What if...? - A másik út

2. év - Titkok Kamrája

Harry már jó néhány Roxfortbeli lakomán részt vett, de ehhez foghatót még nem élt át. Vicces volt nézni, hogy mindenki teletömi magát az éjszaka kellős közepén, méghozzá pizsamában. A fiú nem evett túl sokat, és a mókázásból sem vette ki teljesen a részét, ugyanis kifejezetten fáradt volt az események után. Barátait ez nem különösebben érdekelte. Ők nagyon örültek annak, hogy épségben visszaért, és még plusz pontokat is szerzett a háznak. Az ünnepség hajnali három óráig tartott.

Másnap a tanórákat nem tartották meg, viszont a déli étkezés előtt Dumbledore tájékoztatta őket a továbbiakról. Még majdnem három teljes hónap vissza volt a tanévből, melynek végén vizsgát kell tenniük. Természetesen a baziliszkusz áldozatainak nem volt kötelező ezt megírni, de ha még is megakarták, akkor a tanárok gyorstalpalókkal segítették behozni a lemaradásukat.

Gilderoy Lockhart hiányát nem tudták egy csettintéssel megoldani, így végül maga az igazgató állt a katedrára. Harry akármennyire is nem szerette a mágus hozzáállását egyes dolgokhoz, azt mindenképp el kellett ismernie, hogy a férfi hatalmas varázsló. Könnyedén és érthetően magyarázta a tananyagot, s ha a Mardekáros fiú plusz tudásért jelentkezett, mindig szentelt rá egy kis figyelmet.

Valamennyi kviddics meccs pótlásra került. A csapatoknak volt két és fél hetük bepótolni az elmaradt edzéseket, aztán onnantól kezdve minden második héten pályára lépett két csapat. Az első mérkőzés a Hollóhát-Mardekár volt, melyen Harry iskolai rekordot döntött: a kezdést jelző síp még csak három perce szólalt meg. A kék egyentalárt viselő csapat bedobta első (és egyben utolsó) gólját. Harry ráhasalt seprűjére, kilencven fokban emelkedni kezdett, majd boldogan rázni kezdte jobb kezét, melyben ott csillogott az arany cikesz.

- Hölgyeim és Uraim, örömömre szolgált, hogy én kommentálhattam az évszázad legrövidebb meccsét – harsogta Lee Jordan a mágikusan felerősített mikrofonba. – Harry Potter elkapta a cikeszt, ezzel 10-150-re megnyerve a meccset.

A következő fordulóban a Griffendél csapott össze a Hugrabuggal. Ez a meccs az előzővel ellentétben nagyon hosszúra sikeredett. A két fogó mindig megzavarta egymást, s mikor végül a sárga egyenruhát viselő Scharlotte Doyle a markába zárta a fürge kis labdát, az állás 240-300 lett. A két csapat három és fél órán keresztül repkedett a magasban.

A harmadik megmérettetés a Hollóhát vs. Griffendél volt. Az ő meccsük 130-220-al végződött.

- Figyelem – kiáltotta el magát Marcus Flint a Mardekár öltözőjében. – Ez az utolsó meccs, ezen múlik minden.

- Úgyhogy csak lazán és vidáman – vigyorgott körbe Harry.

- A tabella második helyén állunk jelenleg – folytatta rendületlenül a csapatkapitány –, százhúsz ponttal lemaradva a Griffendél mögött. Ezt egy cikesszel simán el lehet intézni – pillantott fogójára.

- Úgyhogy csak lazán és vidáman, Harry – kacsintott Annabell a fiúra.

- Meg lesz – tartotta fel hüvelykujját mosolyogva.

- Pofa be! – kiáltott rájuk Flint. – Nem mondom, hogy eleget edzettünk, de a saját véleményem szerint nagyon is jó állapotban van a csapat. A második félév első meccsét könnyedén megnyertük, erre sem kell ráparázni... Mindenki adja a legjobbat, és akkor miénk lesz a kupa – fejezte be szónoklatát, majd előre nyújtotta lefelé fordított tenyerét.

Hat csapattársa hozzá igazodva körbe állt, kezüket pedig az ötödikesére tették.

- Mardekár – kiáltották egyszerre, karjuk a magasba lendült.