What if...? - A másik út

2. év - SVK

A Roxfortban töltött idei első teljes nap egy vasárnap volt. A legtöbb gyerek kihasználta ezt, és az épületen kívül foglalta el magát. Voltak akik a fűben heverészve süttették magukat vagy éppen lábukat lógatták be a Fekete-tóba; sokan nagyobb csoportokra bomlottak és csak beszélgettek mindenféléről; a Weasley ikrek bizniszeltek; és természetesen volt legalább két olyan diák, aki olvasott/tanult.

A Mardekár-Hollóhát páros a tóparti hatalmas tölgyfa árnyékában ült, hátukat a növény törzsének döntve. Mindkettőjük kezében egy-egy könyv, azt bújták teljes izgalommal. Két órával ezelőtt még fordítva voltak náluk az olvasmányok, de miután Hermione befejezte, öt percre rá Harry is felnézett sajátjából, így hát cseréltek.

- Holnap veletek kezdünk – mondta Harry mikor már visszafelé sétáltak vacsorára.

- Dupla gyógynövénytan – biccentett a lány – Alig várom a Sötét Varázslatok Kivédését – csillant meg a szeme – Mondjuk csak kedden lesz, de akkor dupla. Lockhart fantasztikus ember. Az a rengeteg könyv, és a hőstettei... - áradozott.

- Ugyan Mione – nézett furcsállóan Hollós barátnőjére – Neked kicsit sem furcsa a pasas?

- Dehogyis. Megvan a maga stílusa, de...

És csak mondta és mondta tovább a bájgúnár férfiról a szentbeszédet. Harry egyáltalán nem értett vele egyet, de nem vitte rá a lélek, hogy ezzel bántsa meg a boszorkányt.

- Jó étvágyat. Holnap találkozunk – köszönt el a nagyterem ajtajában.

- Neked is. Szia – szaladt el a lány.

Másnap reggel a két ház tanulói szinte egyszerre értek oda az üvegházakhoz, a klikkesedés azonban egyértelműen látszott. Most még Harry és Hermione is inkább a sajátjaival beszélgetett.

Lassan két perce becsöngettek, így mindenki forgolódva kereste Bimba professzort. A zömök kis boszorkány hamarosan be is futott társaságával együtt, aki nem más volt, mint a Hermione által úgy imádott Gilderoy Lockhart. A munkájához híven sokszor termőföldes, poros, vágásokkal teli nővel szemben a férfi makulátlan türkizkék talárt viselt, és arany haján hátracsapott, aranyszegélyes kék süveg díszelgett. Harry – és szeme sarkából látta, hogy hálószobatársai is – undorodva nézett végig rajta.

- Áh, szervusztok! – köszöntötte Lockhart sugárzó mosollyal a várakozó tanulókat. – Épp most mutattam meg Bimba professzornak, hogyan kell gyógykezelni egy fúriafűzet. No de, a világért se gondoljátok, hogy jobb vagyok nála gyógynövénytanból! Csak épp sokszor volt alkalmam találkozni ezzel az egzotikus növénnyel útjaim során...

Az amúgy víg kedélyű Bimba professzor most furcsán mogorvának tűnt, az újdonsült SVK tanár szavaira pedig még jobban elsötétült a tekintete.

- Ma a hármas számú üvegházban fogunk dolgozni – jelentette be jó hangosan, azzal el is indult a sor elejét vezetve.

A tanulók izgatott lelkesedéssel fogadták a hírt, ugyanis elsős korukban csak az egyes számú üvegházba léphettek be, és valamennyien tudták, hogy a kettes és hármas sokkal érdekesebb és veszélyesebb növényeket rejt.

Lockhart észrevehette, hogy a figyelem már nem rá irányul, így feltűnésmentesen eloldalgott a helyszínről.

Az üvegházba belépve Harryt megcsapta a tipikus „kertészkedés" illat, amit nyáron is érzett a tulipánok és rózsák között. Mivel a diáksor végét zárta, óvatosan behúzta maga mögött az ajtót. Körülnézve már teljesen más kép volt előtte mint Privet Drive-i lugasa, de ez csak boldogabbá tette. Ami azonnal szemet szúrt neki, az a kecskelábú pad volt, tele színesebbnél színesebb fülvédőkkel. A bolyhos tárgyak látványára még egyszer, alaposabban körülnézett.