What if...? - A másik út

3. év - Öt szoba

Egy barátságos, leginkább a négy háztól független színekben pompázó, kör alakú helyiséget pillantottak meg. A középpontban egy minden csicsát nélkülöző, vajszínű kanapé és három karosszék foglalt helyet, melyek egy üveg asztalt fogtak közre. A garnitúrától balra egy mahagóni íróasztal és szék páros helyezkedett el, a túloldalon pedig azonos színben egy hatalmas szekrény, teli könyvekkel – első pillantásra Harry valamennyit sötét varázslatok kivédése témában azonosította. A kiegészítők, mint például a színes párnák és pokrócok az ülőhelyeken; a hatalmas sötétszürke szőnyeg; díszes gyertyák, valamint toll, -és tintatartó az asztalon csak még komfortosabbá tették a Szükség Szobájának Harry-féle megnyilvánulását.

A kanapé mögött félkörben öt ajtó zsúfolódott a falon. Mindegyik barna volt, de árnyalatuk különbözött. Volt nagyon sötét, szinte fekete, és az ellentéte, már-már fehér színű is. Mintájukban sem voltak azonosak: az egyiken tisztán látszott a fa erezete, a másikon kacskaringós minták nyúltak végig, egy harmadikon pedig mintha egy épület rajza körvonalazódott volna ki.

- Nagyon menő lett – szólalt meg először Myron. – Melyikben mi van?

- Nem tudom – jött az egyszerű válasz. – Csak a központi részt terveztem meg részletesen, az ajtók mögötti helyiségekről csak annyit tudok mondani, hogy remélhetőleg mindegyik különböző terepet biztosít majd számunkra...

- Akkor fedezzük fel őket – csillant fel gyerekesen a hatodikos szeme, mire a sebhelyes mosolyogva nyomta le a hozzá legközelebb lévő kilincset. A második legsötétebbhez tartozott, és azt díszítették a fa erezetei.

- Azt hiszem, ez egy erdő lesz – kommentálta a nyilvánvalót Harry.

Az ajtó túloldalán volt egy három-négy méteres aprócska terület, ahol még nem nőttem a magasba nyúló fenyőfák, de onnantól, ameddig a szem ellát. Myron izgatottan indult meg előre a rengetegbe, de a harmadikos utána nyúlt.

- Várj! Itt akár el is veszhetünk – magyarázta hezitálásának okát. – Ismerek egy bűbájt, mellyel a pálcád érzékelését és egy személyt, tárgyat vagy helyet össze tudsz kötni. Szerintem az lenne a legbiztosabb, ha ezt elvégeznénk az ajtóval...

- Igazad van – húzta elő varázseszközét a talárja ujjába varrt zsebből.

- Vinculum – mondta ki hangosan a sebhelyes. Pálcájával az ajtóra bökött, majd végtelen jelet kanyarintott a levegőbe.

- Vinculum – utánozta le a hatodikos.

- Ezt egyszerre több célponton is alkalmazhatod, akkor azonban a sikeres végrehajtáshoz, az éppen keresettre kell összpontosítanod. Kissé szeszélyes varázslat, de kifejezetten hasznos tud lenni, amíg nem viszed túlzásba a használatát. A megszüntetéséhez ezt kell mondanod: Recess Vinculum – összegezte, miközben megindultak a fák közé. – Egyébként ezt a „recess" szócskát más igék, rontások és ártások elé biggyesztve hasonló hatást tudsz elérni.

- Ezt mintha Flitwick már említette volna valamikor... - gondolkozott el az idősebbik.

Minél beljebb haladtak, annál sötétebb lett. Fél óra mászkálás alatt találtak egy nagyobb patakot és egy körülbelül hat négyzetméteres tisztást.

- Nem lenne izgalmasabb állatokkal? Úgy értem veszélyes varázslényekkel? – kérdezte Myron, mikor már visszafelé haladtak. – Szerinted ha erre gondolunk, legközelebb lesznek itt?

Amint befejezte a mondatot, zörej hallatszott mögülük. A rozsdabarna hajú fiú védekezésre emelte pálcáját, de végül nem volt szükség a használatára. Egy Krup nézett rájuk oldalra billentett fejjel. (Villás farkát kivéve leginkább egy Jack Russell terrierre hasonlító lény. Szinte biztos, hogy varázsló által létrehozott faj, mivel a mágiával rendelkezőkhöz nagyon hűséges, ellenben kegyetlenül lép fel a muglikkal szemben.)