What if...? - A másik út

1. év - Megérkeztünk?

- Éhes vagyok – nyavalygott a Draco jobbján ülő Millicent Bulstrode.

- Ne aggódj Bulstrode, mindjárt jön a büfésnő – csitította a leendő elsőst Aurora Zambini, Blaise Zambini hatodikos nővére – Fél ötkor szokta megkezdeni a második vonatjáró körét, hamarosan ideér – magyarázta, mire a szőke felkapta fejét.

- Mi? Hány óra van? – kérdezte ijedten.

- Nyugalom Malfoy, – szólt rá az egyik ötödikes prefektus – még csak tizenhat húsz van, a Ro...

- Mennem kell – pattant fel a fiú, azzal ott is hagyta a döbbent társaságot.

- Ez megbolondult – nevetett fel Aurora, mire a kisebbek követték példáját.

Draco végigrohant a folyosón, egyenesen a mozdony végébe. Majdnem fellökött három diákot és felborított egy ládát, – ami nem értett miért volt ott – végül levegő után kapkodva csúszott be a Harryvel – és Ronnal – közös kupéjukba. Meglepetésére hárman voltak a fülkében. Egy bozontos, göndör barna hajú lány ácsorgott az ajtónak háttal, de a fiú érkezésére felé kapta a fejét.

- Szervusz. Épp a srácoktól kérdeztem, hogy nem láttak-e egy varangyot, mert Neville Longbottom elvesztette az állatát. Igazából még a vonatút legelején, és én már jártam is a ti fülkétekben nagyjából egy órája, de akkor nem volt itt senki, ezért jöttem vissza most – hadarta le egybe, nagyon gyorsan – Szóval? Nem találkoztatok egy békával?

- Nem – nyögte ki Draco lezsibbadt aggyal.

- Nem – csatlakozott Ron is.

- Én se, de tudok segíteni – állt fel Harry – Mione. Ugye ezt mondtad? – nézett a lányra kérdőn.

- Nem – pirult el a lány halványan – Hermione Granger vagyok – hangsúlyozta keresztnevét.

- Oh, bocsánat. Én Harry Potter vagyok – biccentett a fekete hajú – Draco Malfoy – mutatott az ajtóban állóra – És Ronald Weasley – bökött a vörös felé – Menjünk Nevillehez, és segítek – pillantott vissza a lányra.

A helycserés hadművelet után – Draco fintorogva leült Ron mellé, Hermione és Harry kiléptek a fülkéből, a szőke pedig azonnal átpattant a vöröstől legtávolabbi helyre – a sebhelyes még visszaszólt kupéjukba.

- Fél perc és itt vagyok – nézett a fülkében maradt párosra – Addig ha lehet ne öljétek meg egymást – hangján érződött, hogy nem akar veszekedésre visszaérni.

A két fiú szófogadóan bólintott, Harry és Hermione pedig elindult Neville keresésére.

Nem elég, hogy a béka eltűnt, még a gazdáját is keresni kell...

- Ott van – kiáltott fel Hermione.

- A béka, vagy Neville? – kérdezett rá a szemüveges.

- A második – érkezett a válasz nevetős hangon, azzal a lány benyitott az egyik legközelebbi fülkébe.

- Hermione, megtaláltad? – nézett fel kétségbeesetten egy kövérkés, sötétbarna hajú fiúcska a szétdobált holmik közül.

- Nem, de hoztam segítséget. Ő itt Harry Potter – húzódott arrébb, hogy a sírás határán álló varangyvesztett gyerek ráláthasson a felmentőseregre.

- Szia Neville – intett barátságosan Harry – Elsősorban kérlek nyugodj meg – mutatott a puha ülés felé, mire a szipogó fiú engedelmesen leült – Rendben. Most pedig légyszíves vedd elő a pálcádat.