What if...? - A másik út

1. év - Roxfort Expressz

Az indulás előtti nap kellemesen telt Harry számára. Ugyan úgy korán kelt, sétált egy órácskát, reggeli után pedig elvonult olvasni és gyakorolni. Ebédre a Foltozott Üstben maradt, mivel Tom külön megkérte rá – az egy hónap alatt kölcsönösen megkedvelték egymást. A púpos férfi kedvenc ételével kedveskedett neki búcsúzásképpen. Étkezés után még egyszer utoljára kiült a tér egyik padjára. Kivételesen nem vitt könyvet. Helyette gondolkodott – végiggondolta élete legszebb egy hónapját. Ez nagyon érzelgősen hangzik, de ha egyszer igaz?

A születésnapján belecsöppent ebbe a világba. Akkor még semmit se tudott róla, most viszont már hat ismerőssel, ha nem baráttal, büszkélkedhetett; rengeteg tudást magába szívott – harminchárom könyvet olvasott ki egyetlen hónap alatt; lett egy szeretetre méltó baglya, és holnap végre elutazik a Roxfortba.

Még sötétedés előtt visszaért az Üstbe. Gyorsan megvacsorázott, elköszönt Tomtól, és felsietett a tizenegyes számú szobába.

A számozásról eszébe jutott valami. Reggelizés közben szokásává vált a Tomnak érkezett Reggeli Prófétát olvasgatni, a mai lapban pedig valami felkeltette a figyelmét. Valaki betört a szigorúan őrzött Gringottsba, és a hétszáztizenegyes széfből megpróbált valamit ellopni. Ez alapból is nagy hír, hiszen a varázslók bankját bombabiztos helynek hitték, Harry fejében azonban más ütött szöget. A hétszáztizenegyes széfnél jártak ugyanis Hagriddal a bevásárlás napján. Az óriás egyetlen aprócska csomagot emelt csak ki a földalatti trezorból, azon kívül nem volt ott más.

Vajon az volt az eredeti célpont? Vagy elnézték a széf számát? Ha az első opció, mi lehetett a Hagrid feladatául szolgáló szürke batyu tartalma?

Miután túl sok volt az ismeretlen tényező, Harry hanyagolta a témát. Helyette előkapta pálcáit, és lefekvés előtt átismételte a hatodikos és hetedikes tananyagot Sötét Varázslatok Kivédéséből és Bűbájtanból. Az előbbit inkább csak szóban, mivel az Üst emeleti szobája nem éppen volt alkalmas az átkok és ellenátkok gyakorlására.

Elégedetten rakta le főnixes pálcáját. Édesanyjáé még a kezében maradt, de az sem sokáig. Egyetlen intésére rend lett a szobában és kézipoggyászában is. Malfoyékkal való találkozása után elkezdte gyakorolni a nonverbális varázslást. Bár a legtöbb ráolvasás még nem ment neki a varázsige kimondása nélkül, a tisztító, -és pajzsbűbáj már gond nélkül.

Főnixtollas pálcáját a hatodikos tananyag alapján tértágító bűbájjal lekezelt erszényébe süllyesztette a kismillió érdekesebbnél-érdekesebb könyv mellé.

Lehet nem volt jó ötlet? Vajon ha megrázza, mi lesz?

Anyja sárkányszívizomhúr maggal rendelkező fűzfapálcáját pedig az – úgyszintén tértágító, és súlycsökkentő bűbájokkal kezelt – utazóláda egyik titkos részébe rejtette.

Lefürdött; felkapta Dudleytól örökölt, pizsamaként használt pólóját és nadrágját, majd lefeküdt aludni. Sokáig csak forgolódott, valószínűleg az izgalom miatt, de fél tizenkettő táján végre elnyelte a sötétség.

Álmában a Roxfort Expressz állomásán volt. Körülötte négy gyerek állt. Két vele egy magas szőke, és két nyurga vörös hajú. Valamennyi hozzá intézte mondanivalóját, de ő egy árnyékot figyelt a távolban. Nem tudta ki lehet az, de férfiként azonosította. Az ok amiért az alakot figyelte, az kezében lévő tárgy volt. A szürke csomagot tartotta markában, és kárörvendően nevetett. Harry elindult felé, de az árny előkapott egy botszerű valamit, és mire a fiú felfogta, hogy mi az, már késő volt. Villant a zöld fény, ő pedig ijedten és izzadtan ült fel ágyában.