What if...? - A másik út

6. év - Halálfaló

A buli, amit a lányok hangszigetelő bűbájjal ellátott hálószobájában tartottak, sokáig elhúzódott. Rengeteget beszélgettek, varázslójátékokkal játszottak, s minden ételt és italt elpusztítottak. Az öt fiú hajnali három óra körül osont át saját körletük csendes folyosójára. Harry kivételesen nem bánta volna, ha sokáig aludhat, hiszen az este folyamán még járőröznie is kell majd; ennek ellenére reggel hatkor felkelt, és nem volt képes visszaaludni. Furcsán kellemetlenül érezte magát, így elment lezuhanyozni. Azonban a forró fürdő sem oszlatta el a gyomrában lévő csomót. Meleg ruhát vett magára és egy könyvvel a kezében elindult az iskola parkjába.

Nem tudta hová tart, mikor belegázolt a térdig érő, csillogó fehér hóba. Mintha egy szokatlan erő húzta volna maga felé. Végül a Fekete-tó partján álló fűzfa alatt telepedett le. Kiszórt a környezetére egy melegítő bűbájt, aztán belemerült az olvasmányba, ami kivételesen nem horcruxokról szólt.

Háromnegyed óra elteltével a hó ropogására kapta fel fejét. Nem messze tőle egy magas, griffendélpiros pulcsiba bújt alak állt. A személy rémesen soványnak tűnt, bőre sápadt volt, szeme alatt sötét karikák húzódtak. Ellenben különös, erős aurájából a magabiztosság érzete áradt. Kiállása is határozottságot tükrözött, ami felkeltette a sebhelyes figyelmét.

- Miben segíthetek, Moriarty? – nézett évfolyamtársa szemeibe.

- Még én sem tudom – vont vállat a fiú egykedvűen, s lehuppant Harryvel szemben, a meleg zónában. – Felix vezetett ide – tette hozzá.

- Oh, szóval felhasználtad a nyereményed – értette meg a sebhelyes. – És mond csak... mi ejtett pont most olyannyira kétségbe, hogy igyál belőle?

- A nyomás – Daniel könnyedén mondta ki, de a végére elszorult a torka. – A családom veszélyben van, és ha nem ölöm meg pár hónapon belül Dumbledoret, akkor valószínűleg mind meghalunk.

A mondat befejeztével szája elé kapta kezét, de már mindegy volt; a mardekáros pedig fejben összerakta a puzzle darabjait.

- Ez... én... nem tudom miért mondtam ezeket.

Harry elgondolkozott. Az igazgató év elején azt kérte tőle, ne avatkozzon bele a dologba. Ebben az esetben azonban – ugyan nem teljesen önszántából – Moriarty maga kereste meg őt.

- Ne aggódj, Daniel, már régóta tudok róla, hogy te és az édesapád halálfalókká váltatok – bejelentésére a griffendéles szemei elkerekedtek, kezei fegyver után kaptak. – Invito varázspálca! – dünnyögte a sebhelyes unottan. – Idejössz segítséget kérni, vagy legalábbis az elfogyasztott Felix Felicis, aztán rám akarsz támadni? Szerinted a szerencselé miért hozzám hozott? – dorgálta a fiút, mintha az egy kisgyerek lenne. – Tisztában vagyok a helyzeteddel, és ha elmagyarázod a részleteket is, akkor segítek neked!

A fiatal halálfaló mély hallgatásba süppedt. Tudta, hogy Potter erős, de hát mégis mennyire? Hiszen a Sötét Nagyúrról van szó! Reszketeg sóhaj hagyta el a száját.

- Az egész nagyon gyorsan folyt le – kezdett mesélni Daniel halkan. – Apa június végén kapott egy felszólító levelet, ami röviden és tömören arra utalt, hogy aranyvérünknél fogva kötelességünk lenne hozzá csatlakozni. Ezt követően tudtuk, éreztük, hogy megfigyelnek minket. A szüleink tartózkodtak mindkét féltől, egyik oldalhoz sem akartak csatlakozni. Mégis... apa elhatározta, hogy segítséget kér Dumbledoretól – fejét lehajtotta, de térdén landoló könnycseppjeit nem tudta elrejteni. – Aznap este támadtak ránk. Anya csúnyán megsebesült, rajtam és apán pedig Cruciatus-t hajtottak végre. A húgom... – pillantott föl kétségbeesett arccal – Melissa akkor már a szobájában volt, és én... hallottam az ijedt sikoltásait, de... elrabolták őt.