What if...? - A másik út

5. év - Szakkör

- Felszaladok ezzel a bagolyházba – lobogtatta meg a lezárt borítékot. Blaise teli szájjal motyogott valamit, ami leginkább egy „rendben"-re hasonlított, s Draco is felpillantott bőséges reggelijéből. – Találkozzunk az előcsarnokban, és ha a lányok időben megjelennek, akkor indulhatunk a faluba.

Nyugodt léptekkel haladt végig a folyosókon, fel a lépcsőkön. Az egyik átjáróra ráfordulva halk nyikorgást hallott, a következő pillanatban pedig vízzel teli légballon pukkant szét mágikus pajzsán.

- Tudod, Hóborc, ez már két éve sem volt hatásos – tekintett fel a szellemre sunyin vigyorogva. – Igazán összehozhatnál végre valami nagy dobást, aminek a célpontja esetleg... nagyon véletlenül... Dolores Umbridge lehetne – kacsintott cinkosan, aztán folytatta útját, hátrahagyva a kivételesen némán töprengő kísértetet.

A nap már egészen magasan járt, s mikor Harry belépett a madarak szállóhelyére, megszédítette az üvegezetlen ablakokon beáradó fény. A kerek termet vastag, ezüstös napsugárnyalábok szabdalták át, nyugtalan fészkelődésre késztetve a szarufákon gubbasztó baglyokat, melyek közül sok szemlátomást nemrég tért vissza éjjeli portyázásáról. Elindult a szalmával borított padlón – talpa alatt meg-megroppant egy-egy kis rágcsálócsontváz.

- Elysia – szólította az állatot normál hangerővel, mire az pihenőhelyéről átszállt gazdája vállára. – Szia – simogatta meg a tollfödte buksit óvatosan. – Volna itt valami kézbesítendő.

A borítékot karvalybaglya lábára erősítette.

- A címzett Remus Lupin. Nagy valószínűséggel a Grimmauld téren lesz, de az is lehetséges, hogy a Dumbledoretól kapott küldetését végzi éppen – magyarázta, s a szárnyas okos szemeibe pillantott. – A vérfarkasokkal vigyázz, inkább rakd le otthon, ha veszélyesnek találod a helyet.

Az állat kedveskedve megcsipkedte a kézfejét.

- Akkor jó utat, kislány – indította el a baglyot Harry.

Addig kémlelt a távolba Elysia után, míg a mögötte lévő ajtó ki nem csapódott, és Argus Frics be nem vágtatott a terembe. A gondnok nyilván futva tette meg az utat a bagolyházig, mert zihált, ritkás haja az égnek meredt, beesett, kékeres arcán két piros folt égett. A nyomában Mrs. Norris is besétált; éhes nyávogással bámulni kezdte a baglyokat, akik fészkelődve néztek vissza rá. Egy nagy barna példány fenyegetően csattintott a csőrével.

- Megvagy! – sziszegte a dühtől és a kifulladástól remegő állal Frics, s egy döngő lépést tett Harry felé. – Tudok róla, hogy egy szállítmány trágyagránátot akarsz rendelni!

- Nem – nézett farkasszemet a férfival. – Umbridge professzor valótlant állít. Nem áll szándékomban trágyagránátot venni.

- Honnan...?

- Egyébként is, most megyünk Roxmortsba – vont vállat. – Miért hozatnám bagolypostával, ha magam is meg tudom venni?

- Ahá! Tehát mégis csak...

- Nem – ismételte unottan.

- ... De ha visszajövetelkor megérzem rajtad a szagát! – fenyegetőzött Frics, azzal ledöcögött a lépcsőn. Mrs. Norris még egy utolsó, sóvárgó pillantást vetett a baglyokra, majd követte.

A fiú nem sokkal később ugyan ott távozott, s lesietett a megbeszélt helyre. Már mindenki csak rá várt, így egy bocsánatkérést követően elhagyták a kastély épületét és felültek a legközelebbi üres, thesztrál vontatta szekérre.

- Kinek mi a terve mára? – pillantott végig barátain. Pansy furcsán nézett vissza rá, s egy másodperccel később meg is szólalt:

- Természetesen megyünk veled arra az önvédelmi tanfolyamos gyűlésre – jelentette ki egyszerűen.