért van ez
Csak hogy legyen még egy szemcse
Hogy aki eddig az igazat kereste
Még jobban elvesszen
A részletekben rejlek én
Az angyal az egyiken
Az ördög a másik féltekén
Ez is egyféle én
A szívembe is
Még egy kés befér
Nyújtsd ki a kezed
Még épp elérsz
Hirtelen fékezés
S ha mennie kell hát menjen
Hogy magam idézzen
Igazán engem senki ne szeressen
Egy vad szív vagyok
Kattogom az éjszakában
Szép analógiámnak
Hiányzó analitikusával
Szoríts hát még egyszer kebledhez
Kék szemekben mártózom mint a tengerben
3 emberbe voltam igazán szerelmes
És a halálba
A többi csak álca
Tépkedem hát
Had fogyjon
Had mosson az ár
Sziklából apró kaviccsá
Tüzet adok neked
Ha már te változtattad
Szívemet dinamittá
Had robbanjon
Had terítse rá magát
Mindenre mi körülvesz
Mikor ő ölel meg
Eltűnik minden ami körülvesz
De ez is veszni fog
S vesszen hát ha veszni kell neki
Ha szeretnél menj
S ne bántson hogy elmentél
Se téged se engem
S ne szólj menj csendben
Úgy hogy meg se sejtsem
S ne menj nagy robajjal
Menj el az utolsó vonattal
Mikor kibámulsz majd az ablakán
Legyél egy sor ha elmész
Ami mindig itt marad velem
Akkor is ha te nem velem lennél
Mutasd meg hogy mit írtál rólam
Vagy titkold el örökké
Legyünk egésszé együtt
Vagy külön-külön törötté
Tudod hogy úgysem tart örökké
De a most is
Egy pillanatnyi öröklét
Szőke szálak szárnyán
Hazudni kár már
A Nyugatiban ülök
Bár mások sietnek
Nyugodt vagyok
Unott halott
Tekintetemre kiült már a dér
Forró volt a nyár
Kihűt hát a tél
Bontogatja szárnyait
Nagy fehér madár
Milyen undorító lett
Szegény hazám
Mennyien próbálták óvni
Még is rommá lett verve
Nem tudom miért
Vagy hová kell mennem
A kezemben pohár
S lojális vagyok a royalhoz
Memoár a nyomásról
Nincs sorsom
Én vagyok a kovácsom
Koholt kérem minden vád
Puszta véletlen hogy illett rám
Kifogyhatatlan
Ihlet
Tár
Pepita folt a mellén a Melittának
Ezek a rendszeretők
Mindig megcincálnak
Akik rendesen élnek
Engem elbírálnak
Kíváncsi lennék
Vajon egy ekkora keresztet
Elbírnának?
Tudod
Felhívnálak
De csak zúg a telefon
Már sírni se tud
Nincs semmi sem a másik oldalon
Csak egy fehér pontocska a feketében
Mint a könnyeid tócsájába
Pont beleléptem
A fotóalbumba
Pont belefértem
Hiányzik a régi mámor
Emlékek a felhőtlen drogozásról
Semmi felelősség
Mindig csak lazázni
Szégyellne ha ismerne
Az anyám is
Jobb is
Talán így
Majd megfelelek apám elvárásainak
Kukás leszek
Utál szeret
Bipolár manőverek
Tegnap gyereket
Ma nőt verek
Nem pc
3 utcát egy embernek felszívni
Nem könnyű valakit felhívni
Úgy tenni mintha minden rendbe lenne
Pedig
Jó lenne ha rendbe tenne
S két ember lesz csak egyre rendetlenebben
Ilyen ez a rendszeresség
Most miért mondod hogy kár?
Nem volt az mikor megszerettél?
Lehet berezeltél
De ezek is csak feltételek
Nem akarok több lenni
Hogy elég legyek
Van jobb dolgom
Ha nem vagyok elég neked
Elméletek
Összefüggések
Összeesküvés az esküvőn
Nem szereted de eltűröd
Lehetne jobb
De mégse lesz
Elég szar
De élet ez
Élvezem a fényeket
Érzed a füstöt?
Lélegezz
Ébredek
Nézd meg ezt
A fények alatt
Összeomlott a képzelet
Képletekből épp retek
Csak én legyek még veled
Villany le
Ti ne nézzetek
Ti akik lenéztetek
Egyétek meg ebédre
Az elenyészett részletet
Amit a galamboknak
Szétvetek
Miért lehet?
Minden mindig egyre rosszabb?
Miért lehet?
Mindig minden egyre jobb?
A válasz mindkettőre én vagyok
Egymás melletti elbeszélések
Önmagunk ellentétében
Igazság
A másik ellenérvében
A bérletem még érvényes
Kit érdekel az
Hogy én élek?
Félkész csend
Az óra megáll
Éjfélen
Éjjelente
Mérgektől szédelegve
Nagy az arcod
Egy nagyobb arc
Szét ne szedje
A lényeg
Hogy én
Én lehessek
Ha te nem
Majd én szeretlek
A levél legyen zöld
Vagy szép szerelmes
Csak sárga csekk ne
Időre váltani
Semmit nem lehet
Idővel
Mindent megtehetsz
Látod ott az ajtó
Nyitva
Tárva
Elmehetsz
Mindent be
Majd ki
Engedek
Átjáróház lettem
S nem ismer senki
Csak a postás
De ő sem gondol többnek
Bontatlan csomagoknál
Indulnunk kell
Csomagolj már
Új élet
Fogd a kormányt
Nem baj ha beletörik a tengely
Kelj
Kelj és menj ember
Mert menned kell
Ennyi az indok semmi más
Nem teszi helyetted senki más
Magad miatt mész
Magad miatt állsz
Mindig magadhoz vezetnek
A vaskos fáradt gyökerek
Te is bizton érzed hogy öregedsz
Mert az idő
Ó az idő
A jó öreg délibáb
Nincs egyáltalán
De te mégis múlsz
Ha minden rossz
Azért is úgy
Csak hogy ne kelljen beismerni
Szeretnélek megismerni
De irónikus
Nincs időm
Nagy láb
Kis cipő
Azt mondja a magyar
Inni köll
Azt mondja a magyar
Sírni köll
Meghal a magyar
Síri csönd
A kommunista épületek megmaradtak
Csak a beton üveg arány változott
Vámpírnak tartanak és ők megharapnak
Vajon annak születtem
Vagy magamtól lettem kárhozott?
Engem a halál visz
A kár hozott
Nem segítenek a vadkárokon
Én vagyok a vad
Kár hogy van rokon
Aki emelgeti a rokolyákat
Direkt lépek pocsolyába
Szeretem az ostobákat
Meg mindent ami rosszabb nálam
Magyar vagy értesz mindenhez
Csak rossz szakmád van
Senkise alkalmazna
Feküdj le
Az elkorhadt szar matracra
10 négyzetméter
Alcatraz
Majd lépj
A holt hideg aszfaltra
S dúdold
Aszfaltkám aszfaltkám
Öreg de nagy pajtás
Tapossa mindenki ki arra jár
Egyirányú az élet
Mindegy merre ment
Meghalt aki arra járt.
