What if...? - A másik út

4. év - Mordon

Flitwick-kel való órája után valóban meglátogatta mentorát a pincében lévő magánlaborban, aminek vége az lett, hogy együtt főztek meg pár gyógyszert és ellenszert a gyengélkedőre. Közben megvitatták a fiú nyári teljesítményét, ők ugyanis az egész vakáció alatt kommunikáltak bagolypostával. A férfi kéthetente küldött tanoncának újabb és újabb munkákat, melyeket az hiány nélkül mind megcsinált, s ezek mellett készítette a Szt. Mungónak az egyéb varázsitalokat. A különóra végére abban maradtak, hogy Harry bájitaltanon mindig egyedi, felkészítő jellegű feladatokat fog kapni. Valamint hetente legalább egyszer együtt fognak kotyvasztani, és Perselus szavát adta, hogy ezen alkalmakra ritkábbnál ritkább recepteket fog hozni. 

A sebhelyesnek nagyon jól esett tanára segítőkészsége, így megkockáztatta, hogy amikor köszönetet mondott neki, a férfi keresztnevét használta. Piton erre lefagyott, ő pedig inkább kimenekült a laborból, még mielőtt robbant volna. 

A másnapi órái gyorsan elteltek. Délelőtt volt egy átváltoztatástanja és egy számmisztikája a hollóhátasokkal, aztán kimentek a hármas üvegházba a hugrabuggal. Ebéd után mágiatörténelem és mugliismeret várt rá. Az utóbbin túlesve táskástól, mindenestül a park irányába vette az irányt, hogy ott írja meg leckéit. Végül azonban nem érte el. 

Az iskola falai közrezártak egy aprócska kertet, s itt bukkant rá diákok egy nagyobb csoportjára. A tömeg egy félkört alakított ki, melynek középpontjában az önfeledten vigyorgó Ron és Daniel állt. Velük szemben egy fehér görény pattogott, mintha trambulinon ugrálna. A szegény állatot új tanáruk, Mordon mozgatta pálcája pöccintéseivel. Harry a jelenetet látva először nem is tudta mit gondoljon – az öreg valóban flúgos volt, ahogyan azt írták. 

A sebhelyes odasietett barátaihoz, de már ekkor feltűnt neki pár dolog. Elsősorban a szőke hiánya, és a mardekárosok – rémült, dühös, kétségbeesett – arckifejezései. 

- Ugye az ott nem...?! – fordult Theo felé. A fiú csak mérgesen biccentett egyet.

Harry előhúzta pálcáját, és a görényre irányította.

- Invito Draco! – hangja parancsoló volt.

A nézőközönség azonnal rákapta pillantását. A két griffendéles arcáról leolvadt a vigyor, Mordon ellenben összehúzott szemmel nézett rá. Szó szerint érezhető volt a feszültség a levegőben.

A negyedikes újabb intésére az állat pörögni kezdett tengelye körül, és egy másodperccel később a görény visszaváltozott Dracová. A mardekáros fiú nyögdösve hevert a kőpadlón; szőke haja borzasan lógott lángvörös arcába. A tanár egészséges szeme egy pillanatra megvillant, majd Harry tekintetét kezdte keresni. Meg is találta – az elsötétült zöldek villámokat szórtak az irányába.

- Ezt még is mire véljem? – hallották meg ekkor McGalagony döbbent hangját. A nő valószínűleg mindent látott a végéből. – Fenyítésre sosem használunk transzformációt! – sápítozott McGalagony. – Dumbledore professzor biztosan mondta magának...

- Igen, mintha említette volna... - Rémszem közönyösen megvakarta borostás állát. – De gondoltam, hadd ijedjen meg egy kicsit...

- Mi itt büntetőfeladatot adunk, Alastor! Vagy beszélünk az illető házvezető tanárával!

- Ám legyen, beszélek vele – bólintott Mordon, megvetően végigmérve áldozatát.

Draco, akinek még mindig könnyezett a szeme a fájdalomtól és a megaláztatástól, gyűlölködve nézett vissza rá, s motyogott valamit, amit még a közelében álló Harry sem hallott.