What if...? - A másik út

4. év - Firkász

Harry a hollóhátas lánnyal való beszélgetés után sem tért vissza klubhelyiségébe. Kiszórt magára egy erős álcázó bűbájt, majd megkörnyékezte a Szükség Szobáját. Abban megjelent neki egy kényelmesnek tűnő kanapé sok-sok párnával és egy zöld pokróccal – összességében tökéletes alvóhelynek bizonyult... volna. A fiúnak azonban esze ágában sem volt lefeküdni.

A terem átellenes oldalán egy komplett bájitalsarok helyezkedett el – középpontjában gránit pulttal, aminek tetején két ezüst üst volt felállítva; a munkalap mellett hozzávalókkal teli szekrény, na meg pár könyvespolc. Pihenés helyett ehhez a részleghez lépett oda a sebhelyes. Leemelt egy régebbi kiadású, mérgekkel foglalkozó tanulmányt, és random felcsapta valahol a végén. Átfutotta a sorokat. Egyszerűnek találta a kotyvalékot, mégis talán ez volt a legtöbb időt igénylő főzet, amivel valaha találkozott. A bájitalnak kétszer három óra kellett csak arra, hogy a tűz fölött rotyogva összeérjenek a belevalók, amiket előtte még mind meg is kellett pucolni, tisztítani, felaprítani, összenyomni vagy általánosságban előkészíteni.

Az első három óra alatt kísérletezett az üresen árválkodó kondérban, a második pihenő alkalmával pedig jegyzeteket írt a gondolati sávon már meglévő, saját bájitalához.

Végül mikor mindennel elkészült, nyugodt szívvel heveredett el a pamlagon, s szinte azonnal elnyomta az álom.

Másnap már dél is elmúlt, mikor kinyitotta szemeit. Leellenőrizte bájitalait, s miután palackba zárta azokat, elhagyta a Szobát. Egyenesen a Mardekár klubhelyiségébe sietett, a folyosókon megpróbált mindenkit elkerülni. Ez úgy-ahogy sikerrel is járt, csak egy négyfős griffendéles csoportba futott bele – akik morcos-kétkedő arccal követték végig elhaladását. A kandalló előtt beszélgető osztálytársaihoz telepedett le. A társaság alaposan kikérdezte, és nagy megkönnyebbülésére teljes mértékben hittek neki, valamint támogatták is. Az egész iskolában talán ők voltak ezzel az egyedüliek, hiszen a kígyós ház többi tagja ugyan örült, hogy két fővel indulnak, még sem értették miért pont őt választotta a serleg. A hetedikesek és hatodikosok közül, akik leadták jelentkezésüket, sokan néztek rá gorombán, vagy éppen lenézően.

Harry még aznap értesítette keresztapj(ai)t a történtekről az animágustól kapott ikertükrön keresztül. Hogy ezt mind a Titkok Kamrájában tette, s mellette maga Mardekár Malazár lebegett, az nagy merészségre vallott. A két férfi aggódva fogadta a hírt, és a mellette figyelmesen hallgató kísértet szemei is elkerekedtek. Miután elbúcsúzott Siriustól és Remustól, az alapító segítségét kérte kutatásában. A szellem kérdés nélkül kísérte könyvtára „Varázs tárgyak" részlegére a fiút, ahol nem egy érdekes olvasmány volt erős, különleges mágikus képességekkel rendelkező eszközökről, állatokról, valamint még emberekről is.

- Látom a Tűz Serlegéről keresel adatokat... - jegyezte meg Malazár. – Gondolom a Trimágus Tusáról olvastál már, de azért megjegyzem neked, hogy a mi időnkben kettőt is rendeztek. Mi több, ... Hedvig bűvölte el azt a serleget pártatlan bírónak – mondta, mire a sebhelyes rákapta tekintetét.

- Valóban? – kérdezett vissza meglepetten. – Ez nem szerepelt abban a tanulmányban, amit a témával kapcsolatban átpörgettem. Tudnál nekem erről mesélni kérlek? – nézett fel a kísértetre.

Malazár elgondolkodva fordította el fejét, s végignézett könyvekkel teli szekrényei hadán. Tekintete végül megállapodott lámpával megvilágított asztala fölött, ahová egy polc volt felrögzítve. Azon néhány színes borító sorakozott. Az öreg szellem odasiklott a levegőben, majd egy bordó elé helyezte kezét. Az szépen lassan kicsusszant a többi közül, és előtte lebegve a szemüveges fiúhoz manőverezett.