What if...? - A másik út

4. év - Oh, Merlin!

- Csukjátok be! Azonnal csukjátok be! – harsogta a mardekáros tömeg egy emberként.

Harry és Myron szót fogadtak nekik, és visszafordították az aranytojást lezáró kallantyút, ezzel elvágva a fülsértő visítást. Egy percig mindenki néma megbotránkozással figyelte a két bajnok szerzeményét, aztán onnan folytatták az ünneplést, ahonnan az félbeszakadt – mintha mi sem történt volna.

A negyedikes fiúk valamivel hajnali kettő előtt vonultak el hálótermükbe, s fáradtan dőltek be ágyaikba. Mielőtt elaludt volna, Harry kitette a walesi zöld miniatűr mását az éjjeliszekrényére. A parányi sárkány nagyot ásított, majd összegömbölyödött, és behunyta a szemét.

A tűzokádó lényekkel vívott első próba után minden visszacseppent a megszokott kerékvágásba. A tanítás folytatódott, és ezzel egyetemben nehezült. A tanárok egyre gyakrabban akadtak ki silány teljesítményük miatt – ilyenkor Harryt és Hermionét emlegették követendő példaként –, s ennek köszönhetően több írásbeli és gyakorlati feladatot adtak fel nekik a délutánokra. A tanulócsoport is szép számmal bővült az év eleje óta; néhányan a bajnokválasztás utáni gyors eltűnésükből térültek vissza hozzá.

A sebhelyes ezek mellett rendszeresen járt Pitonhoz, valamint Myronnal gyakorolni. A bájitalmester rejtjelezve – még véletlenül sem nyíltan vagy egyértelműen – jelezte neki, hogy ideje lenne letennie valamit az asztalra saját készítésű főzeteivel kapcsolatban. A fiú erre lecsapta elé az elsőben kapott fehér borítójú jegyzetfüzetet.

- Jó szolgálatot tesz? – kérdezett rá a férfi.

- Csak nem... tőled kaptam? – hökkent meg Harry.

- De – bólintott egyszerűen a tanár.

- Köszönöm – görbült mosolyra a szemüveges szája. – Valóban sokszor jól jött.

- Ennek örülök. Szóval? Mit találtál ki?

- Elméleti alapon már minden meg van, és egy-két mellékkísérletet is kipróbáltam az óráidon – kezdett bele lámpalázasan a diák. – Az összetevők nagy része megtalálható a kastélyban, de volt kettő, amit külön be kellett rendelnem. Igazából azok pont tegnap érkeztek meg... Az elkészítése nagyjából két és fél órát igényel a tűzön, plusz egy pihenőt szobahőmérsékleten. Mint mondtam, az elméletből minden megvan, így azt már csak át kell írnom egy pergamenre, hogy hivatalosan is benyújthassam majd.

- Most már mindent tudok a bájitalodról, ... csak azt nem, hogy mire jó – forgatta meg a szemét Perselus.

- Oh, igen! A főzetem a hozzám hasonlóak gyógyszere lesz – mutatott az orrán ülő szemüvegre egyértelműen. – Tudom – fojtotta mesterébe a szót, akin látszott, hogy közbe szándékozik szólni –, hogy van havi bájital a gyengénlátók számára, és ez az oka a kevés monoklis boszorkánynak és varázslónak – tette fel a kezét védekezően. – Az azonban csak egy hónapig hat, így mindig újat kell venni, és inni. Mi több, annak borzalmas íze van – fintorodott el. – Az én elixírem egy életre szól; nincs mellékhatása; választható aromájú; és egy vékony védőréteget képez a szemgolyón, ezzel strapabíróbbá téve azt – sorolta.

Perselus Piton elismerően nézett tanítványára. A fiú még csak tizennégy éves volt, de már fel tudott mutatni egy ilyen komplex varázsitalt. Biztosan fényes jövő áll előtte – morfondírozott.

- Köszönöm – tette magát érezhetővé a férfi elméjében Harry vigyorogva.

- Persze csak ha nem ütöd bele az orrod mindenbe – forgatta meg a szemét Perselus még mindig gondolatban. – Na tünés kifelé!