What if...? - A másik út

4. év - Ne már!

A három igazgató lépett be utoljára a terembe. Madam Maxime láttán a beauxbatonsos diákok nyomban felpattantak. A teremben néhányan nevettek, de a vendégek ügyet sem vetettek rájuk. Nem ültek le addig, amíg az óriási nő helyet nem foglalt Dumbledore balján. Az ősz varázsló maga állva maradt, jelezve, hogy szólni kíván. Többen pisszegni kezdtek, s a terem elcsendesedett.

- Köszöntök ezen a szép estén minden bentlakót és – különösképpen – minden vendéget – szólt Dumbledore, széles mosolyt villantva a külföldi diákokra. – Nagy örömömre szolgál, hogy a Roxfortban üdvözölhetem a hölgyeket és urakat. Szívből remélem, sőt bízom benne, hogy itt-tartózkodásuk a kényelem és a kellem jegyében telik majd.

Az egyik beauxbatonsos lány, akinek a feje ki se látszott egy vastag sálból, leplezetlen gúnnyal felnevetett. Harry látta, hogy Hermione testtartása megfeszült, és arckifejezése sem ígért túl sok jót, azonban türtőztette magát – nem szólalt meg.

- Tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor – folytatta Dumbledore. – Addig is egyenek-igyanak, és érezzék otthon magukat! – azzal leült, és nyomban beszélgetni kezdett Karkarovval.

Az aranyedények a szokásos mágikus módon megteltek.

- A manók ezúttal rendesen kitettek magukért – nézett végig Tracey csillogó szemmel az asztalon.

Harry hallgattak a bolgárok társalgását – a Roxfortot hasonlították össze saját iskolájukkal –, és barátai beszélgetését, ami egy idő után egybefolyt. Draco megszólította Krumot, aki tört angoljával válaszolt is, és innentől kezdve mindenki kérdezett mindenkit.

Húsz perccel a vacsora kezdete után két ember érkezett, ezzel értelmet adva a Karkarov és Madam Maxime oldalán álló magányos székeknek, amiket most el is foglaltak. Az újonnan érkező férfiakban a sebhelyes azonnal felismerte Ludo Bumfoltot és Bartemius Kuport.

Miután az aranytálak végleg megszabadultak tartalmuktól, Dumbledore újra felállt. A teremben mindenki fészkelődni kezdett, s a kellemes izgalom Harryre is átragadt. A Griffendél asztalánál Fred és George Weasley előredőltek, és feszült figyelemmel meredtek a mágusra. Nyílt titok volt, hogy szándékukban áll a pártatlan bíra kijátszása, ezzel a Trimágus Tusára való benevezés.

- Elérkezett a nagy pillanat – szólalt meg az igazgató, végigjáratva tekintetét a felé forduló arcokon. – Hamarosan kezdetét veszi a Trimágus Tusa. Mielőtt behozzuk a ládát, röviden elmondanám, hogy milyen különleges szabályok lépnek érvénybe ebben a tanévben. Mindenekelőtt azonban bemutatom a minisztériumból érkezett vendégeinket: Bartemius Kupor urat, a nemzetközi máguskapcsolatok főosztályának vezetőjét... – gyér taps hangzott fel – és Ludo Bumfolt urat, a varázsjátékok és mágikus sportok főosztályának vezetőjét.

Bumfoltot a diákok sokkal lelkesebben köszöntötték, mint Kuport – vagy mert híres terelőjátékos volt, vagy pusztán rokonszenvesebb viselkedése miatt. Ludo Bumfolt kedélyes integetéssel köszönte meg a tapsot. Bartemius Kupor még csak el se mosolyodott, mikor Dumbledore bemutatta.

- Bumfolt és Kupor urak az elmúlt hónapokban nagyon sokat fáradoztak a Trimágus Tusa megszervezésén – folytatta Dumbledore. – Karkarov professzor, Madame Maxime és jómagam mellett ők is részt vállalnak majd a bajnokok teljesítményét elbíráló zsűri munkájából.

A "bajnokok" szó elhangzása egy csapásra felélénkítette a diákok lankadó figyelmét. Ezt bizonyára a öreg mágus is észrevette, ugyanis mosolyogva folytatta:

- Akkor hát, Frics úr, kérnénk a ládát.

Frics, aki eddig az egyik sarokban ácsorgott, most előrelépett, és odavitt az igazgatóhoz egy drágakövekkel kirakott, jókora dobozt, mely fából készült, és szemlátomást nagyon régi darab volt. A termen izgatott moraj futott végig.