What if...? - A másik út

1. év - Norbert(a)

Theusnak megígérte, hogy havonta legalább egyszer ellátogat hozzá, és olyankor visz neki rendes ételt.

Hogy hogyan tudta meg a Kerberosz nevét? Betűnként, egyesével. Először tippelgetni kezdett bugyuta háziállat nevekre, de mikor a lény mindegyikre morgott egyet, úgy döntött máshogy próbálkozik.

- Felsorolom az ábécé betűit, te pedig jelezz ha hallod a neved első betűjét – mondta a kutyának, azzal ötször nekikezdett a betűk rendjének – Theus – összegezte végül, az állat pedig elégedetten megcsóválta a farkát, majd Harry nagy csodálkozására, avagy rémületére, elé lépdelt és végignyalt rajta.

A lény ezzel ugyan szeretetét akarta kifejezni, a sebhelyesnek azonban annyira nem jött be a dolog. Egy „Jó étvágyat!" és „Majd még jövök" felkiáltással ott hagyta az ebet. Az ajtót bezárva rögtön egy tisztító bűbájt küldött magára, a szagot azonban nem tudta eltüntetni, így a Mardekárbeli szobájához tartozó fürdőig rohant.

A 'titkos folyosó' ügye után új elfoglaltságot talált magának Ron és Daniel személyében. A két fiú nagyon furcsán viselkedett... Beléptek a könyvtár ajtaján. Méghozzá többször is a szünet alatt.

Először csak távolról figyelte meg őket, de a Griffendélesek minden könyvet csak átpörgettek, aztán vissza is rakták a helyére, így más módszerhez folyamodott: elővette köpenyét.

- Te találtál valamit Dan? – kérdezte a vörös.

- Nem – nyöszörgött a kérdezett – Mintha nem is létezett volna ez a Flamel nevű fószer.

- Kérdezzük meg a szüleinket?

- Szerintem furán venné ki magát, ha tőlük kérdeznénk egy Nicolas Flamel nevű pasasról miközben itt vannak a tanárok. Az enyémek biztosan elkezdenének faggatózni.

- Fenébe – sóhajtott fel dühösen a Weasley – Pedig tudom, hogy idén már láttam vagy hallottam valahol ezt a nevet.

- Tőlem. Nem is olyan régen – gondolta Harry, azzal otthagyta őket, hadd szenvedjenek tovább.

Onnantól kezdve mindig rajta tartotta fél szemét a pároson.

A diákok hamarosan visszatértek a szünetről és újra nyüzsgés támadta a kastélyban. Minden visszacsöppent az eredeti medrébe. Harry rengeteget tanult egyedül is és háztársaival is ; sokat volt Hermioneval a könyvtárban; barátaival pedig (ahogy az időjárás engedte) vagy a klubhelyiségben játszottak illetve beszélgettek, vagy kint röpködtek az iskolai seprűkön.

Az egyik, Hagridnál töltött délután alkalmával Harry megemlítette az óriásnak Theust.

- Tudtad, hogy egy Kerberosz szenved az iskola falain belül? – a kérdést úgy tette fel, mintha egy teljesen mellékes dologról beszélne.

- Ne kezd te is! – mordult fel az óriás, mire a fiú kérdőn vonta fel szemöldökét – Daniel és Ron küldött? Már a szünet előtt is ezzel foglalkoztak, de mostanában nem beszéltek erről. Azt hittem feladták – morogta mérges-csalódottan a férfi.

- Moriarty és Weasley tudnak Theusról? – lepődött meg Harry.

- Theus?

- Mi?