What if...? - A másik út

4. év - Hóborc

A Kviddics Világkupát követő napokon Sirius jóval hosszabb munkaórákban teljesítette feladatait. Korán reggel elrohant dolgozni, és csak késő este tért haza. A minisztérium feje felett rendesen összecsaptak a hullámok. Ezt Harry még keresztapja panaszkodása nélkül is tudta, hiszen Rita Vitrol a Reggeli Prófétában minden utóbbi kis hibájukat felnagyította és közszemlére írta.

Harry visszatért a bájital főzéshez saját laborjába, valamint váltott pár levelet barátnőjével, Anastazia Lockwooddal, oroszul. Az első válaszüzenetben a leendő ötödikes lány megdicsérte a szóhasználatát – „Amennyiben magadtól írtad." –, és küldött neki egy újabb orosz nyelvű könyvet, ami ezúttal egy verseskötet volt.

A vakáció utolsó napja egy vasárnapra esett. Harry és keresztszülei aznap elhoppanáltak a hegyekbe „családi" erdőtúrát tartani, ami alatt a fiú össze tudott gyűjteni pár ritkább bájital hozzávalót. Este hosszú idő után – Sirius késői kimaradásai miatt – először ültek le együtt vacsorázni, ami jó hangulatú beszélgetéssel telt.

- Harry – nyitott be az animágus a fiú szobájába.

A sebhelyes éppen holmijait selejtezte. Elég sok minden gyűlt össze a szobájában a nyár alatt, s most azon gondolkodott, mi elengedhetetlen az iskolába. Kezében ott volt pálcája, amivel ide-oda reptette a könyveket, jegyzetfüzeteket, és egyéb tárgyakat.

- Igen? – pillantott fel a nevét hallva.

- Szeretnék adni neked valamit – kezdett bele Sirius, azzal átnyújtott egy pici csomagot. A gyerek óvatosan, de gyorsan kinyitotta. – Ezek iker tükrök. James-szel használtuk, mikor külön helyre osztottak minket büntető munkára – vigyorodott el, valószínűleg a boldog emlékeken.

- Köszönöm – ölelte meg Harry féloldalasan a keresztapját.

- Használd egészséggel – mosolygott rá a vállát lapogatva Sirius. – Így majd tájékoztatni tudsz a tusa menetéről... De aztán eszedbe ne jusson benevezni! – rázta meg a mutatóujját játszva a szigorút.

- Ne már! Pedig én jelentkezni akartam, hogy az életemet kockáztathassam... - szállt be a színjátékba. – Az eddigi évek nem voltak elég mozgalmasak, kéne valami újdonság...

Az animágus jóízűen felnevetett.

- Hogy állsz? – váltott témát a férfi miközben szétnézett a szobában.

- Két lábon – felelte frappánsan Harry. – Még nem döntöttem el mit viszek, de azt hiszem inkább maradok annál, ... hogy mindent. Úgy is van helyem a tértágító miatt.

- Rendben, akkor hagylak pakolni – indult el Sirius az ajtó felé. – Remus gyógyszerével mi lesz?

- Erről már beszéltem vele – bólintott a fiú látszólag magának. – Mivel a bájital két hét után elveszíti a hatását, minden alkalommal újat kell majd csinálnom neki, amit Elysiával fogok elküldeni.

Az említett karvalybagoly eddig szárnya alá dugott fejjel bóbiskolt, de most pislogva felnézett rájuk, és huhogott egyet. Harry odalépett a nyitott kalitkához megsimogatni az állatot, valamint egy „finom" gilisztát is felé nyújtott – a bájitalösszetevők közül emelte ki.

- Vettem. Akkor jó éjt! – búcsúzott el az animágus, akivel másnap már nagy valószínűséggel nem fog találkozni, ugyanis a férfi dolgozni megy.

- Neked is!

Szeptember elsején Harry kipihenten kelt, felöltözött mugli ruháiba, megreggelizett Remusszal, majd még egyszer átnézte utazóládája tartalmát. Mikor késznek nyilvánította magát, elköszönt a farkastól és magára öltve láthatatlanná tévő köpenyét, kisétált a King's Crossra. Az elvarázsolt falon akadály nélkül átjutott, a vonatra pedig észrevétlenül szállt fel. Elfoglalt egy kupét a Mardekár területén, aztán erszényéből elővette legutóbb megkezdett könyvét, és addig olvasott, míg meg nem jelent valaki a baráti köréből.