What if...? - A másik út

3. év - Blöki

Harry hosszú percekig csak bámult maga elé. Próbálta értelmezni, vagy legalább felfogni a hallottak jelentését. Black elárulta a szüleimet... De hiszen a legjobb barátja volt... Megölte a 'kis' Peter-t... és csak nevetett...? Valahogy túl zavaros, még is túl egyértelmű volt számára. Megszökött az Azkabanból, csak azért, hogy utánam jöjjön...? Nem... nem, ez valahogy...

- Harry! – lökte meg Hermione a még mindig láthatatlan fiú vállát, miután az nem válaszolt a hosszas szólongatásra.

- Igen? Bocsi, itt vagyok. Figyelek. Csak ez egy kicsit túl sok volt egyszerre. Elmegyünk a könyvtárba? Kellene egy-két olvasmány?

- Menjünk – a hollóhátas aggódva pillantott az irányába.

Gyorsan összeszedelőzködtek, majd már kint is voltak a hidegben. Harry lerántotta magáról a köpenyt, mire a mellette lépegető lány felsóhajtott és láthatóan nyugodtabban haladt tovább.

- Tudod – nyújtotta el Hermione a második magánhangzót. – Rossz úgy beszélni valakihez, hogy nem látod figyel-e, vagy egyáltalán ott van-e még melletted...

- Bocsánat – hajtotta le a fejét.

- Mi a véleményed... a beszélgetésről? – kérdezett rá óvatosan a boszorka.

- ... Hatalmas harag van bennem... Sirius Black felé, de... valahogy... valami nem áll össze! – toppantott a lábával idegesen, minek hatására majdnem hanyatt vágódott.

Hermione utána kapott, de végül nem történt semmi. Így érkeztek meg a könyvtár/könyvesbolthoz.

Tanáraik által aláíratott papírjaikat leadták a recepción, cserébe pedig egy-egy ezüstös kártyát kaptak. A könyvtárjegy alapszíne volt ez, rajta viszont a roxforti címer díszelgett nagyban. A négy állat – oroszlán, sas, kígyó, borz – mozgott háttereikben. Harry a zsebébe csúsztatta, majd határozottan megindult egy irányba. Hermione úgy döntött követi.

Egy órával később a mardekáros tíz könyvvel az erszényében távozott. Vitt volna többet is, de a limit minden roxforti diákra vonatkozott. A Fidelius bűbájról négy, a patrónusokról kettő olvasmányt talált. Egy legendás lényekről szólót is kivett, mert talált egy hosszabb fejezetet a hippogriffekről benne. Volt nála még két kötet a magas szintű bájitalokról, valamint egy a varázsigealkotásról.

Hermione kezében is a maximum darabszámot lehetett látni. A boszorkány, miután úgy gondolta biztonságban elengedheti barátját, minden témamegjelöléshez ellátogatott, így az ő kupacában nem szerepelt két ugyan olyan mű.

- Van még valami terved? Úgy értem te reggel óta itt vagy, és gondolom már be tudtál vásárolni...

- Nos, nem igazán – rázta a fejét a lány. – Összesen két embernek találtam bármi elfogadható ajándékot. Ez úgy lefárasztott, hogy beültem meginni egy vajsört – kacagott fel. – Viszont megígértem Lisákénak, hogy délután valamikor megkeresem őket – nézett fel a fiúra szomorkás tekintettel.

- Ugyan – legyintett a fiú –, menj csak. Már így is kettő óra múlt.

- Rendben. Szia, Harry – integetett vissza.

- Hello.

A sebhelyes ezután minden boltba benézett. Myronnak egy a defenzív mágiával foglalkozó szerzeményt szúrt ki, amikor visszament a könyvtár bolt részlegébe; a sportboltban Traceynek, Pansynak és Theonak talált egy-egy apróságot. Calamus Pennaboltjában Hermionénak vett egy időterves füzetet, amit szándékai szerint át fog alakítani a lány órarendjéhez igazítva, valamint Daphnak és Adelnak is innen szerzett ajándékot. Draconak a Dervis & Durran-ban vásárolt egy mardekáros sál-kesztyű kombót, mert a fiú reggel arra panaszkodott, hogy az előbbi szúrós, az utóbbi pedig már kicsi rá. A sállal kapcsolatban voltak tervei (ördögi mosoly). A maradék ajándékot – az ikreknek, Millinek és Blaisenek – Zonkó Csodabazárjában szerezte be.