What if...? - A másik út

5. év - Újabb

Sirius és Elizabeth esküvőjét a Blackek egy tengerparti nyaralójának kertjében tartották. A férfit nem fűzték kifejezetten jó emlékek a helyhez, de az esemény megtartásához tökéletes terepet nyújtott. Fehér, vászonszerű anyagból egyik oldalán nyitott sátrat húztak fel, mely alatt folyamatosan szobahőmérséklet uralkodott. A díszítés kék – minden mennyiségben és árnyalatban –, illetve arany volt. A kúria valamennyi emeletét és szobáját kitakarították, mivel néhány meghívott vendég jelezte azon szándékát, hogy hamarabb menne.

Az utolsó héten Siport áthelyezték az üdülőbe, s Harry – rá hallgatott a legszívesebben – irányítása alatt munkára fogták. A manó, életkora ellenére nagy segítségükre volt. Például ő színezte át a rózsákat és orchideákat kékre és aranyra; vetette be a hálószobákban az ágyakat; készítette el az ételeket, valamint desszerteket az ünnepségre.

Andromeda és Ted Tonks három nappal a menyegző előtt érkezett meg, őket Elizabeth családja követte. Az ara szülei kedves, aranyos emberek voltak. Jobbjukon harmadik, legfiatalabb gyermekük – Abigail – állt; bal oldalon a két nő bátyja – Wynand – fogta egyik kezében négy éves lányát, másikkal felesége derekát. A kicsi – Amelia – egy szőke, őzike szemű tünemény volt, aki a gyűrűvivő szerepét fogja betölteni. Továbbá a Weasleyk – a pihenést igénylő családfő is –, és Hermione cuccolt még át előbb, habár ők sokat segédkeztek a munkálatokban. A hollóhátas boszorka Sirius személyes meghívásával volt hivatalos a rendezvényre.

A nagy nap minden gond nélkül zajlott le. A vendégek időben megérkeztek; Elizabeth gyönyörű, Sirius fess volt; a helyszín külcsíne elnyerte az emberek tetszését. Az eskető szokásosan unalmas beszéde után a pár megcsókolta egymást, s Harry ekkorra időzítette a papírokat. Egyszerű pergamendarabok voltak „Sok Boldogságot!" felirattal, de az újdonsült házaspár, Remus és ő tudták a jelentését (így találkoztak először: egymásnak ütköztek - Liza iratai százfelé repültek). A lapok aztán aprócska, aranyszínű pillangókká színeződtek és hajtódtak, s egy-egy kerek étkezőasztalra szálltak, amik ennek hatására a sátor széléhez húzódtak. Egyesek megtapsolták az elegáns megoldást.

Harry táncolt Elizabeth-tel, Hermionéval, Abigail-lel, a kis Amelia-val, Mrs. Weasleyvel, McGalagonnyal, Tonksszal, Andromedával és Ginnyvel. A vörös hajú lány meseszép volt, s a fiúnak el kellett végre ismernie magában, hogy tetszik neki a legfiatalabb Weasley. Sötétkék pántos ruhája kiemelte vékony, de a kviddicsedzésektől formás alakját. Az öltözet hátrésze csípőig teljesen nyitott volt, amit ő akkor vett észre először, mikor a kezdőpozíció miatt megfogta partnere hátát. Tenyere bizsergett, s zöldjeit a griffendéles arcára kapta, amin halvány pírt fedezett fel.

Kellemes érzés fogta el, de aztán lelki szemei elé bekúszott egy kép a Szükség Szobájáról és egy bizonyos fagyöngyről...

- Tudod – kezdte halkan a lány –, még mindig nagyon szokatlan, hogy szemüveg nélkül vagy... De jól áll – suttogta a végét.

Karácsony napján, mikor Perselustól megkapta bájitalmesteri oklevelét, a pápaszemes első dolga volt bevenni a saját maga által fejlesztett főzetet, mely csodákat művelt zöld íriszeivel. Látómezője tiszta volt, talán egy fokkal még az átlagnál is jobb. Ezt követően az arccsúfító, körkeretes tárgyat keresztapjával rituálisan megsemmisítették.

- Köszönöm... azt hiszem.

A szám végén Ginnyt lekérte Fred, akinek ikertestvére éppen Hermionéval táncolt megállás nélkül. Ők egy sokkal meghittebb testhelyzetben dülöngéltek és forgolódtak – a lány feje George mellkasán pihent, a fiú karja a hollóhátas derekára tekeredett.

- Minnie, emlékszel még, hogy... – hallotta meg keresztapját maga mögött.

- Hogy James-szel házasságkötési ajánlatokkal bombáztatok? – fejezte be McGalagony a kérdést. – Igen. A leveleitek mind egy szálig a dolgozóasztalom fiókjában vannak – vallotta be.