What if...? - A másik út

4. év - Szurcsók

Albus Dumbledore ismét szólásra emelkedett. A nagyteremben elült a zsivaj, s már csak a zúgó szél és a kopogó eső zavarta meg a csendet.

- Nohát! – szólt Dumbledore, és mosolyogva körülnézett a teremben. – Most, hogy gyomrunkba vándoroltak az asztal ajándékai, bátorkodom ismét a tisztelt társaság figyelmét kérni... Frics úr, iskolánk gondnoka megkért, hogy tájékoztassalak benneteket: jelen tanévtől fogva a tiltott tárgyak közé tartozik a jajgató jojó, a fogas frizbi, valamint a perpetuum bumeráng is. A teljes, négyszázharminchét tételből álló lista bármikor megtekinthető Frics úr szobájában – ha esetleg érdekel valakit.

- Ne már! A frizbimet ne! – kiáltott fel Blaise, mire a termen halk kuncogás futott végig. Tracey is teljes mértékben egyetértett vele, ő a bumerángját nem akarta elveszíteni.

Az igazgató csintalan mosolyt és egy kacsintást küldött a sötét bőrű gyerek felé.

- Mint minden évben, most is hangsúlyozom – folytatta –, hogy a birtokon található erdőbe diákoknak tilos a belépés; ugyanez vonatkozik Roxmorts falura az első- és másodévesek esetében... Emellett szomorú kötelességem közölni veletek, hogy az idén elmarad a házak közötti kviddicsbajnokság.

- Micsoda? – horkantak fel egyszerre a Weasley-ikrek a Griffendél asztalánál.

- Érthető – bólintott ugyan abban a pillanatban Theodore.

- Ennek magyarázata nem más, mint hogy októberben kezdetét veszi iskolánkban egy rendezvény, ami a tanév végégig tart majd, s ami mellett tanáraitoknak sem idejük, sem energiájuk nem marad egyéb programok megszervezésére. Merem állítani azonban, hogy az említett rendezvény mindenért kárpótol majd benneteket. Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem: az idén a Roxfortban...

Ebben a pillanatban hatalmas mennydörgés rázta meg a falakat, és kicsapódott a nagyterem ajtaja. A küszöbön egy fekete úti köpenybe burkolózó férfi állt, kezében hosszú bottal. Egyszerre minden fej az idegen felé fordult, akit egy pillanatra fényesen megvilágított az égmennyezeten átcikázó kétágú villám. A férfi lehúzta fejéről a csuklyát, megrázta sörénynek is beillő, hosszú, őszes haját, és elindult a tanári asztal felé. Az idegen minden második lépése döngve visszhangzott a teremben. A keresztben álló asztal elé érve befordult jobbra, és nehéz léptekkel Dumbledore felé indult.

Ekkor újabb villám hasított át a mennyezeten. Valaki felsikoltott rémületében. A pillanatnyi nagy fényben élesen kirajzolódott a jövevény arca.

- Rémszem Mordon – suttogta Harry.

Sokszor látta már ezt az embert a Reggeli Próféta lapjain. Az auror küldte az azkabani rabok nagy részét a börtönbe – köztük keresztapját, Sirius Blacket is.

A férfi ábrázatát mintha egy darab repedezett fából faragta volna ki egy kontár, akinek fogalma sem volt róla, hogyan fest egy emberi arc, és ráadásul a vésővel is pocsékul bánt. Az idegen bőrét keresztül-kasul forradások tömkelege szabdalta; szája sötét hasadékra emlékeztetett, s orrának nagy része is hiányzott. A legrémisztőbb azonban a férfi szeme volt. Az egyik szem kicsi volt és feketén fénylett, a másik viszont nagy volt és kerek, akár egy pénzdarab, és sugárzó acélkékben játszott. Ez a kék szem sosem pislogott, és egy másodpercre sem állt meg; a másiktól teljesen függetlenül, szüntelenül jobbra-balra, fel és le járt – aztán egyszer csak teljesen befordult – mintha a fej belsejét nézné –, és már csak az üres szemfehérje látszott belőle.

Az idegen megállt Dumbledore előtt, és kinyújtotta arcához hasonlóan hegszabdalta kezét. Az igazgató kezet rázott vele, s néhány szót mormogott. Harry nem hallotta, mit mond, de úgy tűnt, valamit kérdezhetett, mert a jövevény fejét rázva válaszolt neki. Dumbledore bólintott, s invitáló kézmozdulattal a jobbján álló üres székre mutatott. Rémszem helyet is foglalt.