What if...? - A másik út

2. év - Lucius Malfoy

Harry maga előtt terelte Ginnyt; átléptek a baziliszkusz mozdulatlan tekervényein, végigsiettek az oszlopok között, és kiléptek a sötét alagútba. Mindketten hallották, hogy a kőből faragott ajtószárnyak halk szisszenéssel bezárulnak mögöttük. Néhány percnyi gyaloglás után dobbanások távoli zaja ütötte meg a fülüket. Hamarosan elérték a kőtorlaszt, melynek tetején már egy jó nagy lyuk tátongott, csakis rájuk várva.

- Fiúk! – mondta hangosan Harry. – Itt vagyunk mindketten. Álljatok le, átjövünk.

- Ginny! – kiáltotta Ron. – Jól van? Minden rendben.

- Igen, jól vagyok – válaszolta a lány még mindig kissé szipogva.

- Ginny! – Ron átdugta karját a résen, hogy átsegítse kishúgát. – Hát mégis élsz! Ez nem lehet igaz! Mi történt? – át akarta ölelni a kislányt, de az sírva eltolta őt magától. – De hiszen kutya bajod, Ginny – nevetett Ron. – Nincs már mitől félned!

- Én tettem... – motyogta a lány. – Én voltam...

- Ginny, miről beszélsz?

- Majd ha felértünk mindent elmesél – vágott közbe Harry, mielőtt a kislány belekezdhetett volna a mesélésbe.

Három követ kifeszített lepedőkké változtatott, majd fellebegtette őket, pont olyan alacsonyra, hogy mindenki fel tudjon rájuk mászni.

- Daniel, ha megkérhetlek, utazz Lockharttal, mert a végén még leugrik róla – fordult a Griffis fiú felé. – Ron, Ginny, tiétek a másik. Maga – kopogtatta meg az emléke vesztett férfi vállát. – Üljön fel arra! – parancsolt rá tanárára, mire az bután nevetgélve felszenvedte magát a mutatott tárgyra.

Három pálcaintés, és már repültek is a kijárat felé.

- Hát ez csoda! Ez csoda! Ez varázslat! – óbégatta a szőke varázsló.

- Fogja már be – morogta a mellette ülő Daniel.

A cső hűvös, párás levegője hátrafújta Harry haját. Mielőtt még megunhatta volna az utazást, már célba is értek – Lockhart fenékkel a harmadik emeleti lánymosdó nedves talajára huppant, a négy gyerek ellenben talpra érkezett.

Myrtle nagy szemeket meresztett Harryre.

- Te élsz – állapította meg csalódottan.

- Azért nem kell sírva fakadni – morogta bosszúsan Harry, és letörölte szemüvegéről a vér- és mocsokfoltokat.

- Jaj, nem... csak arra gondoltam, hogy ha meghaltál volna, szívesen megosztanám veled a vécékagylómat – motyogta Myrtle, és ezüstös pír öntötte el az arcát.

Ron és Daniel jól kinevették a Mardekárost, mikor kiértek a sötét és kihalt folyosóra.

- Hallod, Ginny? Jelentkezett a konkurencia! – kuncogott halkan. A kislánynak azonban még mindig potyogtak a könnyei. – És most merre? – kérdezte Ron immár aggódó pillantást vetve húgára.

- Az igazgatóiba – jelentette ki Harry.

Tempósan haladtak, s jó néhány perccel később Dumbledore irodája előtt álltak meg. Harry kopogtatott, azután benyitott az ajtón.

Mikor Harry, Daniel, Ron, Ginny és Lockhart tetőtől talpig mocskosan (Harry esetében tintásan) megjelentek az ajtóban, meglepett csend fogadta őket. Azután valaki felsikoltott.