Halloween reggelén – azaz a mindenszentek előtti napon a diákok a kastély folyosóit belengő finom sütőtökillatra ébredtek. A kellemes élményt csak tetézte, hogy bűbájtanórán Flitwick professzor bejelentette: most már eleget tudnak ahhoz, hogy elkezdhessenek tárgyakat röptetni. Az elsősöknek ez volt minden vágyuk, mióta a professzor szemléltetés gyanánt körberöptette a teremben Harry egyik francia nyelvű könyvét. Az órán Flitwick pármunkára osztotta be őket:
- Minden Hollóhátasra jut egy Mardekáros – nyekeregte a professzor mosolyogva – Huss és pöcc, ahogy mutattam. Huss és pöcc! Az is nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek ki a varázsigét!
Harrynek Ignatia Wildsmith lett a társa. A Hollóhátas barna hajú, zöldesbarna szemű, alacsony, csöndes természetű lány volt. A sebhelyes talán még egyszer sem hallotta őt beszélni. A kis boszorkány határozottan fogta pálcáját, láthatóan nagyon koncentrált a feladatra.
- Szeretnél kezdeni? – lepte meg Harryt az elsuttogott kérdéssel.
- Öhm, nem. Nyugodtan kezdheted – engedte át az elsőbbséget partnerének.
- Rendben – a lány vett egy nagy levegőt, majd hussantott és pöccintett varázseszközével – Vingardium leviosa – mondta ki helyesen, de bátortalanul.
Az előttük lévő toll csak pár centire emelkedett fel, aztán vissza is hullott az asztalra.
- Ahj – szusszantott fel csalódottan.
- Ne búsulj, jó volt a kiejtésed és a csuklómozdulatod is – vigasztalta Harry a Hollóhátast – Kicsit határozottabban kellett volna. Próbáld meg még egyszer – bíztatta.
- Oké – újabb mély levegőt vett – Vingardium leviosa – mondta ki bátrabban és hangosabban mint legutóbb.
A sastoll penna lassan felemelkedett, és Ignatia irányítására mozogni kezdett a levegőben. A lány szája mosolyra görbült.
- Köszönö...
- Szép volt, Ms. Wildsmith – dicsérte meg Flitwick a háza tanítványát – Ön az első, akinek az órán sikerült, így öt pontot ítélek meg a Hollóhátnak.
- Mr. Potter? – pillantott Ignatia mellé.
- Vingardium leviosa – a fiú nem várt kérelemre, rögtön kimondta a bűbájt.
Az Elysia-tól szerzett toll azonnal a magasba röppent, majd Harry vezénylésére körbelebegett a termen.
- Szép-szép. Elsőre? – nézett kérdőn a fiúra, de meg se várta a választ – Öt pont a Mardekárnak is.
- Köszönöm szépen professzor úr – biccentett a fekete hajú – Ha jól láttam Hermionénak is elsőre sikerült – ejtette el a megjegyzést.
Harry ugyanis észrevette, hogy Hermione tolla már a párba osztás után a magasban volt, csak professzoruk éppen nem figyelt oda. Flitwick „Ön az első, akinek..." mondatánál a bozontos arcán csalódottság suhant át, ezért a sebhelyes cselekedett.
- Valóban? – azzal a pöttöm tanár már ott se volt.
- Ez szép volt tőled – mosolygott rá Ignatia, mire Harry kérdő pillantást vetett rá – Én is észrevettem, hogy Hermionénak hamarabb volt fent a tolla nálam...
- Oh – vakarta meg zavartan a tarkóját a fiú.
Az óra további részében nekik szabadfoglalkozás volt, a többi zöld és kék egyenruhás gyerek viszont a lebegtető bűbájjal küzdött.
ESTÁS LEYENDO
What if...? - A másik út
Fanfic1. tanév: "- Ollivander úr! - szólított meg a pálcást - Lehetséges volna, hogy az emberek ne tudjanak anyám varázspálcájáról? Az ilyesfajta titkok később még jól jöhetnek..." 2. tanév: "- Mit keres Ginnynél T. R. Denem, ma ismert nevén Voldemort füz...
