What if...? - A másik út

3. év - Erdő

A pálca hegyéből kékesfehér fénycsóva tört elő, s a patkány egy pillanatig a levegőbe emelkedett – Ronald rémülten ugrott fel helyéről –, majd visszazuhant a padlóra. Ekkor újabb vakító villanás következett, azután...

Harry úgy érezte, mintha egy fejlődő fáról készült gyorsított felvételt nézne. A padlóból kinőtt egy fej, aztán egy törzs, abból kezek és lábak hajtottak ki, és mire észbe kapott, már egy görnyedt, kezét tördelő ember állt Makesz helyén. A férfi meghökkentően alacsony volt, alig magasabb, mint Harry. Ritkás, seszínűhaja kócosan meredt a levegőbe, félig eltakarva kopasz feje búbját. Alkatánál fogva pocakos embervolt, de látszott, hogy rövid idő alatt rengeteget fogyott. Mocskos bőrét sűrű, fekete szőr nőtte be, hegyes orrával és apró, vizenyős szemeivel így, emberalakban is patkányra emlékeztetett. Rémülten zihálva körülitézett a szobában, s a sebhelyes észrevette, hogy lopva az ajtó felé pislog.

- Szervusz, Peter - köszöntötte Lupin, olyan derűs nyugalommal, mintha a patkányok naponta változtak volna körülötte régi diákcimborákká. – Rég nem láttuk egymást.

- R-R-Remus... – cincogta Pettigrew. Alaposabban körülpislogva azonnal kiszúrta Dumbledoret – akinek nem mert a szemébe nézni – és Harryt – aki túlságosan hasonlított Jamesre, így róla is gyorsan elkapta a tekintetét.

Caramel ekkor tért magához döbbenetéből, s rögtön egy dementorért küldött, ami szemmel láthatóan nem tetszett az igazgatónak.

Ezek után felpörögtek az események. A miniszter levelet küldött az aurorok kapitányának és a Wizengamot-nak; Petert az egyik roxforti toronyba vetették, ajtaja elé Azkaban egyik őrét állították. Nem sokkal ez után felhívták Siriust is, akit a Pettigrew melletti szobába zártak – szerencséjére dementori felügyelet nélkül. Harry átadta Caramel-nek az emléket, aztán Lupinnal együtt várták a további történéseket.

A két animágust még aznap este átszállították Angliába, a Mágiaügyi Minisztérium egy-egy zárkájába. Az estét ott töltötték, másnap kora délután pedig beidézték őket az első tárgyalásukra, ami Sirius későbbi elmondásai alapján nem indult túl jól. Rengeteg riporter volt jelen már a kezdetektől, annak ellenére, hogy a miniszter diszkréten kezelte a helyzetet, és kizárólag a Wizengamot tagjainak szólt – az aurorokat kivéve. A leghangosabb, legbecsmérlőbb és legtöbbet kérdező egy Rita Vitrol nevű nő volt, akinek cikke később a Reggeli Profétában jelent meg.

A tárgyalás maga négy órát vett igénybe egy-egy nagyobb szünettel. A legelején sokan kritizálták Caramel-t a döntéshozatala miatt, miszerint Sirius Black nem kapta meg a dementorcsókot azonnal, még a Roxfortban. A kormányfő vért izzadt és tekintélye is kissé megcsappant, mire rendes irányba tudta terelni a tanácskozás menetét. A döntéshozók elé tárta az egyes számú bizonyítékot, az emléket. Miután a teremben összegyűltek megvitatták a hitelességét – Vitrol felvetette, hogy csak egy hamisítvány –, és Sirius is megesküdött, hogy Veritaserum hatása alatt ugyan ezt a történetet mondaná el, behozták – inkább rángatták – Peter Pettigrew-et. Hatalmas volt a csodálkozás, de ekkor már érezhetően változni kezdett a wizengamoti tagok álláspontja. Sirius fellélegezhetett. Azonban...

Természetesen, hogy azért ne menjen minden rendben, Rita Vitrolnak fel kellett tennie a kérdést: „Black mégis, hogyan szökött meg az eddig kitörhetetlennek hitt Azkabanból?". Caramel erre habogni kezdett, és ekkor iktatták közbe a következő nagy szünetet.

A pihenőután Sirius minden részletét elmesélte a szökésének, mire a döntéshozók és Vitrol újra talált egy kifogásolható tényezőt a férfi ártatlanságában. És ekkor lépett közbe a miniszter egy bizonyos személy előzőleges „noszogatására".