What if...? - A másik út

4. év - A második

Karácsony másnapján Harry a könyvtár nyitott ajtaja előtt futott össze Hermionéval. Halk beszélgetés közepette vették ki keresett olvasmányaikat. A lány mesélt egy kicsit a Krummal való beszélgetéséről; arról, hogy George lekérte egy táncra a bolgártól, ami azonban nem éppen végződött túl jól; valamint – ezt csillogó szemekkel, pirulva suttogta –, hogy Viktor megcsókolta. A sebhelyes megmosolyogta barátnője örömét, majd ő is beszámolt saját élményeiről az előző estéről. Megemlítette például Ginnyt – amire a hollóhátas csak annyit dörmögött: „Ezek a Weasleyk..." –, és Madam Maxime kiborulását. Az igazgatónő és Hagrid holdfényes esti sétáját az utóbbi fél rontotta el csúnyán azzal, hogy nyíltan megkérdezte, a témától láthatóan tartózkodó boszorkányt, melyik oldalról örökölte az óriás vért. A francia nőt alaposan felháborította a vadőr feltételezése, s nyomban otthagyta a férfit, pedig Harry szerint csak őszintén ki kellett volna mondania gondolatait...

Hermionéval együtt mentek le reggelizni, viszont a nagyterembe belépve elváltak útjaik. A fiú jobbra indult a Mardekár asztalához, ahol szinte azonnal kiszúrta bajnoktársát. A végzőssel szemben foglalt helyet, két oldalára pedig öt percen belül leültek barátai is. Étkezés közben az ajándékok kerültek szóba, amiről végül a Tusára terelődött a téma. Draco érdeklődve nézett Harryre és Myronra.

- Kiderítettétek már, hogy mit rejt az aranytojás? – nézett rájuk felváltva.

- Én még nem – ingatta a fejét a hetedikes. – Átforgattam pár könyvet, hátha találok valamit a visításról, de nem igazán jártam sikerrel.

- Jó reggelt! – lépett melléjük Viktor Krum a durmstrangosokkal az oldalán. Myron mellett foglalt helyet.

A mardekárosok mosolyogva biccentettek a társaságnak, akik viszonozták a köszöntést, majd a roxfortosok nyelvén belefolytak a beszélgetésbe. Nem sokkal később megérkeztek a postabaglyok. Harry elé egy homokszínű macskabagoly dobta le a Reggeli Próféta aznapi számát, valamint egy levelet a Grimmauld térről. A sebhelyes valószínűsítette, hogy az utóbbi Remustól jött, hiszen Siriusszal eddig a tükrön keresztül bármikor fel tudta venni a kapcsolatot.

Igaza volt. A férfi megköszönte a karácsonyi ajándékát és az azzal elküldött legutóbbi Farkasölőfű-főzet adagot. Emellett érdeklődött tiszteletbeli keresztfia mindennapjai felől, na meg a második próbára való felkészüléséről. Harry előbányászott egy kevésbé gyűrött pergamendarabot és egy pennát sárkánybőr erszényéből, majd megírta a válaszüzenetet. Bagoly híján – a homokszín madár már régen otthagyta – behajtogatta talárja zsebébe. Ha visszaértek a klubhelyiségbe, elküldi Elysiával.

A napilap legelső oldalán egy minisztériumi dolgozó dülöngélt idegesen a munkahelye előcsarnokában. A szalagcím egyszerűen és gyorsan felhívta magára a figyelmet. Harry alaposan végigböngészte az arról szóló cikket. A negyedik oldalon azonban kellemetlen meglepetéssel találta szemben magát – Rita Vitrol irományát olvashatta nem kisebb személyről, mint a legendás lények gondozása tanárukról, Hagridról. A szőke nő alaposan utána járhatott a dolgoknak, ugyanis napvilágra hozta a félóriás származását, amivel kapcsolatban Dumbledoret akarta befeketíteni; a vadőr munkáját, amit a sebhelyes őszintén nem értett, hogyan ismerhetett; továbbá áskált egy kicsit a férfi múltjában. Kitért Alastor „Rémszem" Mordonra is, akinek munkáltatása nem kis visszatetszést keltett minisztériumi körökben. Összességében Hagridot fegyvernek használva lejáratta az iskola vezetését.

A firkász írásának végére Harry már nagyon dühös volt, azonban ezt próbálta egyáltalán nem kimutatni a többiek felé. Kezét nyugodt arckifejezéssel megtörölte a jobbján heverő szalvétába, majd lassan felállt. Az aranyhármas követte mozdulatait.