1. év - Ollivander's

406 32 1
                                    

A Harry számára igen szórakoztató beszélgetés egy bosszús, de annál ijedtebb Vernonnal; egy a férje háta mögé bújó, reszkető Petúniával; és egy a szülők háta mögé bújó, halott sápadt Dudleyval fejeződött be. Azt, hogy a túlsúlyos fiú mikor jött le az emeletről, és miért nem rohant rögtön vissza, Harry nem tudta. Vigyorát nem mutatta, de hagyta, hogy jókedve meglátszódjon rajta.

- Menj a cuccaidért Harry – mosolygott rá kísérője.

- Nincs semmi amit vihetnék – ezzel a mondatával egy újabb szúrós pillantást váltott ki, természetesen Dursleyék irányába, Hagridból – Oh, vagyis de!

Felrohant hát a négy levélért, aztán vissza az előszobába.

- Akkor mehetünk? – kérdezte izgatottan, mire Harry úgyszintén felcsigázva bólogatni kezdett.

- Viszlát! – biccentett nevelő családjának, azzal Hagrid sarkában elhagyta a házat – Hova megyünk? Mivel fogunk közlekedni? – kérdezte már kint, az utcán – Mesélj kérlek a varázsló világról – nézett bociszemekkel az óriásra.




Két órányi tömegközlekedéssel később végre megérkeztek valahová, habár a fiú még nem tudta pontosan hová.

- Helyben vagyunk – torpant meg az óriás – Íme a Foltozott Üst. Nevezetes hely.

A Foltozott Üst piszkos kis kocsma volt. Harry észre se vette volna, ha Hagrid nem hívja fel rá a figyelmét. A járókelők egyetlen pillantásra se méltatták. Tekintetük úgy siklott át a könyves-boltról a lemezboltra, mintha nem is látnák a kettő között meghúzódó Foltozott Üstöt. Sőt! A sebhelyesnek egyenesen az az érzése támadt, hogy tényleg csak kísérője, meg ő látják az üzletet. Mielőtt azonban ezt szóvá tehette volna, Hagrid beterelte őt az ajtón.

Mikor beléptek a helyiségbe, egy pillanatra mindenki elhallgatott. Szemmel láthatóan ismerték a bozontos férfit – mosolyogva intettek neki, a pultos pedig rögtön egy pohár után nyúlt.

- A szokásosat, Hagrid?

- Most nem lehet, Tom. Iskolai ügyet intézek - felelte az óriás.

Lapátkezével vállon veregette a szemüvegest, amitől annak megroggyant a térde.

- Szent ég...! - a csapos Harryre sandított – Ez a gyerek... csak nem...

A Foltozott Üstben egy szempillantás alatt néma csend lett.

- Istenem – suttogta a csapos – Harry Potter... Micsoda megtiszteltetés.

A fiúnak jó pár kezet végig kellett szorongatni – vagy inkább fordítva: ők szorongatták az övét – mire elszabadulhattak. Nem tudott mit kezdeni a szituációval. Sose volt körbe rajongva, sőt, sohasem volt még ennyi emberrel egyszerre kontaktusban. Még talán kicsit zavarta is a helyzet...

Egy emberre azonban felfigyelt. Odafurakodott ugyanis a sebhelyeshez egy feltűnően zaklatott, sápadt fiatalember is, akinek az egyik szeme furcsán rángatózott.

- Mógus professzor! – örvendezett Hagrid – Harry, Mógus professzor tanítani fog téged Roxfortban.

- Po-Potter – dadogta Mógus professzor – E-e-el se tudom mon-dani, me-me-mennyire örülök, hogy megismerhetem.

- Igazán örvendek! – tartotta kezét a férfi felé, de az láthatóan ódzkodott az érintéstől – Megkérdezhetem melyik tantárgyat fogja tanítani?

What if...? - A másik útWhere stories live. Discover now