What if...? - A másik út

5. év - Főhadiszállás

A nyári szünet első pár hete borzalmasan telt Harry számára. Rémálmai nem hagyták aludni, nap közben pedig egyedül volt önmarcangoló gondolataival. Sirius, Eliza és Remus is a minisztériumban dolgoztak. Az előbbi – miután SVK tanárként végzett a Roxfortban – áthelyeztette magát a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályára, azon belül a Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestülethez. Az utóbbi munkát kapott a Varázslény-Felügyeleti Főosztályon, mint a Vérfarkassegítő Iroda bennfentes alkalmazottja. Az ügyosztály külön örült, hogy tapasztalt munkatársat kaptak, s verték a fejüket, amiért nem jutott eszükbe előbb felvenni egy Remushoz hasonló embert.

Így tehát Harry hosszú órákra egyedül maradt a Black-házban. Tengernyi szabadidejét olvasással, bájitalfőzéssel, vagy éppen Siporral beszélgetve ütötte el, azonban sokszor megtörtént, hogy figyelme a legapróbb dolgok miatt elterelődött, s olyankor gyakran varázsitalai, na meg a magánlaborja falai bánták.

A változás akkor következett be, mikor július közepén Dumbledore megjelent a Grimmauld téren, és közölte vele: a Főnix Rendje beköltözik hozzájuk.

Aznap délután keresztapjai sokat meséltek neki. Beszámoltak a Voldemort bukása előtti időszak nagyobb eseményeiről, a szervezet működéséről és régi tagjairól – köztük a szüleiről; elregélték milyen feladatokat kaptak akkoriban, mint friss roxforti végzettek; felsorolták a hősi áldozatokat, majd halkan megsúgták, hogy jelenleg is vannak fontos tennivalóik, amikkel egészen jól állnak. Eliza bevallotta, bár ott volt azon az estén, amikor Harryék visszaértek a temetőből, a minisztérium olyan hatásosan tussolta el az ügyet és sulykolta a hazugságot, hogy az incidens után pár nappal csúnyán összeveszett Siriusszal.

A sebhelyes tudott az esetről, s félig-meddig hálás is volt a szituációnak, mivel ennek köszönhetően csillogtak most ott a pár kezén az eljegyzési gyűrűk. Az animágus a békülést követően azonnal letérdelt barátnője előtt, ugyanis teljesen kétségbeesett annak a gondolatától, hogy még egy szerettét elveszíti Voldemort miatt. Az esküvőt Harry ötödik évének téliszünetére tervezték.

A Rend betelepedésével a ház többé nem volt magányos napközben – egy vagy két ember mindig mászkált náluk. A fiút ez különösebben nem érdekelte, lelki ébredését követően szó szerint belevetette magát az önfejlesztésbe. A könyvkupac-halmok mögül hamarosan ki sem látszott; jegyzetei a saját készítésű elixírekre vonatkozóan napról napra bővültek; segítségkérő levelet írt egyik tanárának; gyakorolni kezdte a pálca nélküli varázslást; valamint kutakodni kezdett a nagymúltú aranyvérű család könyvtárában, a 'sötét mágia' szekciójában. Hát maradjunk annyiban, hogy a kis méretű bibliotéka hetven százalékát azok a szerzemények tették ki.

A felkeresett tanerő összesen ennyit válaszolt: Rendben. Perselus Piton három nappal később, fáradtan jelent meg a ház előszobájában.

- Hello, ... Perselus – köszönt a szemüveges bizonytalanul.

- Szia, Harry – biccentett a férfi. – Felfogtam, amit a levélben írtál, de kérlek fejtsd ki pontosan mire gondoltál.

- Akkor menjünk fel a szalonba – indult el felfelé a házigazda.

A társalgó kivilágítatlan szobájába belépve Harry arra az öt gyertyára koncentrált, amiken az utóbbi napokban gyakorolt, s a helyiség hirtelen fénybe borult. Háttal állt mentorának, így lemaradt annak reakciójáról, azonban gyanította, hogy nem sok mindent lehetett volna leolvasni az arcáról.

- Először is szeretném tudni... Jó a feltételezésem, ha úgy gondolom, Dumbledore kémkedni küldött a halálfalók közé?

A fekete szemek megvillantak. Piton mérlegelt, majd lassan, némán bólintott.