What if...? - A másik út

6. év - Az új tag

Harry Potter és Albus Dumbledore együtt lépett be a Főnix Rendje munkájának alárendelt ház konyhájába. A páros megállt, s határozott tekintettel végignézett az egybegyűlt tagokon.

- Üdvözlök mindenkit – köszönt az idősebb. – Azért hívtam össze a mai rendhagyó megbeszélést, mert újabb taggal bővül szervezetünk – jelentette be, miközben kezével egyértelműen jelezve a sebhelyes felé intett.

- Albus, ugye ez...

- De hiszen Harry még kiskorú!

- Mire véljük ezt, Dumbledore?

- Csöndet kérek! – állította le a zúgolódást határozottan, egyben türelmesen a kérdezett. – Rövid magyarázatot adhatunk, de a véleményemet nem másítom meg, és szeretném, ha tiszteletben tartanátok a döntésemet! – fejezte be, s átható kékjeit a fiúra fordítva biccentett egyet.

- Az első dolog, amit tisztázni szeretnék, az az, hogy nagykorúsíttattam magamat, tehát ha tizenhét még nem is, de varázslás szempontjából beszámítható és hasznos vagyok – mondta emelt, mégis higgadt hangon Harry. – Mint tudhatjátok, a prófécia rólam és Voldemortról szólt. A teljes, valamint pontos jóslat megismerésével nyilvánvalóvá vált számomra, hogy hatalmas szerepem lesz a gonosz legyőzésében... Ennek érdekében hosszasan elbeszélgettem az igazgató úrral, aki szintén ismeri a jövendölés tartalmát – mondandóját néma csend fogadta. – Továbbá szeretném veletek közölni, hogy Sirius segítségével létrehoztam egy menedékházat azon gyermekek és felnőttek számára, akik családjaik miatt a halálfalók köreibe kényszerülnének, azonban megtagadják a nézeteiket. A Mardekár ház több, mint fele elfogadta a felajánlott segítséget – tette hozzá nyomatékosan.

- Elismerésem, kölyök – recsegte Alastor Mordon nem sokkal később. – Az új tagra! – emelte magasba whiskys poharát.

Egyesek büszke mosollyal, mások még mindig kétkedve, féltéssel néztek a Kiválasztottra – ahogy mostanság hívták –, de ez Harryt nem hatotta meg. Elhatározta magát, és Dumbledore-ral másnap a tettek mezejére lépnek az – öreg elmondása szerint.

Az elkövetkező két napban a sebhelyes ellátogatott a Roxfortba, azon belül az igazgatói irodába, ahol az idős mágus összegyűjtött emlékeit vizsgálták meg közösen. A tények szerint Tom Denem már kiskorában is a sötétség és kegyetlenség felé húzott, s első horcruxát hatodik tanévében készítette el apai-ági családja kivégzésével. A második áldozata Hugrabug Helga egyik leszármazottja, Hepzibah Smith volt. A nő értékei közül két dolog tűnt el: Hugrabug arany kelyhe és Mardekár ezüst medálja. A legfontosabb emléknek a Horatius Lumpsluck-tól szerzett bizonyult. Ezzel egyetlen aprócska gond volt, mégpedig, hogy tulajdonosa meghamisította azt.

A szünet második hétvégéjén Harry és Dumbledore ellátogatott ahhoz az árvaházhoz, amelyben Merope Gomold világot adott Anglia későbbi legsötétebb mágusának. A helyszín azonban a közel hatvan éves emlékhez viszonyítva nagyon megváltozott. Az öreg épület helyén egy félig lebontott, gazzal benőtt ház állt; a fekete kerítés előtt és mögött egy-egy sárga markoló várakozott; táblák, s szalagok kerítettek el egyes részeket. Összességében egy építkezés területére érkeztek. Álcázó bűbáj használatával alaposan átvizsgálták a helyet, de nem találtak semmit.

Másnapi céljaik közé a Gomold és Denem családok elhagyatott házai, valamint a városhoz tartozó temető tartozott. Harry úgy döntött, nem szeretné látni és ezzel valószínűleg újraélni az egy évvel azelőttieket, ezért szétváltak. Ő a közelebbi házhoz ment, míg az öreg mágus szétnézett a temetőben, ahol Voldemort apját és nagyszüleit temették el. A Gomold házba közösen léptek be. Dumbledore úgy vélte – s gyanúját a sebhelyessel is megosztotta –, hogy azon a helyen fognak rábukkanni a gyűrűre, amit utoljára Morfin Gomold kezén fedezhettek fel.