What if...? - A másik út

5. év - Vérpenna

A sötét varázslatok kivédése órán történtek híre még roxforti mércével mérve is villámgyorsan elterjedt, s egy mágiatörténelemmel és az ebédszünettel később, a griffendélesekkel közös átváltoztatástan óra elején McGalagony professzor félrehívta Harryt.

- Potter – fürkészte a fiút. – A fülembe jutott, hogy maga szemtelen viselkedésével büntetőmunka kiróvására késztette Dolores Umbridge-t. Igaz ez?

- Igen, tanárnő, sajnos bedőltem az utólag egyértelműen látható provokációnak – hajtotta le kissé fejét a sebhelyes.

- Provokáció...? – hökkent meg az oroszlánok házvezetője.

- Mikor az óra végén belenéztem Umbridge fejébe, még mindig a felettem aratott sikerének örült – biccentett a szemüveges igenlően.

Minerva McGalagony először ledöbbenve nézett tanítványára, aki előtte ismerte be, hogy legilimenciát alkalmazott egy oktatón, de aztán bevillant előtte egy kép, s csak megrázta fejét egy apró mosollyal a szája sarkában.

- Óvatosnak kell lennie, Potter – komolyodott el a következő pillanatban.

- Igen, tanárnő, tudom – bólintott határozottan a fiú. – Egyszeri alkalom volt, többet nem fordul elő! Mármint, hogy elővigyázatlan leszek... – tette hozzá gondolatban.

- Helyes! Na menjen előre és vezesse be társait a terembe – küldte el diákját a professzorasszony.

Átváltoztatástan után még egy hugrabuggal megosztott bájitaltanjuk lett volna, de Harry csalódottságára a sárgaruhások házvezetője, Pomona Bimba, azzal az üzenettel érkezett a pincében lévő tanteremhez, hogy utolsó órájuk elmarad. Más információt nem közölt, kérdéseikre válaszolni nem tudott.

Vacsora közben a sebhelyes minden második irányból az SVK órán lezajlott dolgokat hallotta vissza, valamint a hitetlenkedő hangokat, amint Voldemort visszatérését kérdőjelezték meg. Sok tekintetet érzett magán, többek közt jónéhány mardekárosét is, akik megértően sőt, bátorítóan pillantgattak rá. Ez őszinte megkönnyebbüléssel töltötte el, s szinte az egész étkezést végigmosolyogta.

Este még megcsinálták feladott házijaikat, amik az eddigi tanévkezdésekhez képest rengetegnek számítottak. Pedig összvissz öt oldalnyi olvasmány, egy tíz centis fogalmazás, és két lapnyi szám dekódolás állt előttük – az utóbbi még csak nem is mindenkinek.

- Ti lefekszetek arra a pár órára, ami az asztronómiáig van? – kérdezte Milli a társaságot.

- Oh, tényleg – nézett bele Draco az órarendjébe. – Idén megint egykor kezdünk éjfél helyett.

- Igen. Bár nem, mintha az az egy óra bármit is számítana...

- Én ledőlök – válaszolta Theo. – De nem az ágyamba, onnan utána nem lehetne kirángatni – vigyorodott el. – Hozok ide egy pokrócot, és megpróbálom nem elaludni a nyakam abban a babzsákban.

- Jó ötlet – csettintett Tracey. – Csatlakozom hozzád.

- Én is.

- Én is.

Végül mind a tízen egy-egy vékony, szürke pléddel a kezükben huppantak le a zöld puffokra. Azonban míg barátai a kényelembe helyezkedést követően lehunyták szemeiket, addig Harry a megjelölt helyen kinyitotta jelenlegi olvasmányát, és onnan folytatta, ahol legutóbb abbahagyta.

Az 'Elmerüles a setet magiac reltelmeiben' legvégén járt már, mikor a mágikus óra megszólalt. Társai ébredezni kezdtek, ő pedig gyorsan befejezte az utolsó oldalt. Becsukta a könyvet, felállt, majd legyintett egyet. Ennek hatására a takarók mind szépen összehajtódtak és katonás rendben a kanapé karfájára szálltak.